A római katolikus hitélet egyik jellegzetes imaformája a litánia. A változó előimádkozott részre az "Uram irgalmazz" válasz eleve a Jézus-ima tömör változata, de az alábbi litánia teljes egészében a Jézus imából bontakozik ki. Megvilágítva a Jézus-ima több aspektusát, a litánia elimádkozása jó alkalmat teremt a Jézus-imáról való elmélkedésre is. (A litániát közli: a www.chotki.eoldal.hu)

Miatyánk...

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szentséges Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szent és Erősséges Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szent és Halhatatlan Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szentek Szentje, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Kezdet és Vég, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Egyszülött Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Örökkévaló Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Fölséges és Dicsőséges Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Teremtő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Mindenható Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Hosszantűrő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Gondviselő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Megtestesült Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Megváltó Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Felkent Szolgája, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Báránya, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Jósága, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Szelídsége, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Alázatossága, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Gyógyító Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szabadító Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, értem Szenvedő Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Üdvözítő Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Örök Főpap, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Irgalmasság Istene, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Békesség Istene, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Világ Világossága, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Teremtetlen Fényessége, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Üdvösség Útja, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Igazság Istene, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Élet Forrása, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Örök Élet Kapuja, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szenvedők Erőssége, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szegények Öröksége, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szomorúak Vigasztalója, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szelídek Ereje, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Igazságra Éhezők Eledele, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Irgalmasszívűek Jutalma, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Tiszta Szívűek Jegyese, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Békességben Élők Atyja, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Üldözöttek Menedéke, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Halál Eltiprója, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Feltámadás és Élet, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Szentlélek Ajándékozója, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Jelenvaló Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Minden Kegyelem Forrása, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Élet Kenyere, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Emberszerető Isten, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Isten Szeretetének Teljessége, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, Istenem és Mindenem, könyörülj rajtam, bűnösön!

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk, bűnösökért!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. 

Ámen

(Harmadik idézet Thomas Merton O.C.S.O. írásából.)

Már az egyik legelső bejegyzésemben, illetve éppen az előzőben is utaltam rá, hogy beszélni kell arról is, hogy milyen az elmélkedés (meditáció) gyakorlata az orthodoxiában. Most tehát erről lesz szó.

Talán köztudott, hogy az orthodox vallásgyakorlás kétpólusú. Egyik pólusa a templomi liturgia, a szigorúan rendezett liturgikus térben, gazdagon dísztett freskók, mozaikok és ikonok között, méltóságteljes liturgikus énekekkel, gyertyafénynél, tömjénillatban. A másik pólusa a magánájtatosság, ami egyedül, Jézus tanításának megfelelően, a világtól elzárva történik (Mt 6,6). Ez a magánájtatosság a templomi liturgia pompájával ellenkezően mindig szerény a külsőségeiben. Egy, vagy csak néhány ikon előtt imádkoznak és mindössze csak néhány imát. A Jézus-imát pedig bármely élethelyzetben, de szintén rejtett módon szokás imádkozni.

A katolicizmusra jellemző, közösségi paraliturgikus imádságok (litánia, rózsafűzér, kilenced) hiányoznak az orthodoxiából. Talán egyedüli kivétel az Akathisztosz, de ezt is inkább szerzetesi közösségben imádkozzák, világiaknál ritkább. 

Hasonlóan, a magánájtatosságok sorából is hiányzik az elmélkedés, a meditáció - bár a Szentírás és a Szent Atyák írásainak rendszeres olvasását ajánlják, de nem épülnek fel rá olyan gyakorlatok, mint például a katolicizmusban a Lectio Divina.

Akkor hát milyen is az elmélkedés az orthodox lelkiségben? Bár erre az Akathisztosz-himuszok is rendkívül alkalmasak, de az orthodoxiában az elmélkedés maga a liturgia.

Már maga a liturgikus tér is elmélkedésre sarkallja az embert. A szentély maga a Mennyország, ahol nem a földi, hanem a mennyei liturgia zajlik; az ikonosztáz ikonjai pedig ablakok a mennyországra. A hajó a megkereszteltek evilági létezésének helyszíne, hagyományosan centrális elrendezésű, a kupolában a Pantokrátor freskójával. Ha elég nagy az épület, a szentek freskói naptári rendben sorakoznak. A liturgia során az Isten megtestesül a földön: először az Evangélum jön ki a szentélyből a hajóba, majd pedig a felajánlott Kenyér és Bor. Az átváltoztatás az oltáron történik, de ezután az Eucharisztia ismét a "földre száll".

A méltóságteljes és ünnepélyes liturgikus énekek hosszú egymásutánja szintén elmélkedésre sarkallja a hívőt. A szertartás időbeli hosszúsága az örökkévalóságra irányítja elménket. Az ikonokról már volt szó korábban, hogy milyen szerepük lehet az elmélkedésben. A tömjénillat ugyancsak az elmélyülést szolgálja. Egyszerre jelképezi a földi ember Istenhez felemelkedő imáját, és a Szentlélek mindenkori jelenlétét az Egyházban.

Konkrét témát az elmélkedéshez az Evangélium és magyarázata, a homília is szolgál. Ünnepeken egy másik elmélkedés is elhangzik a liturgia végén, ennek témája az aznapi ünnep. Nagyobb ünnepeken ilyenkor általában a Pátriárka tanítását olvassák fel minden templomban.

A római katolikus hagyománytól eltérően az orthodox liturgián énekelt ünnepi himnuszok is határozottan az elmélkedést szolgálják. Ezek mindegyikének lényege, hogy az aktuális ünnep teológiai tartalmát megvilágítsák, és továbbgondolásra késztessék a hívőt. Néhány példa:

Karácsony:

tropár: A te születésed, Krisztus Istenünk, földerítette a világnak az istenismeret világosságát, mert a csillagimádó bölcseket a csillag megtanítá, hogy téged, mint az igazság Napját leborulva imádjanak, és mint magasságbeli Napkeletet tiszteljenek; Uram, dicsőség néked!

konták: Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel, az angyalok a pásztorokkal dicsőítő éneket zengenek, a keleti bölcsek pedig a csillagtól vezérelve közlekednek; mert érettünk született a kisded csecsemő, az örökkévaló Isten.

Húsvét:

tropár: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.

konták: Bárha sírba is leszálltál, Halhatatlan, de a pokol hatalmát megrontád, és föltámadtál, mint győzedelmes, Krisztus Isten, a kenethozó asszonyoknak mondván: Örvendjetek! És apostolaidnak békét ajándékozván föltámasztád az elesetteket.

Pünkösd:

tropár: Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálóba ejtetted az egész földet; emberszerető Urunk, dicsőség néked!

konták: Midőn a magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangban dicsőítsük a legszentebb Lelket.

A fenti példákon is látszik a bizánci liturgikus szövegek néhány jellemzője. Ezen énekek lényeges eleme a teológiai tartalom ismertetése; gyakran állítódik párhuzamba az ószövetségi előzmény és az újszövetségi esemény; továbbá rendkívül jellemző, hogy ellentétekben és paradoxonokban fejezik ki magukat. A bizánci himnuszok ezen jellemzőik okán rendkívül alkalmasak az elmélkedésre, a hosszú idejű, méltóságteljes tempójú éneklésük pedig erre lehetőséget is teremt.

(A fenti szövegek a görögkatolikus fordítás szerint valók.)

A nyugati kereszténység monasztikus hagyományának lényeges eleme a Lectio Divina. "Isteni olvasásnak" vagy "Isten olvasásának" lehetne lefordítani. A magyar fordítás kissé szokatlanul hangzik, de maga a kifejezés szemléletes. Ugyanis nem a Szentírás racionális boncolgatása, elemzése a cél, hanem Isten Igéjének megélése, az Élő Ige megtapasztalása.

Ez, mint a lelki élet lényeges eleme már Órigenésznél is felmerül, később az egyházatyák közül Ágoston és Ambrus is foglakozik vele. A Lectio Divina formája a bencés hagyományban kristályosodott ki - Benedek a Regulájában erre is kitér -, később Guigo karthauzi szerzetes írja le részletesen elméletét és gyakorlatát. A Lectio Divina más szerzetesrendek életében is nagy jelentőséghez jut. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum dogmatikus konstitúciója alapján XVI. Benedek is a hívők figyelmébe ajánlja.

A keleti keresztény hagyománytól eltérően a személődés itt nem válik teljesen külön az elmélkedéstől, hanem közvetlenül reá épül. Bár teljesen megfelelő formája az egyéni ájtatosságnak is, nem szabad elfelejteni, hogy eredetileg közösségi jellegű volt.

A Lectio Divina négy lépcsőfokból áll:

Lectio - olvasás: Nyugodt lelki állapotban lassan, figyelmesen, többször elolvassuk a Szentírás egy rövid szakaszát. A bencés hagyományban általában négyszer, mindig más szemszögből megközelítve azt.

Meditatio - elmélkedés: Ezután az olvasottakon elmélkedünk. De nem racionálisan elemezzük ki a témát, hanem hagyjuk, hogy a Szentlélek mutassa meg nekünk Krisztust, az Élő Igét a Szentírásban.

Oratio - imádság: Az elmélkedés után imádkozunk: feltárjuk és felajánljuk Istennek azokat az érzéseinket, gondolatainkat, amit a Szentírás ébresztett bennünk.

Contemplatio - szemlélődés: Végül elengedjük érzéseinket, gondolatainkat is, hogy belső csendünkben meghalljuk Isten Igéjének szelíd hangját. Ez által válunk képessé a szentlélek ajándékainak befogadására.

Keresztes Szent János így foglalja össze: "Keresd az olvasásban, találd meg az elmélkedésben, kopogtass az imádsággal és megnyittatik a szemlélődéssel."

A Jézus-imát több, hosszab-rövidebb szövegváltozatban is lehet imádkozni. Ezek közül könnyen kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. Bár a mi nyelvünkben is megygyökeresedtek a Jézus-ima úgymond sztenderd formái, de valamennyi változatosság mégis rejlik abban, hogy a görög "eleison" többféleképpen is fordítható magyarra: könyörülj, irgalmazz, kegyelmezz.

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! - ez az ima teljes, leghosszabb szövegváltozata. Szemlélődéskor belégzésre imádkozzuk az első felét: "Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia" kilégzésre pedig a másodikat: "könyörülj rajtam, bűnösön!". Az ima rövidebb változatait is ilyen - tartalmi jellegű - felosztással hangoljuk össze a légzésünkkel.

Uram, Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! - A vak Bartimeus szavait idézve is mondható a Jézus-ima. Xavéri Szent Ferenc is így imádkozott nagybetegen, közvetlenül a halála előtt.

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! - Elsősorban a szláv orthodoxiára jellemző ez a szövegváltozat, de manapság ez a formula van világszerte is elterjedőben.

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam! - A görög hagyományban általánosan elterjedt formula.

Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! -Az Athosz-hegyi szerzetesek általános formulája.

Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam! - Szintén egy gyakori, rövidebb változat.

Uram, Jézus, könyörülj rajtam! - A Jézus-ima egyik igen korai változata.

Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! - A népi vallásosság gyakori fohásza a nyugati kereszténységben is.

A legrövidebb, kétszavas, tömör változatai az imának (amelyeknél ugyanúgy, ahogy a hosszabb változatoknál, a megszólítás történik a belégzésre, a könyörgés pedig a kilégzésre):

Uram irgalmazz! - Mind a latin, mind a bizánci liturgia fontos könyörgése. 

Krisztus kegyelmezz! vagy Krisztus könyörülj!

Jézus kegyelmezz! vagy Jézus irgalmazz!

A Jézus-ima másik legtömörebb formulája nem más mint önmagában a Legszentebb Név megszólítása:

Krisztus Jézus! - ahol belégzésre mondandó a "Krisztus" kilégzésre pedig a "Jézus". 

Miután a tanítvány kellő mértékben begyakorolta a helyes testtartást, napokkal, de talán inkább hetekkel később Szeráfim atya új feladatot ad neki: "Elmélkedj úgy, mint a pipacs!"

Szeráfim atya most sem ereszti bő lére a magyarázatokat és instrukciókat: nem észbeli tudást akar átadni, hanem a megtapasztalásra akarja rávezetni a tanítványát. Érdemes megjegyezni, hogy az orthodoxia ebből a szempontból közelebb áll a keleti, nem keresztény spirituális hagyományokhoz, mint a nyugati kereszténység racionalitásához.

A "pipacsként elmélkedés" a tudatunk előkészítése a szemlélődésre, egyfajta attitűd kialakítása. A tanítvány, mint pipacs, a következő négy fontos dolgot tapasztalja meg:

- A pipacs a Nap felé törekszik, növekedésének van egy határozott iránya. Ugyanígy a szemlélődésnek is kell hogy legyen egy irányultsága. Ez pedig nem más, mint a keresztény élet célja és lényege: a theózisz, azaz az átistenülés.

- A pipacs virul. "Legyen ez az Eucharisztia örömömre, egészségemre és vigadozásomra..." - imádkozzák orthodoxok és görögkatolikusok Szentáldozás után. A pipacs virulása ez az "öröm, egészség és vigadozás" ami az Istennel való találkozás kegyelmi ajándéka, és amely megszenteli életünket. Az Eucharisztiában testileg vesszük magunkhoz Krisztus testét, a szemlélődés során pedig spirituális síkon tapasztaljuk meg Istent.

De ne értsük félre! A pipacs a Nap felé nő, de sosem fog fölérni odáig. Ugyanakkor mégis virul, mert a napsütésben van. Ezen a szinten is megtapasztalunk már valamit Isten végtelen kegyelméből, de ez nem valami nekünk névre szóló, személyes juttatás, nem egy extra bónusz nyeremény. Ez Istennek az általános, mindenre és mindenkire kiterjedő szeretete; mely mint ahogy a Nap az égen, mindenhova egyformán sugárzik. Rajtunk múlik, hogy kijövünk-e a napsütésre sütkérezni vagy maradunk az árnyékban. Ezen a szinten mindössze annyi történik, hogy már kijöttünk az árnyékból a szabad ég alá, Felé fordítottuk az arcunkat, de még nem kerültünk Hozzá közelebb, és még csak nem is beszélünk egymással.

- A pipacs úgy érzi, a Nap illatozást vár tőle. Márpedig mint tudjuk, a pipacsnak nincs illata. Isten azt várja tőlünk, hogy hozzunk áldozatot, tegyünk erőfeszítéseket és lépjünk tovább, kerüljünk egy újabb lépéssel közelebb Hozzá, mert pipacsként sosem fogunk tudni az Ő kedvére illatozni.

- A pipacs mulandó és törékeny. Még a szűkszavú Szeráfim atya is fontosnak tartja, hogy erre fölhívja a figyelmet. A törékenység alázatra, a mulandóság pedig a jelenidő fontosságára, az "itt és most" megragadására figyelmeztet bennünket.

Ez a szint tehát a tudat előkészítése, egy helyes tudati attitűd kialakítása a szemlélődéshez. Itt már megjelenik Isten is - a tudatunkban. Természetesen amúgy is jelen van; mint mindig, most is itt van velünk, de ezen a szinten még nem kerülünk Hozzá közelebb, mint porszívózáskor vagy autóvezetéskor. Ezen a szinten mindössze az történik, hogy saját magunkban tisztázzuk az Istenhez való viszonyunkat.

De hogyan is tegyük ezt meg? Szeráfim atya tanítványa ült, mint egy hegy és elmélkedett mint a pipacs, hosszú napokon, talán heteken át. Mi viszont, nagyvárosi remeték és hétköznapi hészükhaszták, naponta ha egy-egy órára ki tudunk szakadni a világ forgatagából hogy leüljünk Isten elé. Mi két módon tehetjük ezt meg, mindkettő igencsak ajánlott.

Az egyik az elmélkedés (meditáció), mely során újra és újra átgondoljuk Istenhez fűződő viszonyunkat, a meditáció tárgyát képező aktuális aspektusból. Az elmélkedést nem kell feltétlenül összekötni időrendben a szemlélődéssel, de fontos, hogy hasonló intenzitással gyakoroljuk. Kétlovas kocsival utazunk: az egyik ló a Kontempláció, a másik a Meditáció, együtt kell hogy haladjanak. (Bár létezik olyan módszer is, például a Lectio Divina, ahol a kettő szorosan egymásra épül.)

Az elmélkedésnek több iskolája alakult ki a katolicizmusban, de mindegyik azonos sémára épül fel. Ennek a lényeges elemei az imádságos előkészület, a tulajdonképpeni elmélkedés a kiválasztott témáról, az elmélkedés tárgyának a saját életre való vonatkoztatása, majd elhatározások a jövőre nézve, valamint az imádságos lezárás. (Valamikor majd ezekről, illetve az orthodox módszerről is szó lesz részletesebben).

Az elmélkedésnek számtalan tárgya lehet. Én ezek közül most csak néhányat említek meg, melyek - személyes véleményem szerint - kiemelten fontosak.

- A Jézus-ima. Ha már a Jézus-imával szemlélődünk, ajánlott, hogy időről-időre elmélkedés tárgyává is tegyük. Nagy mélységeket fog föltárni előttünk.

- A Szentírás. Nem szorul magyarázatra. Annyit tennék csak hozzá, hogy különösen jó, ha a napi Evangéliumról, olvasmányról vagy szentleckéről elmélkedünk. Így személyes lelki életünk belehelyeződik a liturgikus esztendőbe és az Egyház közös imaéletébe. Ha úgy alakul, hogy Szentmisén is részt tudunk venni, érdemes mise előtt elmélkedni. Így a mise homíliája értékes szempontokkal egészítheti ki saját elmélkedésünket.

- Rózsafüzér. Az imádságos elmélkedés gyöngyszeme, a katolikus hagyomány kincse, nagyszerűen ötvözi az elmélkedést az imádsággal. 

-Zsoltározás. A kolostori imaéletben, keleten és nyugaton a zsoltározás egyaránt központi helyet foglal el. Erre épülnek fel az imaórák is. Keleten a sivatagi remeték és kolostori szerzetesek magánájtatossága is mindössze a Jézus-imából illetve a zsoltárok imádkozásából áll. A Zsoltárok kifejezetten alkalmasak az elmélkedő imádságra. Zsoltáron való elmélkedésnél is érdemes követni a liturgikus előírást, a Szentmise napi zsoltárát vagy a Breviáriumot; ha a bizánci hagyományt követjük, akkor pedig a kathizmák illetve az imaórák rendjét. 

- Elmélkedés ikonok szemlélésével. Mint ahogy az egyik korábbi blogbejegyzés példázza, az ikonok különösen alkalmasak az elmélkedésre. A nyugati kereszténységben, mint ahogy a nyugati kultúrkörben általában, túlsúlyba került életünk verbális aspektusa a nonverbálissal szemben. Ha ikonokról elmélkedünk, egyéb áldásos hatása mellett valamit javíthatunk ezen a megbillent egyensúlyon is. Ez egyébként a szemlélődés szempontjából fontos is lehet.

Röviden tehát a rendszeres elmélkedés az egyik módszer, ami segít szemlélődésünket Istenre irányítani. A másik, amivel tudatunkat előkészítjük, nevezhetjük mondjuk ráhangolódásnak. Ezt közvetlenül a szemlélődéshez kapcsolódóan végezzük.

Miután fölvettük a megfelelő testhelyzetet, röviden ráhangoljuk tudatunkat a szemlélődésre. Több mai szerző, első sorban katolikusok, erre konkrét gyakorlatokat ajánlanak. Általában valamilyen tudati tartalmat idézünk fel, és elidőzünk benne. Oly módon, hogy nem csak gondolatokat ébresztünk, hanem a kapcsolódó érzelmeknek is szabad utat adunk. Felfogható ez egyfajta önszuggesztiónak is, de nem abban az összefüggésben, ahogy ez Anthony de Mello S.J. írása kapcsán korábban már szóba jött.  

A tárgya ennek a ráhangolódásnak is rendkívül sokféle lehet. Mivel a Jézus-imával szemlélődünk, a ráhangolódás szólhat az Istenszülő Szűz Máriáról és az ő "Igen"-jéről.

De elképzelhetjük Rubljov Szentháromság-ikonját is, amint személyesen helyet foglalunk az asztal negyedik oldalán, a számunkra fenntartott helyen.

Átérzehetjük, hogy testünk a Szentlélek temploma, és benne a szívünk Jézus Krisztus áldozati oltára. Felidézhetjük, hogy nemrég részesültünk a Szent Eucharisztiában, amivel testileg eggyé váltunk.

Gondolhatunk a napi Evangéliumra is, mintha mi is az események szemlélői vagy résztvevői lennénk. De felidézhetjük az igehely eszmei mondanivalóját, saját életünkre vonatkoztatva.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni. 

Nem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy ez csak egyfajta ráhangolódás a szemlélődésre. A célja nem az, hogy magára a szemlélődésre bármilyen konkrét gondolati befolyást gyakoroljon, hanem elsősorban az, hogy könnyebben magunk mögött tudjuk hagyni az aktuális hétköznapi gondolatainkat, érzéseinket, indulatainkat.

Mindezek mellett az imát úgymond jelentőségének teljes tudatában és teljes átéléssel kell imádkozni, folyamatosan a szemlélődés folyamán. A tartalom tudatosítása azonban nem jelent semmilyen gondolati tevékenységet, pontosabban fogalmazva ezt nem a szemlélődés során, hanem már korábban meg kell tenni. A teljes átélésnek is szintén egy mély, belső megélésnek és nem pedig valami emocionális felfokozottságnak kell lennie, ahol a rajongásig vagy az önmarcangolásig korbácsolnánk fel az érzelmeinket. Magában a szemlélődésben semmi gondolatnak, semmi heves érzelemnek helye nincs!

Hazai görögkatolikus körökben létezik a Jézus-ima imádkozásának egy sajátos változata, a "Jézus-ima olvasója". Ez a hagyományos rózsafüzér és a Jézus-ima recitálásának kombinációja. Mind szóbeli imának, mind pedig elmélkedő imádságnak is alkalmas ebben a formában, de szemlélődésként természetesen nem. Végezhető egyéni módon illetve közösségileg is. Az imádkozás módja, öt tizedes hagyományos (római katolikus) rózsafüzérre:

- Keresztre: Hiszekegy

- Nagy szemekre: Miatyánk

- Kis szemekre: Jézus-ima

- Tizedek, illetve a bevezető három szem lezárásaként: Dicsőség

Hiszekegy: Hagyományosan görögkatolikusok nem az Apostoli, hanem a Nikaia–konstantinápolyi hitvallást imádkozzák, méghozzá egy korábbi, talán ízesebb fordítás szerint, mint ami a latin rítusban hivatalosan érvényben van. (Lásd alább.) 

Miatyánk: A görögkatolikusok is az ökumenikus fordítású miatyánkot imádkozzák, azonban záró doxológiája a bizánci hagyományt követi:

"Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség,

Atya és Fiú és Szentlélek,

most és mindenkor és örökkön-örökké!"

Jézus-ima: Kollektív imádkozás esetén a következőképpen mondják: 

Előimádkozó: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia,"

Nép: "könyörülj rajtam, bűnösön!"

Dicsőség: A kis doxológia is a bizánci (görög) szöveg fordítása, némileg különbözik a latin rítusútól:

"Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek,

most és mindenkor és örökkön-örökké!"

Nikaia–konstantinápolyi hitvallás görögkatolikus szövege: 

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében.

...És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek.

Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett.

És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint.

És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján; és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége.

...És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.

Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és a jövendő örök életet.

Ámen.

(A második idézet Thomas Merton O.C.S.O. írásából)