A Kis Bemenet

A harmadik antifon éneklése alatt történik az ún. Kis Bemenet. A Kis Bemenet a papság ünnepélyes körmenete a templomhajón át az oltárba, melynek élén az Evangéliumos Könyv halad. Püspöki liturgia esetén az Evangéliumos Könyvet kiviszik a püspökhöz a templom közepére, arra a helyre, ahol a néptől körülvéve a liturgia kezdete óta tartózkodik. Bölcsesség! Emelkedjetek föl! - hangzik el a felszólítás, majd a papság a Királyi Ajtón át belép a szentélybe, miközben mindnyájan éneklik a Kis Bemenet himnuszát: "Jertek hódoljunk és boruljunk le Krisztus előtt. Üdvözíts minket Istennek Fia. aki halottaidból feltámadtál. Néked énekelünk. AIliluia."

kiesbemenet3.jpg
A bemeneti himnusz utolsó sora előtt minden ünnepi liturgián, az ünnep tartalmának megfelelően, egy kiegészítő sort hallunk, mely az Úr Napján mindig így hangzik: aki halottaidból feltámadtál.

Ha a pap egyedül vagy diakónus kíséretében végzi a Szent Liturgiát a Kis Bemenet úgy történik, hogy megkerülik az oltárasztalt, kijönnek az Evangéliumos Könyvvel a templom közepére, majd onnan a bemeneteli himnusz éneklése mellett a Királyi Ajtón keresztül visszatérnek az oltárba.

A Kis Bemenet az első jelentős liturgikus "mozgás" az istentisztelet során, miután a hivők összegyűltek Krisztus Egyházának egy közösségébe. A Kis Bemenet, a szolgáló pap személyén keresztül az egész Egyház bevonulása az Isten Országát jelképező oltárba a Fő, Jézus Krisztus által. Ezt a bevonulást Krisztus Evangéliuma, az Országba vezet  Út tette számunkra lehetővé, amelyet csak Krisztus, Istennek testben megjelent Élő Igéjét követve lehet véghez vinni. (Jn. 1,1-18) Senki sem juthat az Atya Istenhez, csak Krisztus, Isten Fia által. (Jn. 14,6). Az Atya Istennel csak úgy lehet közösségre jutni, ha teljesítjük parancsolatait, úgy, ahogyan átadta és meghirdette nekünk Jézus által, az Ő evangéliumi tanításában. Így tehát Krisztusban, Isten Fiának és Igéjének az evangéliuma vezet be bennünket az Atya birodalmába és az Áldott Háromság örök életébe, melynek Országába az Egyház Szent Liturgiáján keresztül lépünk be, és ezen keresztül tapasztaljuk meg.

A Kis Bemenet voltaképpen nem ér véget azzal, hogy a papság belép a szentélybe és az oltár elé áll. Csak a Háromszent énekkel válik teljessé, melynek éneklése alatt a papság az oltár mögötti ún. Felső Helyre megy, és a szolgálatot vezet  a nép felé fordulva a bibliai köszöntéssel áldást ad: "Békesség mindnyájatoknak!" 

Mielőtt a papság a Felső Helyre megy, a kórus vagy a nép énekli az ünnepi tropárionokat és kondákionokat. Ezek olyan himnuszok, melyek az adott ünnep üdvözítő eseményeit vagy személyeit dicsőítik. Vasárnap ezek a himnuszok mindig Krisztus halottaiból való feltámadását dicsőítik. Az ének alatt a liturgiát végző pap az oltár előtt imádkozik az egész templomi közösség bűneinek feloldozásáért és elengedéséért, hogy "az Ő szent oltára dicsősége előtt álljanak és megadják Néki az Őt megillető hódolatot és dicsőítést". Ezt követi az angyalok Háromszorszent himnusza, mely szüntelenül zeng Isten mennyei Országában: "Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!" (vö. Ézs. 6.1-5) A Háromszorszent himnusznak ez a változata igen ősi eredetű. A Szent Háromsághoz szól, mivel a keresztények most, a liturgiában az Ő jelenlétében állnak.

A hivők Isten Országának jelenlétében válnak alkalmassá Krisztus és a Szent Lélek által arra, hogy meghallják, megértsék és tettekre váltsák Isten Igéjét, mely az Atya trónjáról hirdettetik meg a számunkra.

Az apostoli olvasmány

A Háromszorszent himnusz ünnepélyes eléneklése közben, mely a Legszentebb Háromsághoz szól, a papság az oltár mögött lévő Felső Helyre megy, és áldja Krisztust, "aki Országa dicsőséges trónusán, a Kerubokon ül..." A szolgálatot vezető pap innen megfordul és áldást ad a nép felé Krisztus békéjével. Miután a felolvasó viszonozza a békét, felhangzik a Szent Liturgia apostoli olvasmánya, melyet rendszerint világi személy olvas fel, vagy egy az alsóbb papi rendhez tartozó felolvasó. Ezt az olvasmányt a hagyományos egyházi szóhasználatban Apostolnak, vagy apostoli olvasmánynak nevezik. A kétféle elnevezés onnan ered, hogy az olvasmány származhat az Apostoli Cselekedetekből, vagy valamelyik újszövetségi apostoli levélből is. Itt kell megemlíteni azt, hogy a Jelenések Könyve az egyetlen olyan újszövetségi könyv, melyet Liturgia keretében nem olvasnak fel az Orthodox Egyházban, annak apokaliptikus jellege miatt.

apostol.jpg
Az egyházi év minden egyes napjára van - megfelelő rendszerint - előirt apostoli olvasmány, a Nagyböjt hétköznapjai kivételével, amikor a templomokban nem tartanak Szent Liturgiát. Ezenkívül, minden egyházi ünnepre, szolgálatra van külön előírt apostoli olvasmány. Így bármely Szent Liturgia keretében legalább két apostoli levélrészlet kerülhet felolvasásra.

A levél tényleges felolvasása előtt egy meghatározott vers is elhangzik a Zsoltárkönyvből, melyet prokimennek, azaz "elöljáró, megelőző" olvasmánynak nevezünk. A prokimen-vers rendszerint az adott liturgiához van kiválasztva, és az a rendeltetése, hogy a népet felkészítse Isten Igéjének meghallgatására.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr603963168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása