Az eucharisztikus kánon: az anafora

Ezzel veszi kezdetét a Szent Liturgiának az a része, melyet eucharisztikus kánonnak, más néven anaforának, azaz "felemelésnek, felmutatásnak" nevezünk. Ez az a pillanat, amikor az oltárra felajánlásként odahelyezett kenyér és bor adománya felemeltetik az oltárról Isten, az Atya felé és isteni megszentelésben részesül a Szent Lélek által, aki leszáll, hogy az adományokat Krisztus valóságos Testévé és Vérévé tegye.

anaphora.jpg
Az eucharisztikus kánon alapvető mintája az ószövetségi húsvéti szertartás, amely most teljességre és tökéletességre jut Istennek az emberrel kötött új és örökké tartó szövetségében, melyet Jézus Krisztus, a Messiás, "a mi húsvéti bárányunk" művén és személyén keresztül vitt végbe, aki "már megáldoztatott" (I. Kor. 5.7). Az eucharisztikus anafora ezekkel a szavakkal kezdődik: "Álljunk illendően, álljunk félelemmel! Figyeljünk, hogy a Szent ÁIdozatot békességben felajánljuk." Mire a nép így válaszol: "A békesség irgalmát, a dicséret áldozatát."

A Szent Áldozat maga Krisztus, Istennek Fia, aki Emberfiává lett, hogy felajánlja magát az Atyának a világ életéért. Jézus önmaga a tökéletes és egyedüli békeáldozat, mely elhozza Isten kiengesztelő irgalmát. Kétségkívül ez az értelme "a békesség irgalma" kifejezésnek, mely a legkülönbözőbb nyelvekben zavart okoz a hívőknek a liturgikus év során. Jézus nemcsak a tökéletes békeáldozat, hanem a dicséret egyedül hivatott áldozata, amelyet ember Istennek felajánlhat.
 
Nincs semmi olyan az emberben, ami Isten könyörületességéhez fogható lenne. Nincs semmi olyan, amivel az ember méltó módon fejezhetné ki háláját és dicséretét Teremtője iránt. Ez akkor is így lenne, ha az ember bűntelen volna. Így Isten maga készíti el az ember számára azt, ami az ember legtökéletesebb dicséreti áldozata lesz. Istennek Fia valódi emberré válik azért, hogy az ember ne a saját természetéből mutathasson fel egy olyan valakit, aki maradéktalanul illő Isten szentségéhez és könyörületességéhez. Ez ismét csak Krisztus, a dicséret áldozata.

anafóra.jpg
Krisztus tehát mindent véghez vitt, mindent valóra váltott. Őbenne az Ószövetség egész áldozati rendszere - az ember egyetemes törekvésének a szimbóluma arra, hogy Istenhez méltóvá váljék - elérte beteljesedését. Minden lehetséges felajánlás testet öltött és elvégeztetett Krisztus felajánlásában a Kereszten, Ő a felajánlás a békéért, az engesztelésért, a bűnbocsánatért. Ö a könyörgés, a hálaadás és a dicséret áldozata. Őbenne bocsánatot nyer az ember minden bűne és tisztátalansága. Őbenne teljesül be az ember minden pozitív törekvése. Őbenne, és egyedül benne vezet minden emberi út Istenhez, és minden isteni út az emberhez, mely az egy Szent Áldozásban ölt testet. Egyedül "általa van szabad utunk... egy Lélekben az Atyához". (Ef. 2.18)

A pap ezek után Pál apostolnak a Szent Háromságot megvalló áldásával fordul a hívőkhöz. Ez voltaképpen az egyszerű ószövetségi békesség (salom) üdvözlés nagy gonddal összeállított keresztény formája: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, és az Isten Atya szeretete, és a Szent Lélek közössége legyen tivéletek, mindnyájatokkal. (II. Kor. 13.13) A nép így válaszol: "És a te lelkeddel."

Krisztus kegyelme az első. Ez a kegyelem foglalja magában az Isten szeretetének teljességét és a Szent Lélek közösségét. A pap felkínálja Isten népének a Szent Háromság legbenső életének e bőségesen kiáradó teljességét. Ők pedig válaszimájukban azt kívánják, hogy a pap lelkében is legyen "Istennek ez a teljessége".

Az eucharisztikus párbeszéd folytatódik: "Emeljük föl szívünket! - Fölemeljük az Úrhoz. - Adjunk hálát az Úrnak! - Méltó és igazságos imádni az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket: az egylényegű és oszthatatlan Háromságot." (Meg kell jegyezni, hogy a nép Méltó és igazságos válaszának a fenti bővebb formája csak a szláv tradíciójú egyházakban használatos, más egyházaknál ez a pár szavas, egyszerűbb és korábbi forma van használatban.)

Amikor az ember Krisztusban fölemeli az eucharisztikus adományokat, szívét is fölemeli. A Bibliában a szív az ember egész létére, életére utal. Az anaforában így az egész ember abba a világba emelkedik föl, ahol most Krisztus ül, az Atya Isten jobbján: "Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafenn vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben." (Kol. 3.1-3)

Az ember a hálaadáson keresztül emelkedik föl Istenhez. Az eucharisztia görögül hálaadást jelent. Kiváltképp az eucharisztikus Szent Liturgia fejezi ki az emberi szív fölemelkedését és hálaadását Isten iránt mindazért, amit az emberért és a világért tett Krisztus és a Szent Lélek által: a teremtésért, az üdvösségért, az örök megdicsőülésért.

Az emberi ősbűn minden bajnak, romlásnak és az ebből következő halálnak az eredete, abban rejlik, hogy az ember nem volt képes hálát adni Istennek. Az Istennel, és  benne az egész teremtéssel való közösség helyreállítása Krisztusban felajánlott hálaadással történik. Jézus az egyetlen, Isten felé valóban hálás, alázatos és engedelmes ember. Őbenne, mint Isten egyetlen Szeretett Fiában, az egyetlen tökéletes Ádámban, minden ember fölemelheti a szívét, és hálát adhat az Úrnak: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében" (I. Tim. 2.5-6)

Az Úrhoz felemelt szívvel, az Istennek szóló hálaadással az eucharisztikus kánon így folytatódik:
 
"Méltó és igazságos Téged magasztalni, Téged áldani, Téged dicsérni, Néked hálát adni, Néked hódolni Országod minden helyén; mert Te vagy a kimondhatatlan, felfoghatatlan, láthatatlan, elérhetetlen, örökké való és változtathatatlan Isten, Te és a Te egyszülött Fiad és a Te Szent Lelked. Te a nemlétből hoztál létre bennünket, és amikor elestünk újra fölemeltél minket, és meg nem szűntél mindeneket cselekedni, amíg a mennyekbe föl nem vezettél bennünket, és az eljövendő Országodat nem ajándékoztad nekünk. Mindezekért hálát adunk Néked és a Te egyszülött Fiadnak, és a Te Szent Lelkednek, mindenért, amit tudunk vagy nem tudunk, a velünk nyilván vagy titkon cselekedett jótéteményekért. Hálát adunk Néked ezért a Liturgiáért, amelyet kezeinkből elfogadni kegyeskedtél, bár Előtted arkangyalok ezrei és angyalok miriádjai, a hatszárnyú, sokszemű, lebegő, szárnyas Kerubok és Szeráfok állnak, győzelmi éneket énekelve, kiáltva, harsogva és mondva:

divine.jpg
'Szent, szent, Szent az Úr Szavaoth! Megtelt az ég és a föld a Te dicsőségeddel! Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő! Oszanna a magasságban!'"

Ebben a pillanatban az ember hálaadása Istennek, az Atyának mindazért, amit Krisztus és a Lélek által tett, a Szent Liturgia keretében a csúcspontjához ér. Az ember minden dologról megemlékezik Istenben, és hálás Teremtője iránt. Megemlékezése és hálaadása által Isten Országának valóságos jelenlétébe kerül, az Atya Trónja elé, hogy az angyali karral együtt énekelje a Háromszorszent éneket (Ezs. 6.1-5).

Krisztus és a Szent Lélek által a hit embere lélekben Urához költözik. E világ korlátjai megszűnnek a Krisztusra, az üdvösség beteljesítőjére való hálás megemlékezés által. Ily módon az eucharisztikus ima középpontjába már az az Egyetlen Ember és az az egyetlen este kerül, melynek során Istennek Fia eledelként adta oda magát a hívőkért, áldozati felajánlásként a világ életéért:

"Ezekkel a boldog Hatalmakkal együtt, embereket szerető Uralkodónk, mi is kiáltjuk és mondjuk: Szent és szentséges vagy Te, és a Te egyszülött Fiad, és a Te Szent Lelked. Szent és szentséges vagy, és felséges a Te dicsőséged, aki úgy szeretted a Te világodat, hogy a Te egyszülött Fiadat adtad, hogy senki, aki Őbenne hisz, el nem vesszen, hanem örök élete legyen. Aki viszont eljővén és minden rólunk való gondoskodást teljesítvén, azon az éjszakán, amelyen átadatott - vagy inkább saját maga adta át magát a világ életéért - szent, szeplőtlen és legtisztább kezeibe véve a kenyeret, hálát adván, megáldván, megszentelvén és megtörvén azt, szent tanítványainak és apostolainak adta, mondván:

'Vegyétek, egyétek; ez az Én Testem, amely érettetek megtöretik a bűnöknek bocsánatára.'
 
Hasonlóképen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván:
 
'Igyatok ebből mindnyájan; ez az Én Vérem, az Új Szövetség Vére, amely érettetek és sokakért kionttatik a bűnöknek bocsánatára.'

Megemlékezvén tehát arról az üdvözítő parancsolatról és mindenről, ami érettünk történt - a keresztfáról, a sírról, a harmadnapi feltámadásról, a mennybemenetelről, a jobbon való ülésről, a második és dicsőséges újra eljövetelről. Tieidet a Tieidből Néked ajánlva fel mindenestől és mindenekért."

Amikor a pap ezekhez az utolsó szavakhoz ér - melyek azt hirdetik, hogy mindaz, amit az Atyának felajánlunk már az Övé, hiszen minden teremtmény, az egész teremtés az Övé, Egyszülött Fiával és a Szent Lélekkel együtt, akik teremtetlenek és isteniek - az eucharisztikus adományokat az ég felé emeli. Ezzel azt jelzi, hogy a hivő keresztények Urukkal együtt felemeltettek Isten Országába. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe el őt értünk... az Ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.

Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. (Zsid. 9.24-10.14)

anaphora4.JPG
Menny és föld most eggyé forr és megtelik Isten dicsőségével. Elmúlt korok és még eljövendő korok eggyé válnak. Az éjszaka, a vacsora, a keresztfa, a sír, a harmadnapi feltámadás, a mennybemenetel, a második és dicsőséges újra eljövetel... mind eggyé olvad a Szent Liturgia eucharisztikus pillanatában. Az ember olyan szent közösségbe kerül Istennel, mely "nem e világból való". Idő és tér mindenféle korlátja végképp át van törve. Am megosztottság minden fala végleg le van bontva. Az ember bűnei Krisztusban bocsánatot nyertek, minden tisztátalansága le van mosva, romlása helyre van állítva. Halandó természete visszakapta halhatatlanságát Istenben. Teremtett emberi mivolta betelt a Szentséges Háromság teremtetlen Istenségével.

Immár az marad hátra, hogy mindez a Szent Lélek lehívása révén megpecsételődjék.
 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr843964080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aracs 2014.03.10. 19:37:43

Azt látom itt ahol élek, hogy az ortodoxoknál nincs ilyen, hogy " Beharangoztak, kezdődik a mise" Mindenki akkor ás addig tér be a templomba, amikor eszébe jut neki, Van aki az elején van ott és nem marad végig, van aki akkor megy amikor már egy kicsit megritkult a társaság, van aki a végére...
Van itt valami szabály? Beharangozástól, kiharangozásig? Vagy ilyesmi?

Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2014.09.20. 22:42:11

@aracs:
A világi templomokban általában van, de sok olyan templom is van (főleg a szerzetesiek) ahol 0-24-ben vannak szertartások, és ott tényleg szabadabban lehet ki-be járni. Nagyon változóak a szokások.

aracs 2014.09.25. 18:14:58

@Xinaf: Ezek világi templomok. Most divat vallásosnak lenni, mert az a nemzethez köthető. Aki szerb az ortodox.A valódi hit a cselekedetekbe kellene, hogy látszódjon. Azon kívül, hogy még jobban utálják a katolikusokat, a mennyiséggel a minőség nem változott.

Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2014.09.27. 19:56:40

@aracs:
Ez mind lehet igaz, de ez hogy jön a harangozási szokásokhoz? Amit én írtam, az éppen úgy igaz.
Egyébként kicsit általánosítasz. Nem minden ortodox utálja a katolikusokat, ahogy nem feltétlenül kell negatívan állni az ortodoxokhoz sem. Az ítélkezés Isten dolga, ne mi mondjuk meg, ki mennyire vallásos.

aracs 2014.09.27. 23:06:05

@Xinaf: Igazad van, csak tudod idegesít amikor fönt kaszálunk, lent meg nől a gaz.

Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2014.09.30. 22:05:15

@aracs:
Nem egy ortodoxhoz képest mi vagyunk gazok. Sok ortodox pedig hozzánk képest az. A három optyinai újvértanú bárki előtt példakép lehetne.

aracs 2014.10.22. 11:10:28

@Xinaf: Elolvastam az írásodat a három orosz fiúról. Őszintén.
Bocs, de nem igazán látom mibe lehetnének példaképeink..Az, hogy szerzetesként gyóntat...hát mit mondjak...jótékonykodik....nagyon sokan ezt csinálják...bűnbánatot tart...gondolom, hogy volt neki miért..
Az , hogy meghaltak, nem ők vállalták a halált.Ha úgy halnak meg mint a muszlim országokban a keresztények, hogy vagy muszlim leszel vagy meghalsz, akkor ott kiálsz Isten mellett. Vagy mint nálunk a szerbek vérengzésekor, elmenekülhetettek volna a ferences atyák, de a néppel maradtak. Vagy mint Apor Vilmos, hogy védeni akarod a többieket..

Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2014.12.21. 00:24:34

@aracs:
Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy sikeres élsportoló mindent maga mögött hagyva képes vállalni a szerzetességet, oké.
Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy tehetséges fiatalember, aki a képességeivel akár milliomos is lehetne, de ő csak az Úrért akar élni, oké.
Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy ember, akit éveken át gyilkolni tanítottak, inkább vállalja a halált, mint hogy húsvét fényes ünnepén kezet emeljen valakire, oké.
Ebben az esetben nem szóltam egy szót sem :)

aracs 2014.12.30. 16:21:44

@Xinaf: Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy sikeres élsportoló mindent maga mögött hagyva képes vállalni a szerzetességet, oké."

Első pillanatban valóban példaértékű. Második pillanatban ha jobban belegondolok, élsportolónak lenni nem egy nyugdíjas állás. Meddig lehet az ember élsportoló, mig meg nem öregszik? Tehát valami másik foglalkozása is kell hogy legyen.
Pál Feri atyánál már találkoztam ezzel a jelenséggel, sportolóbol papnak menni. Miért nem lepődtem meg ezen?Gondoljuk végig, nem könyebb annak a szerzetesi fegyelmet és engedelmességet megtartani, aki már korábban átesett egy hasonló kiképzésen, mint sportoló vagy katona?
Azon lepődnék meg ha a szomszédom elmenne szerzetesnek, és ott ki is tartana. Őt még mindig autóval viszi az apja, vagy a nagyapja, vagy az anjya, a középiskolába, pedig az csak 300 m -el van a házuktól....nem, nem mozgássérült...
Nálunk a háború befejezése után egy szerb katonatiszt római katolikus pap lett. Nem a papság volt a meglepetés, hanem, hogy szerb létére miért nem a pravoszláv egyházat választotta?
Tudod a szinglik, a minglik, a dinglik a buzik( esetleg kihagytam valakit?), korszakában, amikor részben miattuk, részben a kivándorlás, részben az asszimoláció miatt, templomaink, falvaink, kiürülnek, számomra az a példaártékű ha valaki itt marad, megházasodik és gyereki lesznek.

"Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy tehetséges fiatalember, aki a képességeivel akár milliomos is lehetne, de ő csak az Úrért akar élni, oké."

Jaj ne, ez fáj!Úgy értetted, hogy az egyházban szegénységben él?
Ha egy háborúval sújtotta övezet ( Bosznia), pedofil, gyilkos,( egy szeminaristát kivégeztetett, mert nem akart lefeküdni vele) püspöke ilyen körülmények között él,www.youtube.com/watch?v=BsvVZjOOKVo, akkor egy olyan országban, amely nagyhatalomnak számít, sanyarúbb sorsa lenne az egyháznak?
Szerzetesekből lesznek a püspökök, tehát egy tehetséges fiatalember előtt az egyházban is nyitva az út a meggazdagodáshoz.

"Ha szerinted nincs semmi példaértékű abban, hogy egy ember, akit éveken át gyilkolni tanítottak, inkább vállalja a halált, mint hogy húsvét fényes ünnepén kezet emeljen valakire, oké.

Várj, ez így elég zavaros! A gyilkos orvul támadt, tehát nem volt választási lehetősége a szerzetesnek. nem tudta mi vár rá. Azután, úgy is lehet nézni, elengedte a gyilkost, mert ha volt ereje, miért nem teperte le és vette el fegyverét? Mi lett volna ha hagyja elmenni és még másokat is meggyilkol?

Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2015.01.03. 19:41:27

@aracs:
Nem nyugdíjas állás, ezért özönlenek a vallásos élsportolók a szerzetesek közé... jah, nem.

Láthatóan nem tudod, mi a szerzetesség, hogy mennyi lemondással jár. Nem csak az ortodox, de a katolikus is.

Egyébként a témához mi köze a szomszédodnak? Ne ítélkezz... ez nem a mi dolgunk.

Trofim testvér az egyházban igencsak szegénységben élt. A teljes nincstelenség ugyebár az. De ha nem így látod, add csak át azt, amit nem a létminimumra költesz a szegényeknek, és nézzük meg, mennyire vagy gazdag.

Nem nagyon ismered a specnaz kiképzését, igaz? Maradjunk annyiban, hogy egy ilyen kommandóst nem fogsz meglepni orvul, észrevétlenül. A kiképzése arról szól, hogy nem tudj ilyet tenni.

Egy szó, mint száz: ha ennyire hideglelést kapsz az ortodox egyháztól, miért vagy ezen az oldalon?

aracs 2015.01.07. 19:09:56

@Xinaf: Áldott,békés, karácsonyt Nektek!

Talita 2015.05.05. 11:48:00

Szeretettel várjuk a Keresztény Újságíró- és Bloggertalálkozóra, most szombaton, május 9-én 15 órától a budapesti Párbeszéd Háza Muzslay-termébe (Bp. VIII. ker. Horánszky u. 20.) Nagyon örülnénk, ha el tudna jönni!
Előadóink:
Köntös László (Reposzt blog)
Brouwer Pálhegyi Krisztina (KÉK nevelés)
Sárosdi Virág (Gyereketető blog)
A részleteket elolvashatja a talita.hu-n:
Miért érdemes jönni a IV. Keresztény Újságíró- és Bloggertalálkozóra?
www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2237:miert-erdemes-joenni-a-iv-kereszteny-ujsagiro-es-bloggertalalkozora&catid=34:ittesmost&Itemid=58
A szervezők nevében: Kölnei Lívia (talita.hu)

aracs 2016.06.21. 16:41:18

Sajnálom, hogy nem jött létre az Összortodox Zsinat. Pedig szép lett volna, ha legalább az egységet demonstrálják. Aminek örülök, hogy a szerbek ott vannak.

Arnold Antal 2018.06.07. 06:54:28

@aracs: Nem Minden orthodox utálja a katolikusikat ortodoxként sok hithű katolikus barátom can jol kijövünk egymással és egymás hitét tiszteljük és a katolikus ünnepeken részt szoktam venni katolikus misén áldozás nélkül

Arnold Antal 2018.06.07. 07:00:24

@aracs: Ahogy előttem már páran elmondták a szerzetes templomokban nincs "bejaranhgozás" mert ott egész nap folynak a szertartások
ellentétben a parókiás templomokkal ahol csak a hét bizonyos napjain vannak szertartások ezt jelzik a híveknek a harangszóval

Arnold Antal 2018.06.07. 07:03:41

@Xinaf: Nem Minden orthodox utálja a katolikusikat ortodoxként sok hithű katolikus barátom can jol kijövünk egymással és egymás hitét tiszteljük és a katolikus ünnepeken részt szoktam venni katolikus misén áldozás nélkül

delphinus 2019.10.07. 13:10:42

Nem minden ortodox vallású ember gyűlölködő és gonosz ez tény. Viszont alkalmam volt sajnos megtapasztalni, hogy ennek a blognak a szerzője nagyon is az, a legalattomosabb és legkártékonyabb, gonosz, képmutató farizeus fajta.

vadna 2019.11.25. 08:36:51

jonapot !!tüzelövasarlasban kérek segitséget!majusban megmütöttek herezacskot lágyrészt péniszt,,, juliusban annak helyén kialakult egy sipoly szeptembertöl a sipolyboll log egy kb 20 cm elhalt szövet ,,, dolgozni emelni hajolni nem igazan tudok ez miatt//ezek allitolag a magas cukor betegség miatt alakult ki//feleségem közmunkan dolgozik 54 ezer ft fizetés//nekem ha dolgozok 28 ezer ft a fizetés két tartozast von végrahajto//kérem segitsenek tüzelöben török péter sajokaza fatelep 20 324 3966) vagy fabian lajos sajovelezd fatelep 20 958 58 52//VARGÁNÉ SZÜCS CSILLA ERSTE BANK 116 00006 00000000 2576 6862)pentektol munkanelkuli vagyok uzemorvos nem irta ala alkalmassagit sziv cukorbetegseg miatt

VARGA ZOLTAN VADNA SZABADSAG TER 15 705189043
süti beállítások módosítása