BJ.jpgDémonológiában túlképzett hittestvéreink hajlamosak exorcistáért kiáltani, ha meghallják, hogy egy keresztény meditál. Azt képzelik, hogy ez ördögtől való szinkretizmus, amolyan "2 in 1" kutyuléka a vallásoknak. A kereszténység lassú, de biztos elbuddhistásítása, aminek végső célja az lenne, hogy a mi boldog mennyei öröklétünk angyalkástól-felhőcskéstől szertefoszoljon a nirvána semmijében. A buddhisták pedig még egyszer utoljára elégedetten megdörzsölik kezüket (tululú, úgykellett, úgykellett, káposztábahúskellett), majd pedig utolsóként ők is távoznak a semmi kapuján.

Erről persze szó sincs. A kereszténységben első pillanatától az utolsóig mindig is jelen volt-van-lesz a meditáció, méghozzá a lelki élet egyik legfontosabb elemeként. Hosszadalmas lenne itt kifejteni, de ha Krisztus az Ige - vagy ha úgy tetszik a Logosz - ez nem is lehet másképp.

A zavar abból támad, hogy ez a fajta meditáció, ez nem azonos azzal a meditációval, sőt, majdnem pont ellenkezője annak a meditációnak; ugyanakkor nálunk is létezik az a meditáció is, csak nem úgy hívják; sőt ha lehet mondani még fontosabb az a meditáció, mint ez a meditáció, mert az a meditáció amit úgy hívnak hogy meditáció, az csak az előszobája annak a meditációnak, amit nem úgy hívnak. Ugye, megmondtam, hogy zavar támad. 

A latin meditáció kifejezés magyarul elmélkedést jelent. Ez egy ízig-vérig racionális tevékenység, "a hit igazságainak és parancsainak logikusan következtető, személyes megfontolása." Ez az egyházi értelmezése a szónak, és nem szorul magyarázatra, hogy a hitéletünk lényeges eleme - kellene, hogy legyen.  

Buddha tanításának követői teljesen mást értenek meditáció alatt. De hogy kerülnek ők a képbe? Egész egyszerűen úgy, hogy a köznyelv nem azt érti meditáción, amit az Egyház, hanem azt amit a Megvilágosodott tanított Indiában, félezer évvel Krisztus előtt. Nem csak a magyar nyelvre igaz ez, hanem az összes nyugati nyelvre. Indiában természetesen nem a latin kifejezést használták. Páli nyelven úgy mondják, hogy satipatthána, és magyarra úgy lehetne átültetni, hogy "az éberség rögzítése".

A latin és a páli fogalom ellentétes. A latin értelmezés racionális koncentrációt feltételez, a páli pedig, az "éberség" egy racionalitást kizáró koncentrációt. A latin dinamikus (gondolatainkat továbbgondoljuk), páli statikus (az éberséget rögzítjük). Hogy miért alakult az úgy, hogy ugyanaz a szó két egymással ellentétes fogalmat jelöl, nem tudom. Mindenesetre a "meditáció" kifejezés világszerte elterjedt, és nem az értendő alatta amit eredetileg a latinban jelent, hanem az (vagy valami olyasmi), amit páli nyelven satipatthánának mondanak.

De létezik a satipatthánával közel azonos módszer a kereszténységben is. A kontempláció, magyarul szemlélődés, mely az "igazság megragadásának csendes, többnyire szótlan, racionális megfontolások nélküli állapota" mely során az ember "megtapasztalja Isten hallgatását a világban". "A szemlélődés nem a klauzúrás szerzetesek és remeték sajátja, hanem az igazság megismerésének egyik útja mindenki számára." "Az élet felgyorsulása a 20. sz. végére háttérbe szorította a szemlélődést, s ez az élet minőségének romlásához, hajszoltsághoz és a lelki betegségek terjedéséhez vezetett." - írja a Katolikus Lexikon. Tehát a szemlélődés is hitéletünk lényeges eleme - kellene hogy legyen.

Összegezve az eddigieket, a keresztényeknél létezik egyszer az elmélkedés, azaz a meditáció, mely előfeltétele a másiknak, a hitélet magasabb fokának, a szemlélődésnek, latinul a kontemplációnak. Buddha követői pedig az "éberséget rögzítve" szemlélődnek, de mi nyugatiak erre a szemlélődésre nem a kontempláció, hanem érthetetlen módon a meditáció kifejezést használjuk, ami ugye eredetileg pont a másik módszert jelenti. A további zavarok elkerülése érdekében érdemes a magyar elmélkedés és szemlélődés kifejezéseket használni. No meg amúgyis érdemes.

Három téma vetődött most fel, amelyik mindegyike külön-külön értekezést igényel. Tekintsük úgy, hogy ezzel adós vagyok.

1. A szemlélődésnek számos más, sokszor nagyon költői elnevezése is van a keresztény hagyományban. Ezek azért is fontosak, mert ezek szépen körülírják azt, amit leírni lehetetlen. Ezt csak szavak nélkül, """megragadni""" lehet - tripla macskaköröm, mert ahogy egyik sem, úgy ez sem a megfelelő szó. Isten szava a Csendesség Igéje.

2. Azt írtam, hogy az elmélkedés a szemlélődés előfeltétele, illetve más megközelítésből a szemlélődés az elmélkedés meghaladása az Istenhez vezető úton. Ez már a fentiekből is belátható, de érdemes vele foglalkozni, mert a kettő egymáshoz való viszonya adott, de más hagyomány kötődik hozzá a nyugati, és más a keleti kereszténységben.

3. És végül van még a kemény dió, a darázsfészek, a gordiuszi csomó, a fából vaskarika vagy akár az ördöglakat, kinek mi, tetszése szerint: mi a viszonya az "éberség rögzítésének" a szemlélődéshez? Lefordítom a Blikk-olvasók számára is: Jézus Krisztus vs. Sákjamúni Buddha.

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr693526023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása