Éjfélkor kezdődik a Húsvéti körmenet. A hívők mindnyájan kimennek a templomból, miközben éneklik: "A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben; méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged."

A körmenet megkerüli a templom épületét, majd visszatér a templom főbejáratának zárt kapui elé. A keresztényeknek ez a Húsvét éjjeli körmenete eredetileg az újonnan megkereszteltek körmenete volt, mely e világ sötétségéből és halálából az Isten Országának világosságába és életébe vezetett. Ez a Szent Húsvét körmenete, mely a halálból az életre, a földről a mennybe, ebből a világból az eljövendő örök életbe visz át bennünket.

A templom épületének zárt ajtói előtt történik Krisztus feltámadásának hírüladása. Az Evangéliumi olvasmány az üres sírról szól. A pap szájából elhangzik a kezdő áldás: "Dicsőség a Szent, Egylényegű, Életetadó és Oszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké." Ezután csendül fel el ször a Húsvéti tropárion a 68. zsoltár verseivel együtt, mely minden istentisztelet kezdetét jelzi majd Húsvét hetében: "Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei, és meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik őt!" "Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván." (Tropárion) "Ez a nap, amelyet alkotott az Úr, vigadjunk és örvendezzünk benne!"

A hívők ezután visszatérnek a templomba, ahol folytatódik — végig énekelve — a Húsvét Hajnali istentisztelet. A Krisztus feltámadásának szentelt kánon ódáit, melyeknek Damaszkuszi Szent János a szerzője, mindannyiszor az ünnepi tropárion kíséri, visszatérő refrénként. A templomban minden csillár kigyullad, minden virágba öltözik. A papi ruhák a feltámadás ragyogó fényeit idézik fel. A Húsvéti ikont a templom közepére helyezik, melyen Krisztus látható, amint összetöri a pokol kapuit és kiszabadítja Ádámot és Évát a halál rabságából. A Győztesnek a képe ez, aki "saját halálával eltiporja a halált".

"Feltámadás napja van, örvendezzünk népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe, vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk: Krisztus feltámadt halottaiból!" (A Húsvéti kánon első ódája)

A kánon után a húsvéti sztichirákat halljuk, majd a Húsvéti Hajnali istentisztelet befejezéseként a Húsvéti Imaórákat. Húsvétkor voltaképpen semmit sem olvasunk a templomi istentiszteletek során, hanem minden örömmel teli, ünnepi dallamok formájában hangzik el.

A tropárion újra és újra ismétlődik. A Háromszorszent (Triszágion) ének helyett most a Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek kezdetű éneket halljuk, mely a Galatákhoz írt levélből származik. Az Apostoli olvasmány az Apostolok Cselekedetei könyve első fejezetének első nyolc verse. Az Evangéliumi olvasmány Szent János Evangéliumának első tizenhét verse. Az Isten Igéjéről szóló üzenet újra a kezdetekre irányítja a hívő figyelmét, hirdeti a világ Isten által történt teremtését és újjáteremtését Isten élő Igéje és Fia Jézus Krisztus közvetítésével.

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden általa lett, ...Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal... Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…" (Jn 1, 1-17)

Aranyszájú Szent János liturgiáját a Szent Áldozás koronázza meg a Húsvéti Báránnyal, az Ő ünnepi asztalánál, Isten Országában. Újra és újra felhangzik a feltámadási tropárion, miközben a hívők részesednek Abban, "aki halott volt, és életre kelt." (Jel 2, 8)

A Húsvét ünnepét hivatalosan Pászkának nevezik az Orthodox Egyházban, amely áthaladást, átvonulást jelent. Ez az új és örök szövetség új Átvonulása, melyet az Ószövetség prófétái előre hirdettek. Ez az örök Átvonulás a halálból az életre, a földből a mennybe. Ez az Úrnak az a Napja, melyet Isten szent prófétái hirdettek, "az a nap, amelyet az Úr alkotott" az egész teremtés fölötti ítéletre, végső és örökké tartó győzelmének napjaként. Isten Országának a Napja, az a nap, melynek "éjszakája nem lesz" ...mivel "lámpása a Bárány" (Jel 21, 22-25).

Ezért, a Húsvét ünneplése az Orthodox Egyházban nem csupán Krisztus Feltámadása eseményének történelmi felelevenítése, ahogyan azt az evangéliumok megörökítik. Nem is az "első Húsvét hajnalának" drámai megjelenítése. Nincs "napkelte-istentisztelet", mivel az Egyház együtt tartja meg a Húsvét Hajnali istentiszteletet és a Szent Liturgiát a hét első napjának első, még sötét óráiban azért, hogy a hívők megtapasztalhassák a világ "újra teremtését" és titokzatos módon beléphessenek az Új Jeruzsálembe, mely Krisztus dicsőséges fényével örökké világít, legyőzve a gonosz örökös éjszakáját, megsemmisítve e halandó és bűnös világ sötétségét:

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A Krisztus passióját felelevenítő tizenkét Evangélium felolvasására az istentisztelet különböző részeinek a keretében kerül sor. A himnuszok mind a Megváltó szenvedéseinek vannak szentelve és tele vannak evangéliumi, valamint ószövetségi prófétai és zsoltár idézetekkel. A hatodik Evangéliumi olvasmány után halljuk a Boldogságokat, és külön hangsúlyt kap annak a latornak az üdvözülése, aki felismerte Krisztus Országát.

A nagypénteki Órák során újra halljuk a Krisztus szenvedését elbeszélő Evangéliumokat, de minden Órához járul egy ószövetségi prófécia az ember megváltásával kapcsolatban, és egy-egy részlet Pál apostol leveleiből az ember üdvösségéről Krisztus szenvedése által. A felolvasott zsoltárok is különleges profetikus jelleget hordoznak: például a 2., 5., 22., 109., 139., és a többi.

A nagypénteki istentiszteletek közül hiányzik a Szent Liturgia, melynek ugyanaz a nyilvánvaló és már ismert magyarázata, amely szerint tilos az Eucharisztia ünneplése a Nagyböjt hétköznapjain.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

A Nagy Csütörtöki virrasztáson Szt. Lukács Evangéliumából olvassuk fel az Utolsó Vacsora történetét. A Szt. Liturgia során mind a négy evangélista elbeszélését halljuk ugyanarról az eseményről. Az ünnep énekei és olvasmányai szintén ugyanezt a misztériumot állítják a középpontba.

"Midőn a dicsőséges tanítványok, a Vacsora tisztálkodásában megvilágosodtak, akkor a gonoszságos Júdás, a pénzéhség kínjától elvakult, és az igaztalan bíráknak elárult Téged, az igazságos Bírót. Lásd te pénznek szerelmese azt, aki ezért kötéllel lakolt; kerüld a telhetetlen lelket, amely ilyent merészelt tenni a Tanítóval. Mindenkihez jóságos Uram, dicsőség Néked." (A Nagy Csütörtök tropárionja)

"... a halhatatlan Vacsorát, jertek hívők élvezzük, a ház felső termében, emelkedett elmével..." (A hajnali istentisztelet kánonjának 9. ódájából)

Nagy Csütörtökön Szt. Vazul Liturgiáját végezzük esti istentisztelettel egybekötve. Az Utolsó Vacsoráról szóló hosszú Evangéliumi olvasmány a Kivonulás, Jób, Ézsaiás könyveiből és Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első leveléből (11. fejezet) történő felolvasásokat követi. A Felajánlás alatt, a Kerub ének helyett, valamint a hívők áldozása alatt és utána is, ezt a himnuszt énekeljük:

"A Te Titkos Vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Istennek Fia, mert nem mondom el ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok Néked, mint Júdás, hanem mint ama lator vallom Tenéked: Emlékezz meg rólam, Uram, a Te Országodban."

Az Utolsó Vacsorának a liturgikus megünneplése Nagy Csütörtökön nem pusztán a Szent Eucharisztia szentségének "alapításáról" való évenkénti megemlékezés. Magának a Húsvéti Vacsorának az elköltése nem csupán az Úr utolsó percben végzett cselekedete volt, hogy "megalapítsa" a Keresztény Hit legfőbb szentségét szenvedése és halála előtt. Ellenkezőleg, Krisztus egész küldetésének, és mindenekelőtt a világ teremtésének valódi célja az volt, hogy Isten szeretet teremtménye, amelyet Ő saját képére és hasonlatosságára alkotott, örökké a legbensőségesebb kapcsolatban legyen vele, egy asztalnál üljön vele, együtt egyen és igyon vele örökké tartó Országában.

Krisztus, Istennek Fia így beszél apostolaihoz a Vacsora alkalmával és egyúttal mindazokhoz, akik meghallják szavát és hisznek benne és az Atyában, aki Őt elküldte:

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!'' (Lk 12, 32.)

"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban...'' (Lk 22, 28—30.)

Ezért, a szó valódi értelmében, azt mondhatjuk, hogy a megtöretett test és a kiontott vér, melyről Krisztus beszélt az Utolsó Vacsorán tanítványainak nem csupán annak előrevetítése volt, amelynek be kellett következnie, hanem mindaz, aminek be kellett következnie — a kereszt, a sír, a harmadnapi feltámadás, a mennybemenetel — éppen azért történt, hogy az ember áldást kapjon Istentől arra, hogy örök és szent közösségben legyen vele, együtt egyen és igyon vele az Ő titokzatos asztalánál, az Ő országában, melynek nem lesz vége. Így tehát az "Isten Fiának Titkos Vacsorája", melyet szüntelenül ünnepel a Keresztény Egyház a Szent Liturgiában, éppen azt tárja elénk, amely életünk középpontjában áll majd Isten Országának örökkévalóságában.

"Boldog az, aki Isten országának vendége" (Lk 14, 15.) "Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" (Jel 19, 9.)

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

A Nagy Hét minden egyes napjának megvan a maga sajátos tartalma. Nagy Hétfőn a terméketlen fügefára emlékezünk, mely nem hoz gyümölcsöt és átkozott lesz.

 

 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

"Az általános feltámadást szenvedéseid előtt igazolván, a halottakból fölkeltetted Lázárt, Krisztus Isten; ezért mis is mint ama gyermekek, kik a győzelem jelképét hozták Néked, a halál Legyőzőjének, így kiáltunk Hozzád: Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő." (ünnepi tropárion)

"A mindenek öröme, a Krisztus, aki az igazság, a világosság, az élet, és a világnak feltámadása, megnyilatkozott a földön lévőknek az Ő jóságában, és mintaképe lett a feltámadásnak, mindeneknek megadva az isteni bűnbocsánatot." (ünnepi kondákion)

Lázár szombatjának Szent Liturgiáján a Galatákhoz szóló levél versei helyettesítik a Háromszorszent éneket, a Triszágiont: Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek (3, 27), ami az ünnep húsvéti jellegét emeli ki, és arra utal, hogy egykor Lázár szombatja az orthodox egyházi év ritka és nagy keresztelési ünnepei közé tartozott.

A tömeg a halott Lázár feltámasztása miatt ünnepelte Krisztust, mint Izráel várva-várt Messiását. Ezért, az ószövetségi próféciák beteljesítéséhez hűen, Krisztus egy szamárcsikó hátán ülve vonult be Jeruzsálembe, a Király Városába (Zak 9, 9; Jn 12, 14). A tömeg ágakkal a kezében üdvözölte Őt és dicsőítő szavakkal köszöntötte: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Dávid Fia, az Izráel Királya! (Jn 12, 13; Mt 21, 9). A nép e dicsőítése adta meg a végső lökést a "főpapoknak és az írástudóknak" ahhoz, "hogy elveszítsék" (Lk 19, 47).

Krisztus diadalmas jeruzsálemi Bevonulásának, Virágvasárnapnak ünnepe az egyházi év tizenkét nagy ünnepe közé tartozik. Ennek a vasárnapnak az ünnepi szolgálatai közvetlenül Lázár szombatjának az istentiszteleteiből következnek. A templom továbbra is a feltámadás ragyogásába van öltözve, és betöltik azok a himnuszok, melyek szüntelenül ismétlik Krisztusnak, a Messiás-királynak szóló Hozsannát, aki Istennek, az Atyának a nevében jön, hogy üdvözítse a világot.

A virágvasárnapi legfontosabb ünnepi ének, a tropárion megegyezik azzal, amit Lázár szombatján énekelünk. Minden istentiszteleten felhangzik, a Szent Liturgián pedig a harmadik antifon szerepét tölti be, azokkal a válogatott zsoltárversekkel együtt, amelyek a szokásos harmadik vasárnapi antifon verseinek a helyére kerülnek. Az ünnep másik tropárionja, valamint a kondákion a többi verssel és himnusszal együtt, mind továbbra is Krisztus diadalmas megjelenését dicsőíti, "hat nappal Húsvét előtt", amikor majd az Utolsó Vacsorán és a Kereszten odaadja magát a világ életéért.

"Ma a Szent Lélek kegyelme egybegy jtött minket, és felvéve mindnyájan a keresztedet, mondjuk: Áldott, aki az Úr nevében jő! Oszanna a magasságban!" (a vecsernye első sztichirája)

"Eltemettettünk Veled a keresztségben, Krisztus Isten, és méltóvá lettünk az örök életre a feltámadásod által, és magasztalva kiáltunk Hozzád: Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!" (második tropárion)

"Aki a mennyben trónuson, a földön pedig szamár vemhén hordoztatól, Krisztus Isten, elfogadtad az angyalok dicséretét, és a gyermekek magasztalását, kik így kiáltottak Hozzád: Áldott vagy Te, aki eljössz, hogy visszahívd Ádámot." (kondákion)

A virágvasárnapi virrasztó istentiszteleten ószövetségi próféciákat hallunk a Messiás-királyról, valamint az evangéliumi elbeszélést Krisztus jeruzsálemi bevonulásáról. Az istentisztelet hajnali részén zöld ágak kerülnek megszentelésre, melyeket a hívők az egész ünnep alatt a kezükben tartanak, jeléül annak, hogy ők is Megváltóként és Királyként dicsőítik Jézust. Ezek rendszerint pálmaágak, de a szláv egyházakban a barka terjedt el, mivel ez könnyen beszerezhető, és már korán tavasszal nyílik.

Miközben a hívők kezükben tartják Virágvasárnap az ágakat és énekelnek Uruknak, együtt ítéltetnek meg a jeruzsálemi tömeggel. Hiszen ugyan azok a hangok, amelyek Hozsannát kiáltottak Krisztusnak, pár nap multán ezt kiáltozták: Feszítsd meg! Így az Egyház liturgiáján keresztül a hívők élete újra és újra ítélet alá esik, azoknak az élete, akik a "győzelem ágaival" Krisztusnak integetnek, és Vele együtt lépnek be "önként vállalt szenvedésének" napjaiba.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

"A böjtnek idejét kezdjük meg derűsen..., és miként az ételektől, tartóztassuk meg magunkat a szenvedélyektől is, gyönyörködve a lélek erényeiben, melyekben is szeretettel megmaradva, méltók legyünk mindannyian, látni Krisztus Istenünknek tisztaságos szenvedését, és lélekben örvendezve, a szentséges Húsvétot is. Felragyogott a Te kegyelmed, óh Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágosítása, íme itt az alkalmas idő, íme itt a bűnbánat ideje!"

Isten bűnbánatot kér tőlünk, nem lelkiismeret-furdalást. Bánkódunk bűneink miatt, de eközben Isten irgalmában örvendezünk. Megalázzuk a testünket, de ezt az örökkévaló életre való feltámadás örömében tesszük. A Nagyböjt alatt a feltámadásra készülődünk, mind Krisztus Feltámadására, mind a sajátunkra.

Hogyan böjtöljünk?

Mindenekelőtt arról kell szólnunk, hogyan böjtöljünk a Nagyböjt folyamán? Először is hangsúlyozni kell, hogy a böjt a keresztény életnek alapvető része. Krisztus is böjtölt és tanította az embereket arra, hogyan böjtöljenek. Az igazi böjtöt titokban végezzük, kérkedés és mások elítélése nélkül (Mt 6, 16 és Róm 14). Célja életünk megtisztítása, lelkünk és testünk megszabadulása a bűntől, Isten és felebarátunk iránti szeretetünk emberi erőforrásainak növelése, egész lényünk megvilágosodása, hogy közösségbe kerüljünk a Szentséges Háromsággal.

A Nagyböjtre vonatkozó orthodox előírások megegyeznek a kolostori előírásokkal. Húshagyó Vasárnap után már nem eszünk húst, és Vajhagyó Vasárnap után már tartózkodunk a tojástól és a tejtermékektől is. Ezek az előírások nem farizeusi előírásokat jelentenek, melyek "elhordozhatatlan terheket" raknak az emberek vállára (Lk 11, 46), hanem egy olyan ideált, eszményt, mely után törekednünk kell, de nem úgy, mintha valamilyen önmagában való cél volna, hanem úgy kell felfognunk, mint eszközt a lelki tökéletesség eléréséhez, melynek megkoronázása a szeretet. Maguk a nagyböjti istentiszteletek is szüntelenül emlékeztetnek bennünket erre:

"Böjtöljünk szívesen fogadott, az Úrnak tetsző böjtöléssel. Az igazi böjtölés minden gonosz cselekedet elvetése, a nyelv megfékezése, a haragtól való tartózkodás, a testi vágyaktól, a rágalmazástól, a hazugságoktól, a hamis eskütől való szabadulás. Mindezek elvetése az igazi, az Istennek tetsző böjt." (Nagyböjt első hete hétfő esti vecsernyéjének idiómelonja)

A nagyböjti istentiszteletek azt is szüntelenül hangsúlyozzák, hogy sohase büszkélkedjünk a testi böjttel, mert a sátán sem eszik soha!

Az aszketikus böjt Húshagyó Vasárnaptól Húsvét Vasárnapjáig tart és csak a Húsvéti Szent Liturgia után törjük meg. Tudva, hogy ez milyen erőfeszítést jelent, a keresztényeknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a hagyományos böjti eszmény szerint, erejükhöz képest jól böjtöljenek, titokban, azért, hogy Isten lássa őket és majd szemmel látható módon megáldja őket szent élettel.

A nagyböjti időszak aszketikus böjtjén túl a keresztények között egyedül az orthodoxok gyakorolják azt a fajta böjtöt, amit eucharisztikus vagy liturgikus böjtnek nevezünk. Ez a böjt nem a szokásos ételtől és italtól való tartózkodásra vonatkozik, amikor a Szent Áldozásra készülődünk, hanem magától az Áldozástól való tartózkodásra.

Nagyböjt hétköznapjain nem tartják meg az Orthodox Egyházban a szokásos eucharisztikus Szent Liturgiát, mivel a Szent Liturgiának mindig húsvéti jellege van, és ez a Feltámadott Úrral való közösség megünneplése. Minthogy a böjti időszak az Úr Feltámadására való előkészület ideje, bűneink és Istentől való eltávolodásunk felidézése által, az Egyház liturgikus előírásai kizárják az eucharisztikus szolgálatot a nagyböjti hétköznapokon. Ehelyett a nem-eucharisztikus istentiszteletek válnak bővebbekké böjti jellegű szentírási olvasmányokkal és himnuszokkal kiegészítve. De azért, hogy a hivők hétköznapokon se legyenek teljesen megfosztva a Szent Áldozástól, az Előreszentelt Adományok Liturgiája biztosítja számukra ezt a lehetőséget a szerdai és pénteki estéken.

De még a Nagyböjt folyamán is a szombat (a megpihenés napja) és a vasárnap (az Úr napja) eucharisztikus napok maradnak, és e napokon Egyházunkban Szent Liturgiát tartanak. Szombati napokon rendszerint Aranyszájú Szent János Liturgiáját az elhunytakért való könyörgéssel egybekötve, vasárnap pedig a kissé hosszabb Nagy Szent Vazul Liturgiáját.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor