Nagy Csütörtök

A virrasztás Nagy Csütörtök előestéjén kizárólag annak a Húsvéti Vacsorának van szentelve, melyet Krisztus tizenkét tanítványával tartott meg. Ezen a napon az az étkezés áll a középpontban, melynek során Krisztus elrendelte, hogy az Új Szövetség Vacsoráját az Ő emlékére, megtört teste és a bűnök bocsánatáért kiontott vére emlékezetére fogyasszák el. Ezenkívül Júdás árulása és a tanítványok lábának a megmosása is a liturgikus megemlékezések részét képezik. Székesegyházakban szokásban van, hogy a püspök külön szertartás keretében, a Szt. Liturgiát követően, maga eleveníti fel a lábmosást.

lábmosás.jpg
A Nagy Csütörtöki virrasztáson Szt. Lukács Evangéliumából olvassuk fel az Utolsó Vacsora történetét. A Szt. Liturgia során mind a négy evangélista elbeszélését halljuk ugyanarról az eseményről. Az ünnep énekei és olvasmányai szintén ugyanezt a misztériumot állítják a középpontba.

"Midőn a dicsőséges tanítványok, a Vacsora tisztálkodásában megvilágosodtak, akkor a gonoszságos Júdás, a pénzéhség kínjától elvakult, és az igaztalan bíráknak elárult Téged, az igazságos Bírót. Lásd te pénznek szerelmese azt, aki ezért kötéllel lakolt; kerüld a telhetetlen lelket, amely ilyent merészelt tenni a Tanítóval. Mindenkihez jóságos Uram, dicsőség Néked." (A Nagy Csütörtök tropárionja)

"... a halhatatlan Vacsorát, jertek hívők élvezzük, a ház felső termében, emelkedett elmével..." (A hajnali istentisztelet kánonjának 9. ódájából)

Nagy Csütörtökön Szt. Vazul Liturgiáját végezzük esti istentisztelettel egybekötve. Az Utolsó Vacsoráról szóló hosszú Evangéliumi olvasmány a Kivonulás, Jób, Ézsaiás könyveiből és Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első leveléből (11. fejezet) történő felolvasásokat követi. A Felajánlás alatt, a Kerub ének helyett, valamint a hívők áldozása alatt és utána is, ezt a himnuszt énekeljük:

"A Te Titkos Vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Istennek Fia, mert nem mondom el ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok Néked, mint Júdás, hanem mint ama lator vallom Tenéked: Emlékezz meg rólam, Uram, a Te Országodban."

Az Utolsó Vacsorának a liturgikus megünneplése Nagy Csütörtökön nem pusztán a Szent Eucharisztia szentségének "alapításáról" való évenkénti megemlékezés. Magának a Húsvéti Vacsorának az elköltése nem csupán az Úr utolsó percben végzett cselekedete volt, hogy "megalapítsa" a Keresztény Hit legfőbb szentségét szenvedése és halála előtt. Ellenkezőleg, Krisztus egész küldetésének, és mindenekelőtt a világ teremtésének valódi célja az volt, hogy Isten szeretet teremtménye, amelyet Ő saját képére és hasonlatosságára alkotott, örökké a legbensőségesebb kapcsolatban legyen vele, egy asztalnál üljön vele, együtt egyen és igyon vele örökké tartó Országában.

Krisztus, Istennek Fia így beszél apostolaihoz a Vacsora alkalmával és egyúttal mindazokhoz, akik meghallják szavát és hisznek benne és az Atyában, aki Őt elküldte:

vacsora.jpg
"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!'' (Lk 12, 32.)

"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban...'' (Lk 22, 28—30.)

Ezért, a szó valódi értelmében, azt mondhatjuk, hogy a megtöretett test és a kiontott vér, melyről Krisztus beszélt az Utolsó Vacsorán tanítványainak nem csupán annak előrevetítése volt, amelynek be kellett következnie, hanem mindaz, aminek be kellett következnie — a kereszt, a sír, a harmadnapi feltámadás, a mennybemenetel — éppen azért történt, hogy az ember áldást kapjon Istentől arra, hogy örök és szent közösségben legyen vele, együtt egyen és igyon vele az Ő titokzatos asztalánál, az Ő országában, melynek nem lesz vége. Így tehát az "Isten Fiának Titkos Vacsorája", melyet szüntelenül ünnepel a Keresztény Egyház a Szent Liturgiában, éppen azt tárja elénk, amely életünk középpontjában áll majd Isten Országának örökkévalóságában.

"Boldog az, aki Isten országának vendége" (Lk 14, 15.) "Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" (Jel 19, 9.)

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr903871632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása