Korábbról van egy elmaradásom. Az alapfogalmak tisztázásánál addig eljutottam, hogy van az elmélkedés; erre épül, de annak meghaladása a szemlélődés. A szemlélődés a keresztény hitélet egyik legfontosabb eleme. Tehát ha egy keresztény szemlélődik (közkeletű, de helytelen kifejezéssel élve: meditál) az nem valami démoni befolyás, hanem ellenkezőleg, üdvös dolog.

Amivel most folytatni kéne, az az, hogy a keresztény szemlélődés hogyan viszonyul ahhoz a szemlélődéshez, amit Buddha tanított. Ugyanaz-e, más-e, ha más akkor nagyon más vagy csak épphogy, és jobb-e vagy rosszabb?

De előtte néhány linket ajánlok. Aki Buddha tanításának alapjait szeretné megismerni, az legjobban jár, ha itt olvas róla, mert itt közérthető magyar nyelven, idegen szakszavak nélkül teheti ezt meg, és lényegre törően rövidek az írások: első második harmadik negyedik ötödik

Nagyon tanulságos az is, hogy mint vélekednek azok a keresztény szerzetesek, akik hosszú ideig Ázsiában élve személyesen is megismerték-megtapasztalták Buddha tanítását. Nemeshegyi Péter S.J. a buddhista és keresztény lelkiséget hasonlítja össze egy rövid, olvasmányos tanulmányban, ezt feltétlenül olvasásra ajánlom. A zenről ír Hugo Enomiya-Lassalle S.J. és Thomas Merton O.C.S.O. is, ezek azonban már könyv hosszúságúak.

Fölöttébb érdemes lenne megvizsgálni a kérdést egy harmadik kívülálló, az objektív tudományosság szemszögéből is. De előbb találkozunk az Apokalipszis Lovasaival, mint azzal a szponzorral, aki ilyen témájú tudományos kutatásokat finanszírozna, erről tehát lemondhatunk. Természetesen fontos lenne a másik érintett fél, Buddha követőinek a véleménye is, de ők hallgatnak. Számukra ez a kérdés nem kérdés. A "tudat felszabadítása a tökéletes éberség által" szempontjából a dolognak körülbelül annyi a jelentősége, mint annak, hogy a szomszédbácsi tésztával eszi-e a halászlét, vagy kenyérrel.

És máris ott állunk egy kafkainál abszurdabb perben - na jó, a szentimentálisak kedvéért: békítőperben - ahol a másik fél nem szólal meg, a (békítő)bíró pedig el sem jött. Mi pedig csak mondjuk a magunkét, mondjuk, mondjuk, mondjuk és mondjuk (v.ö. ezzel) és önhatalmúlag a bíró szerepét is eljátsszuk. No ebből a szerencsétlen helyzetből indulunk.

De most már tényleg jöjjön az érdemi rész. Azzal mindenki tisztában van, hogy a keresztény szemlélődés egy meghitt személyes kapcsolat a személyes Istennel. Az is közismert, hogy Buddhánál nincs meg ez a kapcsolat. Az lenne tehát a kérdés, hogy az Istennel való szemlélődés azonos-e vagy különböző az Isten nélküli szemlélődéssel. Mielőtt elhamarkodottan rávágnánk a magától kínálkozó választ, járjuk körbe a dolgot.

A Buddhizmus Isten-nélkülisége (vagy még általánosabban: istennélkülisége) nem azt jelenti, hogy Buddha és tanítványai tagadnák az Istent. Egyáltalán nem. Buddha se nem állítja, se nem tagadja Isten létét, egyszerűen mással foglalkozik. Ő egyedül csak "a tudat felszabadítása a tökéletes éberség által" módszerét hagyta örökül. Hogy Istennel vagy Isten nélkül szabadítjuk fel a tudatunkat, ránk bízza. Az sem érdekli, hogyha elértük a Tökéletes Tiszta Tudat állapotát, akkor látjuk-e színről színre az Istent, meghalljuk-e Igéjét, esetleg a világmindenség végtelenjével válunk eggyé, vagy egész egyszerűen csak Vagyunk.

Keresztény szemszögből sem értelmezhető a kérdés. A hitét megélő keresztény Istent keresi, Isten kegyelmében él, Isten nélkül semmit sem tesz. Vele van a munkaértekezleten, a metrón és fogmosáskor. Szemlélődéskor is vele van, nem is tudna nélküle szemlélődni. Az előfordulhat, hogy a hétköznapi életben egy-egy pillanatra elfelejtkezünk Istenről, mondjuk ha kifut a leves. De szemlélődéskor vagy más lelki gyakorlatkor soha.

Egy hívő keresztény számára nem létezik "buddhista meditáció". Ő akkor is Krisztussal van, ha egy Buddha-szobor előtt lótusz-ülésben szemlélődik. Szeress, és tégy amit akarsz - mondja Ágoston. Akár még egy Buddha-szentélybe is elmehetsz meditálni - de csak ha "Szeretsz"! Enomiya-Lasalle Japánban megismerte és gyakorolta a zent. Ez nem térítette el, sőt, éppen ellenkezőleg, megerősítette saját katolikus hitében. Tehát itt sincs semmi démoni dolog. (Hogy miért nem ajánlatos mégsem ezt az utat követni, az szerintem egyértelmű, de a közeljövőben írok róla.) 

Most ott tartunk, hogy miután körbejártuk a témát, visszajutottunk oda ahonnan elindultunk, nem kaptunk választ a kérdésre. "A szó üres edény és te körbesétálsz a peremén". Nem, nem Buddha. Cseh Tamás - Bereményi Géza. Hamarosan tehát egy újabb kérdésfeltevéssel folytatom és talán le is zárom ezt a szálat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.