Az orthodox istentisztelet (19.)
2012.06.04. 05:45
Az esti istentisztelet
Az Orthodox Egyházban a liturgikus nap a napnyugtával kezdődik. Ez a gyakorlat a teremtés bibliai leírására épül: "Azután este lett és reggel, az első nap." (Ter 1, 5)
Az Orthodox Egyházban a liturgikus nap a napnyugtával kezdődik. Ez a gyakorlat a teremtés bibliai leírására épül: "Azután este lett és reggel, az első nap." (Ter 1, 5)
Az Egyházban az esti istentisztelet, a Vecsernye mindig az esti zsoltár felolvasásával kezdődik: "A nap megismerte a maga lenyugvását. Sötétséget szerzett és éjszaka lett." (Zsolt 104/103, 19-20) Ez a zsoltár, amely a világ teremtéséért dicsőíti Istent, az ember legelső imádságos cselekedete, mert az ember mindenekelőtt mint Teremtőjével találkozik Istennel. "Áldjad én lelkem az Urat! Én Uram Istenem, felmagasztaltattál nagyon... Mily nagyok a Te műveid, Uram! Mindeneket bölcsességben teremtettél; megtelt a föld a Te alkotásaiddal." (Zsolt 104/103, 24)
A zsoltárt követően felhangzik a nagy ekténia, az a könyörgés, amellyel az Egyház valamennyi liturgikus szolgálata kezdődik. Ebben az Úrhoz imádkozunk, mindenkiért és mindenért. Az ekténia után énekes zsoltárok következnek, minden este a zsoltárok másfajta csoportja. Az egyházközségekben ezeket a zsoltárokat általában elhagyják, a kolostorokban viszont felolvassák őket. Vasárnap előestéjén viszont az egyházközségekben is eléneklik az első zsoltár és más olyan zsoltárok részleteit, amelyekkel megkezdődik a hét.
A 141. (140.) zsoltár minden esti istentiszteleten elhangzik. Eközben történik az esti tömjén felajánlása: "Uram, Tehozzád kiáltottam, hallgass meg engem. Hallgass meg engem, Uram. Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a Te színed elé; kezeimnek fölemelése esti áldozat legyen. Hallgass meg engem, Uram." (1-2)
Ezt követően különböző, naponként változó himnuszok, sztichirák éneklése következik. Ha valamilyen egyházi ünnep van, a sztichirák ezt az ünnepet dicsérik. Szombaton este, az Úr Napjának előestéjén ezek a himnuszok mindig Krisztus halottaiból való feltámadását magasztalják. A sztichirák rendszerint egy theotokionnak nevezett énekkel fejeződnek be, amely Istennek Szülőjét, Máriát dicséri. Ezután hangzik fel az a himnusz, amely minden egyes Vecsernyének elengedhetetlen része.
Ünnepnapokon, vagy vasárnap előestéjén a szolgálatot végző pap kijön a templom közepére, égő gyertyák és tömjénező kíséretében:
"Derűs világossága a halhatatlan, mennyei, szent, boldog Atya szent dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén napáldozatkor, látván az esteli fényt, magasztaljuk az Atya, Fiú és Szent Lélek Istent. Minden időben méltó boldog hangon magasztalni Téged, Istennek Fia, aki az életet adtad, miért is a világ dicsőít Téged."
Ezzel az énekkel Krisztust, a Világosságot dicsérjük, Aki megvilágosítja az emberi sötétséget, a világnak és az Isten Országának a Világosságát, melynek napja soha nem nyugszik le (Ézs 60, 20; Jel 21, 25). Ezt követően halljuk a prokiment, a napok szerint változó zsoltárverseket, amely az adott nap lelki mondanivalóját foglalja össze. Ha valamilyen különleges ünnep van, három ószövetségi olvasmány is elhangzik.
Majd további esti imák és könyörgések következnek, valamint naponként változó himnuszok, az előverses sztichirák. Mindezt Istenfogadó Szent Simeon éneke zárja:
"Most bocsásd el, Uram, a Te szolgádat ígéreted szerint békességben, mert látták szemeim a Te Üdvösségedet, amelyet minden népeknek szemeláttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, Izráelnek dicsőségére."
Miután megvalljuk, hogy szemeinkkel láttuk Krisztust, a világ Világosságát és Üdvösségét, elmondjuk a Triszágion imáit, melyet a Miatyánkkal fejezünk be. Majd elénekeljük a nap fő eseményét méltató éneket, a tropáriont, és a szokásos áldás után térünk otthonunkba.
A vecsernyei szolgálat elvezet bennünket a teremtéstől, a bűnbeesésen át, egészen a Krisztusban való üdvösségünkig. Utat mutat az Isten Igéjében való elmélyüléshez, és Istennek az ember iránti szeretete dicsőítéséhez. Megtanít bennünket arra, és lehetővé teszi számunkra, hogy dicsérjük Istent azokért az eseményekért és szentekért, akiknek az emlékét ünnepeljük és akik ily módon számunkra is jelenvalóvá válnak az Egyházban. Felkészít minket az éjszakai pihenésre, és az elkövetkező új nap hajnalára. Az Isteni Liturgia előestéjén, a Vecsernyén indulunk el a szentségi Titkok felé, melyek az Istennel való legtökéletesebb egyesülésünket jelentik.
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr763840601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek