Az orthodox istentisztelet (35.)
2012.09.24. 05:32
Pünkösd: A Szent Lélek eljövetele
Az Ószövetségben Pünkösd ünnepe a Húsvét utáni ötvenedik napra esett. Húsvét az izraeliták egyiptomi rabságból való szabadulásának az ünnepe volt, Pünkösdkor pedig arról az isteni ajándékról emlékeztek meg, melyet Mózes kapott a Sinai-hegyen a Tízparancsolat formájában.
A Messiás által hozott új szövetségben a Húsvét története is új jelentőséget nyer, Krisztus halálának és feltámadásának az ünnepévé válik, az emberiség "kivonulásává" e bűnös világból Isten Országába. Ugyanígy a Pünkösd ünnepe is beteljesedik, új értelmet nyer az Új Szövetségben az "új törvény" eljöttével, a Szent Lélek alászállásával Krisztus tanítványaira.
Az Ószövetségben Pünkösd ünnepe a Húsvét utáni ötvenedik napra esett. Húsvét az izraeliták egyiptomi rabságból való szabadulásának az ünnepe volt, Pünkösdkor pedig arról az isteni ajándékról emlékeztek meg, melyet Mózes kapott a Sinai-hegyen a Tízparancsolat formájában.
A Messiás által hozott új szövetségben a Húsvét története is új jelentőséget nyer, Krisztus halálának és feltámadásának az ünnepévé válik, az emberiség "kivonulásává" e bűnös világból Isten Országába. Ugyanígy a Pünkösd ünnepe is beteljesedik, új értelmet nyer az Új Szövetségben az "új törvény" eljöttével, a Szent Lélek alászállásával Krisztus tanítványaira.
"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel..." (ApCsel 2, 1-4) A Szent Lélek, akit Krisztus megígért tanítványainak, eljött Pünkösd napján. (János 14, 26; 15, 26; Lukács 24, 49; ApCsel 1, 5) Az apostolok "erőt kaptak a magasságból" és elkezdtek prédikálni, tanúságot tenni Jézusról, a feltámadott Krisztusról, Királyról és Úrról. Ez a pillanat vált hagyományosan az Egyház születésnapjává.
A pünkösdi ünnepi istentiszteletek során a Szent Lélek eljövetelét együtt ünnepeljük a Szent Háromság, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek teljes megnyilatkozásával. A Lélek eljövetelével az Istenség teljessége nyilatkozott meg az ember számára és az egyházi himnuszok úgy dicsőítik e megnyilatkozást, mint Isten önmaga közlésének, önátadásának végső cselekedetét az Általa teremtett világ számára.
Ezért az orthodox hagyományban Pünkösd Vasárnapja a Szent Háromság Ünnepe is egyben. Gyakran megtörténik, hogy az ünnepen a Szent Háromságnak azt az ikonját helyezik a templom közepére, ahogyan Ábrahámnak, a keresztény hit ősatyjának jelent meg a három angyal formájában. Ez a fajta ikon együtt van kitéve a hagyományos pünkösdi ikonnal, melyen az Egyház legelső ősképét, a tüzes nyelveket látjuk lebegni Szűz Mária és a tizenkét apostol fölött, akik egységben vesznek körbe egy jelképes alakot, a "kozmoszt", a világ szimbólumát.
Pünkösdkor Jézus Krisztus küldetésének végső beteljesedését ünnepeljük és egyúttal Isten Országa messiási korszakának a valódi kezdetét, mely ebben a világban titokzatos módon a Messiás Egyházában van jelen. Ezért az ötvenedik nap annak a kornak a kezdetét jelzi, mely túlmutat e világ korlátain, mivel az ötvenes szám — hétszer hét plusz egy — mind a zsidó mind a keresztény misztikus vallásosságban az örök és mennyei beteljesedésre utal.
Pünkösd tehát apokaliptikus ünnep, a végső kinyilatkoztatásnak a napja. De eszkatológikus nap is egyben, mely a végső és tökéletes véget jelenti (a görög "eszchaton" jelentése "vég"). Hiszen a Messiás eljöttével, az Úr Napja megnyilvánulásával a "végső napok" köszöntöttek ránk, amelyeken "így szól az Isten: ...Az utolsó napokban kitöltök Lelkemből minden halandóra..." Ez az ősi jövendölés, melyre Péter apostol a Keresztény Egyház első prédikációjában utal, az első pünkösdi vasárnapon. (ApCsel 2, 17; Jóel 3, 1-2)
Újra emlékeztetnünk kell arra, hogy Pünkösd ünnepe nem pusztán egy sok évszázaddal ezelőtt történt esemény megünneplése. Hanem annak megünneplése, aminek meg kell történnie és meg is történik velünk ma az Egyházban. Mindnyájan meghaltunk és feltámadtunk a Messiás-királlyal együtt, és mindnyájan megkaptuk Legszentebb Lelkét. Mindnyájan a "Szent Lélek templomai" vagyunk. Isten Lelke lakozik bennünk. (Rómaiakhoz 8; 1 Korintusiakhoz 2-3; 2 Korintusiakhoz 3; Galatákhoz 5; Efezusiakhoz 2-3) Miután az Egyház tagjaivá váltunk, mindnyájan megkaptuk a Bérmálás szentségében "a Szent Lélek ajándékának a pecsétjét". Pünkösd hozzánk is eljött.
A pünkösdi Szent Liturgia Krisztusba történt megkeresztelkedésünkre emlékeztet bennünket a Galatákhoz írt levél verssorával, mely ezúttal is helyettesíti a "Háromszorszent" éneket. A liturgia szokásos, zsoltárversekből álló antifonjait ünnepi, válogatott zsoltárversek váltják fel. Az Apostoli és az Evangéliumi olvasmány a Lélek eljöveteléről szól az emberekhez. A kondákion most Bábel ellenképét tárja elénk, amint Isten a Lélek egységében egyesíti a nemzeteket. A tropárion az egész világegyetem összegyűjtését hirdeti Isten hálójába a Lélektől ihletett apostolok küldetése által. A Mennyei Király és a Láttuk az igazi Világosságot kezdetű himnuszok először hangzanak el Húsvét ünnepe óta, melyben hívjuk a Szent Lelket, hogy "jöjjön és lakozzon mibennünk" és hirdetjük, hogy "befogadtuk a Mennyei Lelket". A templomot a nyár virágai és zöld lombjai díszítik, melyek arra emlékeztetnek, hogy az isteni Lehelet, mint "életet adó Lélek" eljött, hogy megújítsa az egész teremtést. A héberben a Lélek, lehelet és szél szavakat egyaránt a ruah jelöli.
"Áldott vagy Te Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőséged Néked."(Tropárion) "Midőn leszállván a nyelveket összezavarta, szétszórta a népeket a Magasságos, midőn pedig szétosztotta a tüzes nyelveket, mindeneket egységbe hívott el. Egyetértésben dicsőítsük tehát a Szentséges Lelket." (Kondákion)
A Pünkösd-napi esti ünnepi Vecsernye különlegessége az a három hosszú imádság, melynek során a hívők Húsvét óta először hajtanak térdet. Pünkösd Hétfő a Szent Lélek napja az Orthodox Egyházban, a Pünkösd utáni első vasárnap pedig Minden Szentek ünnepe. Ez azt a liturgikus logikai összefüggést jelzi, amely szerint a Szent Lélek eljövetele azzal teljesedik be az emberekben, hogy az emberek szentekké válnak, és ez a világ teremtésének és megváltásának a valódi célja. "Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (Mózes harmadik könyve 11, 44-45; 1Péter 1, 15-16)
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr273899532
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek