A háború bennünk van (8.)
2012.03.02. 05:48
(Nyolcadik, utolsó idézet Thomas Merton O.C.S.O. írásából)
8.
A szemlélődés az élet halál feletti végső győzelmének ízelítője, amely győzelem a lelkünkben megy végbe. Nélküle valóban hiszünk e győzelem lehetőségében és reménykedünk benne. De amikor Isten iránti szeretetünk a benső látomás sötét, mégis ragyogó lángjában lobban föl, képessé válunk arra - legalább egy szempillantásra -, hogy megtapasztaljunk valamit a győzelemből. Ilyen pillanatokban az "élet", a "valóság" és "Isten" megszűnnek fogalmak lenni, amelyekre gondolunk, és valósággá válnak, amelyben tudatosan részt veszünk.
A szemlélődés az élet halál feletti végső győzelmének ízelítője, amely győzelem a lelkünkben megy végbe. Nélküle valóban hiszünk e győzelem lehetőségében és reménykedünk benne. De amikor Isten iránti szeretetünk a benső látomás sötét, mégis ragyogó lángjában lobban föl, képessé válunk arra - legalább egy szempillantásra -, hogy megtapasztaljunk valamit a győzelemből. Ilyen pillanatokban az "élet", a "valóság" és "Isten" megszűnnek fogalmak lenni, amelyekre gondolunk, és valósággá válnak, amelyben tudatosan részt veszünk.
Isten valóságát a szemlélődésben alapvetően új formában ismerjük meg. Amikor Istent fogalmakon keresztül próbáljuk megérteni, úgy látjuk Őt, mint tőlünk különálló tárgyat, mint egy tőlünk elidegenedett lényt, még ha hisszük is, hogy szeret bennünket, és mi is szeretjük Őt. A szemlélődésben ez a megkülönböztetés eltűnik, mivel az túllép a fogalmakon, és nem külön tárgyként fogja föl Istent, hanem mint valóságot saját valóságunkon belül, mint Létezőt saját létünkben, saját életünk életét. Hogy kifejezhessük ezt a valóságot, szimbolikus nyelvet kell használnunk, és tisztelve a metafizikai különbséget a Teremtő és a teremtmény között, hangsúlyoznunk kell az én-Te kapcsolatot a lélek és Isten között. Mindazonáltal a szemlélődés élménye Isten életének és jelenvalóságának megtapasztalása önmagunkban, nem mint tárgyé, hanem mint saját szubjektivitásunk transzcendens forrásáé. Ez misztérium, amelyben Isten kinyilatkoztatja Önmagát előttünk saját, legintimebb önmagunk központjaként, ahogy Szent Ágoston fogalmazta: intimior intimo meo. Amikor megvilágosodik előttünk Isten jelenlétének valósága, saját énünk eltűnik Őbenne, és misztikus módon átkelünk a szétválasztás Vörös-tengerén, hogy elveszítsük önmagunkat (és így megtalálhatjuk igazi énünket) Őbenne.
A szemlélődés az önmegvalósítás legmagasabb és legellentmondásosabb formája, amelyet látszólag az önmegsemmisítésben érünk el.
Az életet ezután nemcsak megismerjük, de meg is éljük. Az életet teljességében éljük és tapasztaljuk meg, vagyis annak lelki működése minden elágazásában. A lélek minden ereje szabadságban, tudásban és szeretetben árad ki, majd újra összefut, és egyetlen legfőbb cselekményben összpontosul, melyből béke sugárzik. A valóság e megtapasztalásának konkrétsága a szó legteljesebb értelmében egzisztencialista. És ez lelki közösség is - saját valóságunk megértése, amely elmerült és bizonyos értelemben egybeforrt a legfőbb Valósággal, a Végtelen Létezés Aktusával, akit Istennek nevezünk. Végül ez lelki közösség is Krisztussal, a megtestesült Igével. Nem egyszerűen lelkek személyes egysége Ővele, hanem lelki közösség az egyetlen nagyszerű cselekményben, amely által Ő egyszer s mindenkorra legyőzte a halált saját halálával és föltámadásával.
A szemlélődés az önmegvalósítás legmagasabb és legellentmondásosabb formája, amelyet látszólag az önmegsemmisítésben érünk el.
Az életet ezután nemcsak megismerjük, de meg is éljük. Az életet teljességében éljük és tapasztaljuk meg, vagyis annak lelki működése minden elágazásában. A lélek minden ereje szabadságban, tudásban és szeretetben árad ki, majd újra összefut, és egyetlen legfőbb cselekményben összpontosul, melyből béke sugárzik. A valóság e megtapasztalásának konkrétsága a szó legteljesebb értelmében egzisztencialista. És ez lelki közösség is - saját valóságunk megértése, amely elmerült és bizonyos értelemben egybeforrt a legfőbb Valósággal, a Végtelen Létezés Aktusával, akit Istennek nevezünk. Végül ez lelki közösség is Krisztussal, a megtestesült Igével. Nem egyszerűen lelkek személyes egysége Ővele, hanem lelki közösség az egyetlen nagyszerű cselekményben, amely által Ő egyszer s mindenkorra legyőzte a halált saját halálával és föltámadásával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr634076901
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek