Nem minden bűn teszi szükségessé a szentségi gyónást. Ez nyilvánvaló, hiszen a keresztény ember soha nem lehet teljesen bűntelen. Bizonyos súlyos bűnök azonban, vagy a hosszú távolmaradás a szentáldozástól, szükségessé teszik a szentségi gyónást. Ezen kívül, a Krisztussal közösségben élő kereszténynek azért kell rendszeresen járulnia ehhez a szentséghez, hogy tudatosan megalázza magát Isten előtt, és az Egyház lelkészétől vezetést kapjon a keresztény élethez. Az Ortodox Egyház azt tanítja, hogy a szentségi gyónás szükséges mindazoknak, akik Szent Eucharisztiához járulnak, ha súlyos bűnöket követtek el, vagy hosszú ideig távolmaradtak az áldozástól.

A gyónás szentsége az Egyházban lehetőséget ad a bűnbánatra és a visszatérésre azoknak a keresztényeknek is, akik elszakadtak a hittől és az abban való élettől. A gyónásnak három fő része van: Az legelső az őszinte bánat, a bűn és az Istennel való közösség megszakítása miatt. A második a nyílt és szívből fakadó bűnvallás. Valamikor ez nyilvánosan, a templom közepén, az összes jelenlévő előtt történt, az utóbbi időkben azonban csak az Egyház lelkésze jelenlétében, aki az egész közösséget képviseli. A gyónás harmadik része a feloldozási ima, mellyel a bűnbánó szentségileg is elnyeri Krisztus által Isten bocsánatát.

A bűnbánat beteljesedése a Szent Eucharisztia magunkhoz vétele és a bűnbánó valódi megbékélése Istennel, és Krisztus parancsai szerint minden emberrel. Mindebből természetesen az következik, hogy a bűnbánónak őszintén kell törekednie arra, hogy távol tartsa magát a bűntől, megmaradjon az Isten iránti hűséges engedelmességben és a becsületes életben Isten és embertársai előtt.

A gyónás szentsége - mint minden szentség - az Egyház életének olyan alkotórésze, amely erős hitet és meggyőződést feltételez abban, hogy maga Krisztus jelen van az Egyházban Szent Lelkén keresztül. Az, aki még nem tapasztalta meg Krisztus jelenlétét az Egyházban, nem érti meg a szentségi gyónás jelentőségét, vagy a bűnök őszinte és nyilvános megvallásának a szükségességét. Ha az Egyházra úgy tekintünk, mint a Krisztusban való új életre, és mint valódi közösségre Istennel az Ő Országában, amely a szentségekben, a szent titkokban már a földön jelen van az emberek között, akkor nemhogy megértjük a szentségi gyónást és a bűnök megvallását, hanem vágyni is fogunk rá, mint Isten valóságos, nagy titkára, mint Istennel megvalósítandó újraegyesülésünk egyedülálló lehet ségére Krisztus bűnbocsánata által. Aki azért jött, hogy megmentsen minden bűnöst, aki megvallja bűneit, és törekszik arra, hogy változtasson életén, úgy, ahogyan maga Krisztus tanított erre.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Ortodox Egyház szigorúan ragaszkodik a Bibliának ahhoz a tanításához, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket, hogy ezt Krisztus által viszi végbe az Egyházban, és hogy a bűnbocsánat feltétele a valódi bűnbánat és a változásra tett ígéret, melyről a bűnvallással teszünk bizonyságot. A bűnvallás pedig a bűnök őszinte és nyilvános beismerése Isten és az emberek előtt.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.