Az orthodox istentisztelet (1.)
2012.01.30. 05:41
Egyik korábbi bejegyzésemben arról írtam, hogy az orthodox istentisztelet egyben tulajdonképpen az elmélkedést (meditációt) is szolgálja. A most induló sorozatban Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet c. művéből vett rövidebb idézetekkel próbálom közelebbről megismertetni az orthodox lelkiséget. A szöveget prof. Imrényi Tibor fordította, közli a magyarorthodoxia.org.
Az Orthodox Egyház két évezredet átfogó története során kialakult a templomépítészet sajátos stílusa. Ezt a stílust leginkább az a törekvés jellemzi, hogy megjelenítse az ortodox kereszténység alapélményét: Isten velünk van.
Az a tény, hogy Krisztus, az Immánuel (melynek jelentése: "velünk az Isten") eljött, meghatározza az ortodox templomépület formáját. Isten az emberrel van Jézus Krisztusban, a Szent Lélek által. Isten lakhelye az emberben, az emberek között rejlik. "A Magasságos nem emberkéz alkotásaiban lakik" - idézi Szent István az ószövetségi prófétákat (ApCsel 7:48). Szent Pál pedig így tanít az emberről, mint Isten templomáról:
"A sarokkő pedig maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és Őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2:21-22)
Ugyanezt erősíti meg Szent Péter: "Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, ...ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, ...hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által." (1 Pét 2:4-5) "Mi az élő Isten temploma vagyunk" - olvassuk a 2. Korinthusi levélben (6:16). Az ortodox templomépítészet ezt a hitet és alapélményt akarja közvetíteni.
Ez az építészet szemeinkkel megtapasztalhatóvá teszi, hogy Isten az emberekkel van, bennük lakozik és bennük él Jézus Krisztus és a Szent Lélek által. Mindezt a kupola vagy a boltozatos mennyezet jeleníti meg, amely a keresztény templomnak, Isten Népe házának a koronája. Szemben a csúcsívekkel, amelyek Isten felé a magasba törnek, a kupola, illetve a tágas, mindent átölelő mennyezet azt a benyomást keltik, hogy Krisztus "egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, azt is, ami a földön van" (Ef. 3:1O), de azt is kifejezik, hogy Benne mindannyian "teljességre jutunk, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Ef. 3:19)
Az oltárasztal
Mint említettük, az egész templomépület az oltárasztal körül összpontosul. Az oltár nem csupán az Utolsó Vacsora asztalát jelenti. Szimbolikusan és misztikus értelemben Isten Országának mennyei trónja és asztala, Krisztusnak, az Igének, Báránynak és Istennek, az örök élet Királyának asztala, aki minden teremtmény fölött dicsőségesen uralkodik.
Az Evangéliumos Könyv mindig az oltár "trónusán" fekszik. Az oltárasztalon megy végbe Krisztus Vértelen Áldozatának felajánlása az Atyának. Az oltárról kapjuk az Élet Kenyerét - az Úr húsvéti vacsorájának Testét és Vérét. Ez az asztal "Isten Országának az asztala". (Lk. 20:30)
Az oltáron található az antimenzion. Ez egy terítő, amelyen Krisztus Sírbatételének ábrázolása látható, valamint a püspök aláírása, amely engedély is egyben a helyi közösség számára, hogy mint helyi egyházi közösség egybegyűlhessen.
Az antimenzion belsejébe egy szent ereklyéjét szokták belevarrni, rendszerint testének egy darabkáját, ami azt jelképezi, hogy az Egyház a mártírok vérére és Isten szent embereinek életére épül. E szokás korai egyházi gyakorlatból ered, amikor a keresztények azok sírjánál gyűltek össze és ünnepelték az Eucharisztiát, akik keresztény hitükért éltek és haltak meg. Általában a szent ereklyéjét magába az oltárasztalba is beépítik.
Az oltárasztalon áll a szentségtartó, melynek formája rendszerint templomépületre emlékeztet, és amelyben a betegek és haldoklók számára félretett Szent Eucharisztiát őrzik.
Az oltár mögött gyakran egy hétágú gyertyatartó áll, amely az ószövetségi Templom hagyományából származik. Általában elmondható, hogy az istentisztelet és a templomépítészet ortodox hagyományában kiemelkedő szerepe van a jeruzsálemi Templomnak, mint annak a "lélekben és igazságban" megvalósuló istentisztelet "prototípusának", amely Isten Országára jellemző (Jn. 4:23).
A kereszt jele
Az oltárasztalon található a kézikereszt, amelyet áldásadásra használnak, és a hívek is megcsókolhatják. A kereszt jele egyébként mindenütt fellelhető a templomban: a szent edényeken, az analógionokon, asztalokon és ruhákon.
A kereszt a legfontosabb keresztény szimbólum; nemcsak úgy, mint a világ Krisztus kereszthalála által történő üdvözítésének eszköze, hanem mint állandó tanúja annak, hogy az emberek csak úgy lehetnek valóban keresztények, ha a kereszttel úgy élnek, mint evilági életük igazi értelmével. "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem." (Mk. 8:34)
A keresztények ezért jelölik meg magukat a kereszt jelével. Az ortodoxok a Szent Háromságot szimbolizálva a mutató, középső és hüvelykujjukat összeérintik, és így vetik magukra a keresztet a fejtől a mellkasig, majd a jobb válltól a bal vállig. Ez az egyedi és mindent átfogó jelkép azt mutatja, hogy a kereszt keresztény életünk ösztönzője, ereje és igazi értelme, de azt is, hogy az ember értelmének, szívének, erejének Isten és az ember iránti szeretet szolgálatában kell állnia.
Az előkészületi (proszkomidia) asztal
Az oltárral szemben állva attól balra található az el készületi asztal, amelyen a pap el készíti a kenyeret és a bort a liturgiára. Rajta áll a kehely a bor számára és a diszkosz - egy talpas kerek tányér - a kenyér számára.
Ugyancsak az asztal tartozéka egy különleges, liturgikus kés, melyet jelképesen lándzsának neveznek és az áldozati kenyér vágására használnak, valamint egy kanálka, mellyel a hívők áldoztatása történik. A diszkosz és a kehely különleges terítőket kap, a diszkosz ezen kívül egy kereszt alakú, fémből készült csillagot, amely az eucharisztikus kenyér fölé kerülő terítőt tartja. A szivacs és a kendő a kehely kitörlésére szolgál a liturgia után.
Az előkészületi asztal hasonlóan díszített, mint az oltárasztal.
A proszkomidia asztal fölött különféle ikonok találhatók. A legelterjedtebb a Gecsemáné kertben imádkozó Jézus ikonja: "Távozzék el tőlem ez a pohár". Egy másik Krisztus Születését ábrázolja, bár ez az ikon a Szent Liturgia egyfajta szimbolikus értelmezésére emlékeztet és nem kapcsolódik szorosan az Egyház alapvető liturgikus hagyományához.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek