Ez az ikontípus a 14. században Göröghonban jelent meg, de igazán népszerű Oroszországban lett a későbbi századokban. Nem véletlenül, hiszen Oroszországban van a misztikus ikonoknak a legnagyobb hagyománya. Misztikus alatt jelen esetben azt kell érteni, hogy nem szentet vagy evangéliumi eseményt (ünnepet), hanem elvont teológiai fogalmat jelenít meg. (Az ikon sohasem ábrázol, hanem megjelenít!) Ez az ikon Jézus Krisztus, a Megváltó Szent Csendesség.

Talán meghökkentő, de mégis igaz: a női arcvonásokkal rendelkező angyalszárnyú alak maga Jézus Krisztus. Ezen éppen nem, de a legtöbb ilyen ikonon egyértelműen jelzik is: IC XC. De akkor miért nőies? Mert Ő az Isten Bölcsessége (1 Kor 1,24); és a bölcsesség (szófia), akárcsak a csendesség (hészükhia) a görög nyelvben nőnemű. Létezik egy másik, ettől eltérő ikontípus, a Hágia Szófia (Szent Bölcsesség) ahol Krisztust szintén nőies vonásokkal ábrázolják.

Jákobot álmában angyal képében látogatja meg az Úr, Rubljov közismert Szentháromság ikonján is angyalként látható a három Isteni Személy. Az angyalszárnyak tehát azt jelentik, hogy Krisztus itt nem a Betlehemben megszületett Istenember, hanem Isten Örök Igéje. Ruhája színe is erre utal. A bíborvöröst, mint legelőkelőbb színt Bizáncban egyedül a császár viselhette. Ehhez hasonlóan a bizánci ikonográfiában is a bíbor a legméltóbbat illeti meg, az Uralkodók Uralkodóját, a Dicsőség Királyát. Krisztus isteni természetét a bíborvörös öltözet, emberi természetét pedig a kék színű felső lepel jelképezi. Ez utóbbi hiányzik, Krisztus itt "csak" Isten, még nem és már nem ember. Ő maga az örökkévalóság, "aki az Atyától született minden idő előtt" "és uralmának nem lesz vége".

Jézus Krisztus a Megváltó Szent Csendesség. A megváltás műve csendben történt. Krisztus, az Igazság (Jn 14,6) hallgat a bőbeszédű hamis vádlói, a főpapok, és hamis bírája, Pilátus előtt (Mk 15,3-5). Majd pedig "megkínozták és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját." (Iz 53,7). Önmaga igaz áldozatát és az üdvösséget csendben kapták meg a "nemzetek": "Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek, nem kiállt, nem emeli fel a hangját" (Iz 42,1-2). 

Krisztus feje körül egy nyolcágú csillag látható, négy ága pirosas, négy pedig zöldes árnyalatú. A nyolc ágból azonban csak hét látható: a teremtés hat, és a megpihenés hetedik napját jelképezik. A csillag nyolcadik ágát nem látjuk. Az az idő még nem érkezett el számunkra.

Szembetűnő, hogy ugyanaz az ikon Krisztus két ellentétes aspektusát jeleníti meg. Krisztus itt egyszerre az Ige és a Csendesség, két egymást látszólag kioltó fogalom. Hogy jön ez össze? Semmi esetre sem úgy, hogy az Ige elnémul. Az Isten Igéje nem némul el, az Ige örök. 

Ellenkezőleg: a Csendesség szólal meg, "akinek van füle, hallja meg!" (Mt 13,9) Meg kell hát szüntetni a zajt, hogy teljesen átadhassuk magunkat a Szent Csendességnek. Azért, hogy meghallhassuk a Csendben felsejlő Isteni Igét. Mert a Csendesség az nem csak egyszerűen csend, hanem Ő a Megváltó Szent Csendesség.

De hogyan adjuk át magunkat a Csendességnek? Zajos külső és belső világunkban ez lehetetlenségnek látszik. Ha azzal próbálkozunk, hogy csendben maradunk és ugyanerre próbáljuk a körülöttünk lévő világot is rávenni - nem fog sikerülni. Ez valóban lehetetlen. A paradoxont csak egy másik paradoxonnal oldhatjuk fel. Úgy fogadhatjuk magunkba a Csendességet, ha mi magunk szólalunk meg. Ha segítségül hívjuk az Úr nevét, mert nem adatott más név (ApCsel 412) . Ha szüntelenül imádkozzuk (1 Tessz 5,71) a Jézus-imát:

"Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!"

Érdemes megfigyelni Krisztus tekintetét. Az ikonokról Jézus Krisztus átható tekintettel néz a szemünkbe. A tanító Jézus végtelen szelídséggel, a Pantokrátor pedig számonkérő szigorral, de azért mégsem rémisztően. Itt is szembe néz velünk, méghozzá végtelen nyugalommal. De mintha mégsem ránk nézne, hanem valahova máshova, a térben pontosan meghatározhatatlan helyre: egyszerre mindenhova és sehova. Krisztus befelé figyel. Azért, hogy példájával tanítson minket, mi is figyeljünk befelé, figyeljünk a szívünkre. A szívünk imájával érhetjük el az Ő Szent Szívét.

Aki szívét teljesen át tudja adni a Jézus-imának, annak egyszer majd felvirrad egy különleges nap. Az a felvirradó nap "a hét nyolcadik napja" az Örökkévalóság Napja. Amikor színről-színre látjuk majd az Urat ahogyan csillagkoronája kiteljesedve ragyog, a láthatatlan nyolcadik ága is látható lesz. És a Megváltó Szent Csendességet betölti az Isten Igéjének mennyei hangja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.