A templomi bemutatás

Az újszülött megkeresztelkedése és megbérmálása után történik templomi "bemutatása". A Bemutatás szertartása a fiúgyermekek templomi bemutatásának a hagyományát követi az ószövetségi törvény előírása szerint, de különösen Krisztus felajánlását a születése utáni negyvenedik napon (Lk 2, 22). Emiatt az ortodox Egyházban kialakult az a hagyomány, hogy a keresztelést a negyvenedik, vagy az ahhoz közel eső napon kell végezni. Az újszövetségi Egyházban mind a fiú mind pedig a leánygyermekeket bemutatják Istennek a templomban, és külön imádkoznak is fölöttük.

presentation.jpg
Ugyancsak az ószövetségi hagyomány folytatásaként ugyanekkor történik az újszülött anyjának a "bemutatása" is. Jézus anyjának, Máriának példáját követve, aki szintén betartotta a tisztulási előírásokat (Lk 2,22). Az ortodox hagyományban az anya bemutatása nem más, mint újra belépése Isten népének a közösségébe, miután Istennel közösségben részesült a szülés szent cselekedetében, és miután szükségképpen el volt zárva a Szent Liturgiától. Ezért az anya áldást kap arra, hogy újra részesüljön Krisztus Testének és Vérének a titkában az Egyház Szent Liturgiájának a keretében, melytől kényszerből távol kellett maradnia.

A gyermek anyját még a keresztelő előtt kell bemutatni, azért, hogy jelen lehessen gyermekének szentségi belépésénél Krisztus Országába. A hivatalos szertartáskönyvben utalás is található arra nézve, hogy ennek így kell történnie.

Az is az ortodox hagyományhoz tartozik, hogy a keresztség és a bérmálás - hivatalosan a "szent megvilágosodás" - szentségei az újszülött azonnali Szent Áldozásában nyerik el beteljesülésüket az Egyház eucharisztikus liturgiájának a keretében. Ez a szokás mind gyermekek mind pedig felnőttek esetében.

communion_africa1.jpg
Befejezésként álljanak itt a Keresztelés és Bérmálás szertartásának Apostoli és Evangéliumi olvasmányai:

"Testvéreim! Valahányan Krisztusban keresztelkedtünk meg, az ő halálára keresztelkedtünk meg. Eltemettettünk tehát Vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen az Atya az Ő dicsősége által feltámasztotta Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásának hasonlatossága szerint is azok leszünk. Tudjuk pedig, hogy a mi ó emberünk Vele együtt megfeszíttetett, hogy a bűn teste megsemmisüljön, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Vele együtt élni is fogunk. Mert tudjuk, hogy Krisztus, akit Isten feltámasztott a halottak közül, többé nem hal meg, a halál nem uralkodik többé Rajta. Mert hogy meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, hogy pedig él, az Istennek él. Így ítéljetek ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de a mi Urunk Jézus Krisztusban az Istennek éltek." (Róm 6,3-11)

"Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak Előtte. Némelyek azonban kételkedtek. Jézus pedig odament hozzájuk és azt mondotta nékik: Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében, és tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Én parancsoltam néktek. És íme, Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámin." (Mt 28, 16-20)
 
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr723778422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása