A Bérmálás

A Bérmálás szentségével megkapjuk a "Szent Lélek ajándékának pecsétjét" (Róm 8, 1Kor 6, 2 Kor 1,21-22).

A keresztség személyes részvételünk a Húsvétban, Krisztus halálában és feltámadásában; a bérmálás pedig ugyanolyan részvételünk a Pünkösdben, a Szent Lélek eljövetelében.

pentacost.jpg
A bérmálás szentségét konfirmációnak is szokás nevezni, de az Ortodox Egyházban mindig a kereszteléssel együtt végzik. Ahogy a Húsvétnak nincs jelentése Pünkösd nélkül a világ számára ugyanúgy a keresztény számára a keresztségnek sincs jelentése a bérmálás nélkül. Ebben az értelemben - és gyakorlatban - az Ortodox Egyház különbözik a Római Katolikus és a Protestáns Egyházaktól, ahol a két szentséget gyakran különválasztják és másként magyarázzák, mint ahogy azt a hagyományos Ortodoxiában találjuk.

Az Ortodox Egyházban úgy szolgáltatják ki a bérmálás szentségét, a Szent Lélek ajándékát, hogy a test minden részét megkenik egy különleges olajjal, amelyet Szent Kenetnek hívnak. Ezt az olajat, Miront (mirhát) az Egyház püspökei készítik el Nagy Csütörtökön. Ezt használják a bérmáláskor, jelezve, hogy eredetileg Krisztus apostolain keresztül adatott meg az embereknek a Szent Lélek ajándéka (Ap. Csel. 18,14, 19,1-7), akiknek a világban hivatalos utódai az Egyház püspökei.

15chrism2.JPG
Bérmáláskor az ember "a fentről való erő" ajándékát kapja meg (Ap.Csel. 1-2), Isten Lelkének az ajándékát ahhoz, hogy élni tudjon a keresztségben elnyert új életben. Az ember úgy kapja meg ezt a kenetet, ahogy Krisztus, a Messiás is Felkentje Istennek. Az ember, az egyházatyák merész megfogalmazása szerint, Jézussal együtt "krisztussá" válik. A bérmálás által tehát "krisztussá", Isten Fiává leszünk, akiben a Szent Lélek lakozik, akiben a Szent Lélek él és működik erőteljes, szent sugallataival, addig, amíg ezt mi is akarjuk és együttműködünk Vele.

Így tehát csak a bérmálás után következik a keresztelési körmenet, csak ezután halljuk az Apostoli olvasmányt és üdvösségünk és megvilágosodásunk Evangéliumát.

A keresztelés és a bérmálás után az Isten családjában újonnan befogadott személyt megnyírják. Mivel a haj az erő szimbóluma (Bír 16,17) a hajnyírás során kereszt alakban levágják a hajat, ezzel jelezve, hogy az ember teljesen felajánlja magát Istennek. A 15. századig az Ortodox Egyház papjai, az ún. "hivatásos keresztények", egész életükön át viselték a "tonzúrát", jeléül annak, hogy erejük Istenben van.
 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr933778179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása