Jézus Krisztus Apostoli Egyháza(i) - a keleti keresztények
2012.03.08. 00:46
Most egy átlagos blogbejegyzésnél valamivel hosszabb, és főleg: mindenféle adatokkal telezsúfolt iromány következik. Jelezném is, hogy mielőtt valaki nekikezd, készítsen magának oda kávét, valami rágcsát, miegymást. De elolvasva a bejegyzést, reményeim szerint átlátható lesz - persze csak nagy vonalakban - a keresztény egyháztörténetnek az az aspektusa, ami e blog tematikája számára kiemelten fontos. Talán sikerül tisztáznom azt is, hogy mi is az az apostoli folytonosság, kik azok a keleti keresztények, hányféle rítus létezik, és mi is a különbség a görögkeleti és a görögkatolikus között. (E két fogalom körüli zavart - amellett, hogy én is folyamatosan tapasztalom - Chotki említette egy korábbi kommentjében, én pedig megragadom az alkalmat, hogy ismételten figyelmetekbe ajánljam az ő színvonalas honlapját a Jézus-imáról.)
Jézus Krisztus, Isten Fia nem csak spirituális értelemben alapította meg Jeruzsálemben az Egyházát, hanem szervezetszociológiai értelemben is. Tanítványai közül tizenkét püspököt (apostolt) választott, és közülük is kiválasztott egyet, Pétert. A püspökök Krisztustól kapott spirituális, szervezeti és kánonjogi hatalma a püspökszentelés szertartásával hagyományozódik; az ősegyházi kortól napjainkon át, egészen az idők végezetéig. A keresztény tanításnak ez lényegi eleme. Péter kiválasztottsága is a tanítás lényeges része, bár nyilvánvalóan másképp értelmezték ezt a Pentarchia idején, mint a skizma után, de erre most lehetetlen lenne kitérnem.
A keresztényüldözések után következett el az Egyetemes Zsinatok korszaka. Az első Egyetemes Zsinat 325-ben volt Nikaiában, latinosan Niceában; a második pedig Konstantinápolyban 381-ben. Ezeken fogalmazódik meg a kereszténység hitvallása, a Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás, melyben megvalljuk többek között azt, hogy hisszük az "Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Anyaszentegyházat".
A harmadik Egyetemes Zsinatra Efezusban került sor, 431-ben. És itt következik be az első egyházszakadás. Nesztoriosz szír szerzetes a többiektől eltérően értelmezte Krisztus isteni és emberi természetét, és ezért Máriát nem Istenszülőnek, hanem Krisztusszülőnek nevezte. A dologból egyházszakadás lett.
Az új egyház (de inkább: rész-Egyház vagy Egyház-rész) elnevezése Nesztoriosz után nesztoriánus egyház, de földrajzi-etnikai alapon nevezik asszír, keleti-szír, káld vagy káldeus egyháznak is. Bár maga Nesztoriosz Konstantinápolynak volt korábban pátriárkája, az asszír egyház az Antióchiai Patriarchátusból válik ki, és annak spirituális örököse. Jeletős missziós tevékenységet fejtenek ki Ázsia nagy részén, Perzsiában, Indiában, Kínában, Mongóliában. Emiatt nevezik még a kelet egyházának is illetve a hivatalos elnevezése is Keleti Asszír Egyház (gugliban: Assyrian Church of the East, vagy csak Church of the East). Az asszír egyháznak négy érseksége (1. Ausztrália és Újzéland 2. Libanon, Szíria és Európa 3. India 4. Irak és Oroszország) valamint az USÁ-ban több autonóm püspöksége van. Hívei lélekszáma kb. 400 ezer fő. A képen egy kínai nesztoriánus templom 7-8. századi freskója látszik (Virágvasárnap).
Az egyház (mármint az Egyház nagyobbik része) hogy megkülönböztesse magát a nesztoriánusoktól és a gnosztikus eretnekektől, Igazhitű (=Orthodox) Egyháznak nevezi magát.
A negyedik Egyetemes Zsinatot 451-ben Kalkédónban tartották meg. És itt kerül sor a második egyházszakadásra. A teológiai különbség most is Krisztus isteni és emberi természetének értelmezésében van.
Azt azért fontos megjegyezni, hogy mind a nesztoriánusok, mind az itt különváló egyházak ugyanúgy elismerik Krisztus kettős, isteni és emberi természetét mint a katolikusok, csak másképp értelmezik az isteni és emberi természet viszonyát. Szemben például az egyik történelmi magyar protestáns egyházzal, az unitáriusokkal, akik tagadják Krisztus isteni természetét és tagadják a Szentháromságot.
De térjünk vissza a zsinathoz. Az itt különváló részegyházakat-egyházrészeket közös néven nem-kalkédóni, vagy anti-kalkédóni egyházaknak szokás nevezni, mivel a kalkédóni tanokat nem fogadták el. Bővebb megfogalmazásban használatos a nem-kalkédóni orthodox egyházak kifejezés is, hiszen a fentebb ismertetett okokból magukat orthodoxoknak nevezik. Angol összefoglaló nevük az Oriental Orthodox Church, ami Keleti Orthodox Egyháznak fordítható. Teológiai nézeteik miatt korábban helytelenül a monofizita, ma már inkább - helyesebben - a miafizita egyház is használatos kifejezés. Ezek az egyházak szervezetileg, területileg és etnikailag teljesen különböznek, azonban kommúnióban vannak egymással.
Az egyházak egy része az Alexandriai Patriarchátusból válik ki. Ezek a kopt, etióp és eritreai egyházak. Ez három, földrajzi-etnikai alapon elkülönülő, de gyakorlatilag szinte mindenben azonos egyházat jelent. Alexandriában még Szent Márk evangelista alapítja meg az egyházat. Az efezusi zsinat után különváló felekezet hivatalos neve: Alexandriai Kopt Orthodox Egyház.
Tőle csak 1959-ben szakad el az Etióp Orthodox Tewahedo Egyház, de mint az az Aposotlok Cselekedeteiből ismert, már Szent Fülöp apostol megkereszteli az első etióp embert. A "tewahedo" ge'ez (etióp) nyelven azt jelenti, hogy "miafizita". Az etióp egyházból csak 1993-ban válik ki az Eritreai Orthodox Tewahedo Egyház. Mind az etiópok, mind az eritreaiak kiválása társadalmi-politikai természetű volt, nem pedig teológiai vagy liturgiai.
A kopt egyháznak jelenleg 10-14 millió tagja van Egyiptomban, és 2-4 millió a diaszpórában. Az etióp egyház 45 millió, az eritreai pedig 1,7 millió lelket számlál. Ezek az egyházak az alexandriai (kopt) rítust őrzik. Az alábbi etióp ikonon egy kerub látható, körülötte tizenkét angyal.
A sorban következő miafizita egyház az Antióchiai Patriarchátusból válik ki, bár nem közvetlenül, mert hívei már a nesztoriánus hitről térnek át. Hivatalos neve Antióchiai Szír Orthodox Egyház, egyszerűbben szír, vagy megkülönböztetendő a nesztoriánus keleti szírektől, nyugati szír egyház. Nevezik őket Jakob Baradai edesszai püspök után jakobitáknak is. Van egy autonóm részegyháza Indiában, Kerala államban, a Szír Jakobita Keresztény Egyház. Lélekszámuk 5,6 millió, ebből 1,2 millió az indiai hívő.
Létezik Indiában egy másik autokefál miafizita egyház is, a Malankár Szír Orthodox Egyház. A történelem folyamán többször is egy felekezetet alkottak az előzővel, de jelenleg szervezetileg ismét külön állnak. Teológiájuk és rítusuk nem különbözik. Lélekszámuk 3 millió fő.
Az Örmény Apostoli Egyház (teljes nevén: Egy Szent Egyetemes Apostoli Igazhitű Örmény Egyház) különleges helyet foglal el a többi keresztény egyház között. Örményország nem volt sem a Római, sem a Bizánci Császárság része, és legelőször tették államvallássá a kereszténységet, Krisztus után 301-ben. Ugyanakkor jelentős örmény diaszpóra élt a Konstantinápolyi, az Antióchiai és a Jeruzsálemi Patriarchátus területén is. Örményországot Perzsia megtámadta, ezért az örmények nem voltak jelen Kalkédónban a Zsinaton. A későbbiekben pedig a vitatott krisztológiai tanokat a miafizita értelmezésben ismerték meg, ezért ezt a nézetet tették magukévá.
Az örmény egyháznak elviekben két Szent Széke van, a Ciliciai (egykor az Antióchiai Patriarchátus, ma Libanon területén) és az Ecsmijadzini (Örményországban). Azonban ez utóbbi felügyeli az előbbit, akárcsak a két Örmény Patriarchátust, a Jeruzsálemit és a Konstantinápolyit. Az egyháznak 9 millió híve van.
Érdemes röviden összefoglalni az eddigieket. Az Antióchiai Patriarchátusból kiválik a keleti szír (más néven asszír, káldeus vagy nesztoriánus) egyház, melynek egy jelentős közössége Indiában él. Egy részük, a nyugati szírek (vagy egyszerűen csak szírek) áttérnek a miafizita hitre. Nevezik még őket jakobitának is. A jakobitáknak szintén egy jelentős közössége él Indiában, de létezik egy autokefál indiai miafizita egyház is, akiket malankárnak hívunk. Mindezzel egyidőben az Alexandriai Patriarchátusban a koptok is átveszik a miafizita tanokat, a megszülető kopt egyházból pedig később kiválik az etiópiai, majd ez utóbbiból az eritreai egyház. A császárság területén kívüli független örmény egyház szintén a miafizita tanokat teszi magáévá. A nesztoriánus és a miafizita egyházat összefoglaló néven szokás ókeleti egyházaknak nevezni.
A képen egy indiai templom díszkivilágítása látható, amit úgy kell elképzelni, hogy valójában a fények futnak, mozognak, a spirálok és a kerekek forognak. Ez a malabár Szent Tamás Katedrális. A malabárokról később lesz szó, ők azok az indiai asszírok/káldeusok, akik unióra léptek a katolikus egyházzal. Ez tehát egy optimista, életvidám katolikus templom, mely már külsejével is az Örömhírt hirdeti.
A rövid vizuális szusszanás után folytatom a témát. A kiválások ellenére a Pentarchia továbbra is létezik, és továbbra is Orthodoxnak, azaz Igazhitűnek nevezi saját Egyházát. A Római Patriarchátust egyáltalán nem, a Konstantinápolyit és a Jeruzsálemit pedig alig érintették a szakadások. Az Antióchiai Patriarchátusban a hívek jelentős hányada nesztoriánus lesz, majd a nesztoriánusok egy része jakobita (miafizita) hitre tér át. Az Alexandriai Patriarchátusban pedig a hívek túlnyomó része lesz miafizita.
Ennek ellenére mindkét Patriarchátus fennmarad napjainkig. Az Antióchiai Görög Orthodox Egyház joghatósága a Közel-Keletre terjed ki, de az Újvilágban is jelentős diaszpórái vannak. Lélekszámuk 3 millió fő. Az Alexandriai Görög Orthodox Egyház joghatósága pedig egész Afrikára kiterjed, lélekszámuk 1,5 millió fő. Mindkét Patriarchátus idővel átveszi a Konstantinápolyi Patriarchátustól a bizánci rítust, elsősorban erre utal a nevükben a "görög" jelző, nem az etnikumra. A kivált nesztoriánus és miafizita egyházak azonban megőrzik (és továbbfejlesztik) az eredeti alexandriai és antióchiai rítusokat. Ugyancsak átveszi a bizánci rítust a Jeruzsálemi Patriarchátus is, igaz, a bizánci viszont beilleszti liturgikus életébe a jeruzsálemi liturgiát, mely a legősibb az összes keresztény liturgia között.
Az első négyet még négy másik Egyetemes Zsinat követi. Az ötödik a II. Konstantinápolyi (553.); a hatodik a III. Konstantinápolyi (680-681.); majd 692-ben szintén Konstantinápolyban tartják meg az úgynevezett Trullai Zsinatot, mely a "quinisext" sorszámot kapja; és végül a hetedik Egyetemes Zsinat a II. Nikaiai (787.). E legutóbbi zsinatnak legnagyobb érdeme a képrombolók felett aratott győzelem, ezt jeleníti meg ez az alábbi ikon-részlet is.
Míg Alexandria, Antióchia, Jeruzsálem és Konstantinápoly egyre inkább összezár (ahol a dominancia Konstantinápolyé), addig a Pentarchia ötödik Patriarchátusa, Róma egyre inkább távolodik tőlük. Más irányba fejlődik a liturgia, de ez még nem lenne baj. Súlyosabbak azok a teológiai különbségek, melyek gyökerei már a 4. században is észrevehetők, és végül 1054-ben a harmadik egyházszakadáshoz, a "nagy skizmához" vezetnek.
Kettéválik az egykori Pentarchia: nyugati felét az egykori Római Patriarchátus, keleti felét pedig a másik négy patriarchátus alkotja, Konstantinápoly-Bizánc dominanciájával, de nem irányításával. Az Orthodox elnevezést a bizánci egyházak öröklik meg, a római egyház a Katholikosz, latinul Katolikus nevet kapja a köznyelvben, melynek eredeti jelentése "egyetemes".
A konstantinápolyi, jeruzsálemi, antióchiai és alexandriai mellett a következő orthodox egyházak jönnek létre a történelem folyamán: orosz, grúz, szerb, román, bolgár, ciprusi, görög, lengyel, cseh-szlovák, albán, amerikai, észt. Ezek az egyházak természetesen kommúnióban vannak egymással. Van jó néhány vitatott orthodox egyház is, egy részük liturgiai különállásuk miatt (például az orosz óhitűek) mások pedig szervezeti okok miatt (mint például a szerbektől elszakadni kívánó makedón egyház), de ezeket nem sorolom fel. Magyarországon a román, szerb, bolgár, görög és orosz orthodox egyház van jelen szervezetileg. Az "őslakosok" összlélekszáma 20 ezer fő körüli, ehhez jön még hozzá óvatos becslések szerint is legalább 15 ezer hazánkban letelepedett hívő. Összehasonlításképpen a hitgyüli csak 30 ezer főt számlál, de róluk mégis több szó esik, mint az orthodxokról. Szégyenszemre sokszor még katolikus körökben is.
Az orthodox egyháznak is több elnevezésük létezik. A pravoszláv kifejezés az orthodox tükörfordítása, ugyanúgy igazhitűt jelent. Sokan idegenkednek a használatától, pedig különösen a szláv nyelvű orthodox egyházak esetében nyugodtan használhatjuk, hiszen ők maguk is ezt teszik. Több nyelvben a bizánci rítusra utalva görög egyháznak is nevezik őket. Régebben a magyar nyelvben is így volt. Levéltári adatokban a "görög kereskedő" sok esetben orthodox volt ugyan, de nem görög, hanem szerb. Később a félreértések elkerülése végett, hogy a görögkatolikusoktól megkülönböztessék, megjelent a görögkeleti egyház kifejezés. A különbségtétel nem sikerült, a kettőt azóta is keverik, néha még a katedrán is rosszul hangzik el. A guglizáshoz nem árt tudni, hogy az angol szakirodalom őket Eastern Orthodox Church névvel illeti, míg az Oriental Orthodox Church a miafizita egyházakat jelöli. Mindkét kifejezést Keleti Orthodox Egyháznak kellene fordítani, az angolban két külön szó van a keletre, a magyarban csak egy.
A mindeddig tárgyalt nesztoriánus, miafizita és orthodox egyházakat nevezzük együttesen keleti keresztény egyházaknak. A keleti keresztény egyházak és a római katolikus egyház az apostoli folytonosságú egyházak. Az apostoli folytonosságú egyházak együttesen alkotják Jézus Krisztus Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Anyaszentegyházát - nem csak spirituális síkon, de szervezeti szinten is.
És itt egy óriási szakadék tátong az apostoli folytonosságú egyházak, és a nem apostoli folytonosságú felekezetek között. A nesztoriánusok, miafiziták, orthodoxok és katolikusok egymástól csak karnyújtásnyira vannak. De még az ezekhez legközelebb álló lutheránusok és anglikánok is jóval messzebb, épp hogy csak még hallótávolságon belül vannak, nem is beszélve méginkább eltávolodott felekezetekről, közösségekről.
A fenti kép egy hittan-könyvből származik, és - az én előbbi hasonlatomhoz képest - a sokkal radikálisabb orthodox álláspontot jeleníti meg. A kép címe az Élet Fája, melyre Jézus Krisztus van fölfeszítve. Ő ugyanakkor nem csak a megfeszített, de a megdicsőült Krisztus is, hiszen nem töviskorona, hanem glória van a fején. Az Élet Fája az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Anyaszentegyház. Az alsó lehulló ágacska jelképezi a nesztoriánusokat és miafizitákat. A villám a nagy skizma, a lehulló vastag ág a Római Katolikus Egyház. A fölötte lévő ágacska a rómával egyesült keleti egyházakat jelenti. (Róluk még lesz szó.) A dús, élő lombkorona az orthodox egyház. A vastag ágról lehulló levelek pedig a protestáns, neoprotestáns és karizmatikus felekezeteket jelentik, jónéhány meg is van nevezve. A lombkupac alatt a felirat: "Egyházak Világtanácsa: eretnekség az eretnekség felett". Az elszakadás eleve eretnekség, de ha valaki az elszakadt egyházakat nem visszavezetni akarja eredeti gyökereihez, hanem más alapon akarja őket újraegyesíteni - az a legnagyobb eretnekség a világon!
Miután a Tisztelt Olvasó kellően meghökkent e szókimondó rajzocskán, visszatérek a saját gondolatmenetemhez. Minden ember és közösség, akit-akiket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében vízzel kereszteltek, együttesen alkotja spirituális értelemben az Egyházat, Krisztus Titokzatos Testét. Azonban akiket apostoli folytonosságú egyházban keresztelnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ők nem csak spirituális síkon alkotják ezt a Testet, de szervezetileg is, mondatnánk úgy is, hogy hétköznapi, fizikai síkon.
A protestáns, neoprotestáns és karizmatikus "egyház"-alapítók minden bizonnyal nagy kaliberű, jó emberek. Az Egyház-alapító Jézus Krisztus viszont nem csak nagy kaliberű, jó ember, hanem az Élő Isten Fia, a Második Isteni Személy. Az Egyház a Szentségét Istentől kapta, és ez a Szentség a püspökszenteléssel hagyományozódik át nemzedékről nemzedékre. Ahol ez a püspöki (=apostoli) folytonosság megszakad, megszűnik az Egyház szentségi jellege, attól kezdve legfeljebb csak mint kisbetűs egyházról beszélhetünk róla.
Paradox módon, azok a felekezetek, akik csak spirituális szinten tartoznak Krisztus titokzatos Testéhez, de szervezetileg nem, pont spirituális síkon veszítik a legnagyobbat, a szentségi jelleget. Mindemellett "egyházuk" közösségi jellege megmarad - és akár példaértékűen is működhet. Míg azok a felekezetek, melyek szervezetileg is Krisztus Egyházához tartoznak, éppen spirituálisan nyerik el a legnagyobbat: az Egyház szentségi jellegét. Ez paradox, de teljesen logikus: közösségi szinten a "szervezet" és "szentség" ugyanolyan egymást feltételező aspektusok, mint az egyén szintjén a "test" és "lélek".
Ez az ábra jól szemlélteti az eddig leírtakat. A szürke törzs Krisztus Egyháza, melyből először az asszír (sárga) majd a miafizita egyházak (lila) ágaznak le, aztán a törzs kettéágazik az orthodox (kék) és katolikus (piros) ágra. Ezekben az egyházakban az apostoli folytonosság a mai napig fennáll. A katolikus ágból kiválnak a különböző protestáns irányzatok (zöld), itt az apostoli folytonosság már a kiválás pillanatában megszakad.
Megjegyzendő, hogy a keleti keresztényeknél, különösen az orthodoxoknál is vannak ilyen kiválások, akiket ezek után nemes egyszerűséggel már csak szakadárnak és eretneknek titulálnak. Azonban ezek nagyságrendben messze elmaradnak a nyugatitól: úgy látszik az osztódással szaporodás tipikusan nyugati betegség.
Az ábra közepén azonban látszanak összenövések is. A sárga, lila és kék vonalak egy pirossá állnak össze. Ők a keleti rítusú katolikusok. A rajz nagyon leegyeszerűsített, hiszen nem egy, hanem több piros vonalat kellene megjeleníteni. A keleti rítusú katolikus, vagy röviden keleti katolikus egy összefoglaló név. Azokat a különböző, egykor nesztoriánus, miafizita vagy orthodox közösségeket jelöli, akik átvették a katolikus teológiát és elismerik a római pápát; viszont megtartották eredeti szír, káld, kopt, örmény bizánci stb. rítusukat, tradiciójukat. A keleti katolikusok kommúnióban vannak a római katolikusokkal és egymással. Értelemszerűen apostoli folytonossággal bíró egyházak. Rítusuk, hagyományuk alapján a keleti keresztény egyházakhoz soroljuk őket is, de szervezetileg a nyugatihoz tartoznak.
Joggal vetődik fel, hogy miért nincsenek kék vonalak is az ábra közepén. Miért van görögkatolikus, és ezzel szemben miért nincs latinorthodox? Erről akár több doktori disszertációt is lehetne írni, de most ettől eltekintek. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a két eltérő lelkiségnek, az orthodoxnak és a katolikusnak, teljesen különböző a viszonya a misszionáláshoz. Az orthodox olyan, mint a népkonyha: kiáll a kondérral, és aki kér belőle, az majd szépen odamegy és sorba áll. Ezzel szemben a katolikus pedig olyan, mint az utcai szociális munkás: búvóhelyről búvóhelyre járja a zugokat, és minden hajléktalannak a kezébe nyom egy túlélőcsomagot, ha kell neki, ha nem.
Ennek kapcsán egy dologra érdemes odafigyelni. Az orthodoxia ezzel a hozzáállásával a buddhizmussal van egy platformon, nem pedig a katolicizmussal. Ezt a zárójeles megjegyzést azért tartottam fontosnak megtenni, mert már máskor is, teljesen más területen ugyanez volt a helyzet.
A keleti katolikus egyházakkal egy másik alkalommal folytatom, legalább lesz alkalom arra is, hogy a kereszténység különböző rítusait sorra vegyük. Tehát folytatás következik, addig is köszönöm a kitartó figyelmet azoknak, akik idáig tudták rágni magukat a fenti betűdzsungelen!
Szerző: andronikos
13 komment
Címkék: GÖRÖG ALAPFOGALMAK EGYIPTOM SZÍR MALANKÁR ANTIÓCHIA ANGLIKÁN KELETI KERESZTÉNY NYUGATI KERESZTÉNY KATOLIKUS GÖRÖGKATOLIKUS PÁPA ZSINAT HITVALLÁS RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖK JERUZSÁLEM PENTARCHIA ALEXANDRIA KONSTANTINÁPOLY APOSTOLI FOLYTONOSSÁG APOSTOLOK ÖRÖKSÉGE ÖRMÉNY APOSTOL MELKITA EGYHÁZ UNITÁRIUS MALABÁR KOPT ETIÓP ERITREA HITGYÜLI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.19. 11:32:05
felician 2012.03.19. 14:16:46
Van viszont azóta két megjegyzésem.
Valahol olvastam vagy hallottam, hogy az anglikán egyház elszakadásakor az ottani első papok vagy püspökök hajóra szálltak Oroszország felé, hogy megkapják az ottani ortodox püspököktől a kézrátételt, ami pont az apostoli folytonosságot jelentette számukra. Azt, hogy meg is kapták-e, nem tudom, minden esetre érdekes, hogy ez nekik is fontos volt, és ha megkapták, tán náluk is megvan az "apostoliság" szervezeti szinten is... nem?
Másrészt azt viszont nem teljesen értem az okfejtésedből, hogy miért olyan fontos ez a dolog...
"akik csak spirituális szinten tartoznak Krisztus titokzatos Testéhez, de szervezetileg nem, pont spirituális síkon veszítik a legnagyobbat, a szentségi jelleget."
Nem értem, mi itt a szentségi jelleg. Illetve protestánsok is beszélnek szentségekről, ha nem is hétről.
Gyökössy Endre református lelkész pszichológusról mesélik suttogva, hogy rendszeresen tapasztalta Krisztus valóságos jelenlétét az úrvacsora bemutatása közben, éppen úgy, ahogyan az ELLENKEZETT az ő református meggyőződésével. Ráadásul rendszeresen felkeresték református lelkésztársai is ugyanilyen "problémájukkal"!!! Ilyenkor ő állítólag csak felállt, megölelte őket, és csak annyit mondott, hogy semmi baj, valóban jelen van!
Na most ez azért egy igen erős történet, mert ugye egyfelől azt jelenti, hogy az eucharisztikus tanítás tekintetében a nemprotestánsoknak sokkal inkább igaza van, s ennek igazsága még olyanok számára is megnyilvánul, akik nem vágynak ilyesfajta bizonyosságra, másfelől viszont azt is jelenti, hogy a Szentlélek ugyanakkor sokkal kevésbé engedi zavartatni magát felekezeti határoktól, mint azt mi, "vastag ágak" gondolnánk (vagy szeretnénk)! Ha mindez igaz, akkor tényleg veszítenek a protestáns egyházak szentségi jelleget? Nem lehet, hogy a Szentlélek fittyet hány mindenféle hagyományra, ha az emberért indul harcba?
(Jó, persze, tudom, ha így is van, még elég sok ilyennek kell történnie, hogy az hivatalosan elismert igazsággá válhasson a hagyományokban...)
Üdv
f
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.21. 16:05:00
Az anglikánokkal kapcsolatban azt olvastam valahol valamikor, hogy az orthodoxok ugyan elvileg elismerik az általuk kiszolgált szentségek érvényességét, de a teológiai különbségek akkorák, hogy a gyakorlatban mégsem. Tehát kb.ugyanaz a viszonyuk hozzájuk, mint a katolikusokhoz. Majd még megpróbálok utánaolvasni.
Tapsihapsi 2012.03.24. 09:24:10
Gyökössy Bandi bácsiról sok suttogó legenda kering. Én pl. azt hallottam suttogva, hogy titokban katolikus misére járt ministrálni, és Szent Ferenc szobor volt az irodájában. Mindenki a maga szempontja szerint gyártja a tekintélyekről a legendákat...
Az anglikán-ortodox-katolikus szentségekkel kapcsolatban egy ortodox pap azt mondta, hogy az oikonomia elve alapján csak azokat a heterodox szenteléseket és szentségeket fogadják el, ahol az apostoli folytonosság mellett a papszentelés szentségi jellegében való hit is megmaradt. Bár az anglikán High Church ezt állítja magáról, a hivatalos tanításuk kálvinista alapú, ezért (legalábbis az orosz egyház) elveti az anglikán szentségeket, míg a katolikusokét általában elismeri (ez főleg áttérés esetén fontos, pl. P. Bunge OSB ortodox hitre térésekor csak a Hitvallást kellett tennie, még a szerzetesi állapotát is elismerte az orosz egyház).
Azonban ez helyi ortodox egyházanként változik, Athoszon szerintem még Kalkuttai Teréz anyát is újrakeresztelnék.
Tapsihapsi 2012.03.24. 09:28:01
Miért tették volna? A szakadás nem szüntette meg a papi karakterüket, csak a további láncolat tört meg a protestáns teológia alapján történő ordinációs szertartás miatt.
Viszont a XIX. századi anglikán megújulással kapcsolatban én is hallottam hasonló történetet.
Tapsihapsi 2012.03.24. 10:19:36
Pedig egyszerű. :) Tegyük félre az Antióchiai Szent Ignácig és Szent Iréneuszig visszavezethető tanítást a püspöki szolgálat és az eucharisztia, valamint a successio egyháztani jelentőségéről, és tegyük félre azt a vélelmet, hogy ez a tradíció része a kinyilatkoztatásnak.
Mindezt azért, mert néhány protestáns lelkész "úgy érzi", és ugye a Szentlélek sokkal nagyvonalúbb, mint a mi begyöpösödött álláspontunk. A Bibliában benne is van, hogy ott fú, ahol akar. Úgyhogy le a falakkal! :D
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.24. 15:57:57
Köszi a kiegészítéseidet! Valóban, az orthodoxiában nagyon fontos, hogy a szentséget hogyan értelmezik, hogyan "hiszik". Ezért az orthodoxiára áttérő katolikusokat újra bérmálják, mert a Szentlelket másképp eredezteti a két teológia. A keresztséget ugyanakkor általában elismerik érvényesnek, de Athoszon valóban nem. Ott újra is keresztelik az áttérő katolikusokat. Állítólag azért, mert a keresztelés az csak alámerítkezéssel érvényes. Ez lehet jelképes is, hogy csak a feje búbját, homlokát mártja be a keresztvízbe a katekumen, de semmi esetre sem lehet az, hogy a vizet öntik a fejre, mai katolikusoknál az általános gyakorlat.
Ez az Úrvacsora téma pedig tényleg nem egyszerű. Az igaz, hogy a Lélek ott fú, ahol akar, de ebbe akkor bizony benne foglaltatik sok minden, még a Ji King is. :-) Azt meg éppenséggel nem könnyű megállapítani, hogy akkor most fú-e éppen vagy nem fú, és ha nem fú, akkor mégis mi az a huzat, amit érzünk?
A másik pedig az, hogy Krisztus jelenlétét számtalanszor megtapasztalhatjuk, például minden reggel a szemlélődő imában. Teljesen egyértelmű, hogy jelen van ÚrvacsoraKOR is. De hogy az ÚrvacsoráBAN is? Ugye az orthodoxoknál lényegi kérdés, hogy mit hiszünk, milyen "tudati tartalmakat" társítunk a szentségekhez. Most az Úrvacsora kapcsán itt pontosan a lehetőség kizárása ez a tartalom... Ettől függetlenül a dolog a csoda szintjén megtörténhet. De nem valószínű, hogy Krisztus ebben a formában is rá akarná erőltetni magát a hívekre, ha egyszer ők nem ebben a formában akarnak vele találkozni. :-) Szóval nem olyan egyszerű ez.
A falak bontásával kapcsolatban csak minimálisan értek egyet. Lásd a "Kommnetek kapcsán" című posztomban a két belinkelt videót. Valahol nagyon is meg kell erősíteni ezeket a falakat.
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.24. 16:00:22
Tapsihapsi 2012.03.24. 20:14:57
Az "úgy érzem, hogy" alapvetően a szubjektivizmus veszélyét hordozza. Azok, akik egyes neopünkösdista szeánszokon maguk alá vizelnek, "úgy érzik", hogy megszállta őket a Szentlélek. Szóval ez nagyon relatív lehet, hogy ki mit érez. Az Egyháznak van egy kétezer éves töretlen hagyománya, hogy mi kell ahhoz, hogy az Eucharisztia valós legyen. Bárki bármit érez, ezek objektív szempontok (mint a bűnbánatnál: érezhetem, hogy megbocsátott az Isten, de a feloldozás valós megtapasztalása a papi képességhez van kötve). Ezzel nem akarom csökkenteni a protestánsok Úrvacsorájának értékét, hiszen az mégiscsak hitvallás Jézus Krisztus mellett, de mégsem Eucharisztia.
A katolikusok újrabérmálása az ortodoxoknál helyi egyházanként (sőt, azon belül paróchusonként) változó. Mindkettőre találkoztam már példával, még egy családon belül is, ahol a férjen nem, az asszonyt viszont "újra"bérmálták.
A leöntéssel való keresztelkedés érdekes kérdés, mert én magam is láttam nyugati gyakorlatnak megfelelően történő leöntéses keresztelést ortodoxoknál, illetve ortodox pap ismerősöm mondta, hogy keresztelőmedence híján, szükség esetén ők is ugyanazzal a gesztussal öntenek le, mint a latinok (nem említette a fejnek a keresztelőkútba mártását, mint szükséges elemet). Ez a hivatkozás tehát - mint annyi más - nem igazán következetes az ortodoxoknál; a leöntés, mint érvényességi kellék, inkább Athoszon hallható. Az orosz egyházban évszázadokon át kereszteltek a nyugati gyakorlattal azonos módon, mégsem vonták kétségbe az érvényességét az ortodoxiával való kommúnió miatt.
Jelenleg, ha a katolikus keresztség érvénytelensége felmerül, hol erre hivatkoznak, hol pedig arra, hogy a skizmával és a Filioque eretnekségével a katolikus egyház elveszítette az egyháziságát, így nincsenek szentségei sem. Sajnos az én több éves tapasztalatom az, hogy számos ortodoxnak mindegy mire hivatkozik, a lényeg az, hogy a katolikus egyházzal szembeni averziójuk valamilyen módon igazolást és teológiai alapot nyerjen. Akár spirituálisan, akár tudományosan alkot valaki az ortodoxiában, egy-két katolikusellenes pamfletre vagy publikációra feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy elismert teológus szakember vagy szerzetes legyen.
Utolsó kommentek