A Szent Eucharisztia

Az ortodox hagyományban a Szent Eucharisztiát a "szentségek szentségének" is nevezik. Gyakran az Egyház szentségének is hívják. Az Eucharisztia az Egyház életének a középpontja. Minden hozzá vezet és minden belőle ered. Minden egyházi szentségnek a beteljesedése, az Egyház minden tanításának és intézményének forrása és célja.

eucharisztia.jpg
Itt is, akárcsak a keresztség vonatkozásában, említést kell tenni arról, hogy az eucharisztikus étkezést már Krisztus előtt is gyakorolták. Szent, rituális étkezések már az Ószövetségben, sőt a pogány vallásokban is léteztek. A "vacsora" tulajdonképpen még ma is az ember életének egyik legfőbb rituális és jelképes eseménye.

A keresztény Eucharisztia olyan étkezés, amely kifejezetten az ószövetségi húsvéti étkezéssel van kapcsolatban. Élete végén Krisztus, a zsidó Messiás, tanítványaival együtt elfogyasztotta a húsvéti vacsorát. A húsvéti vacsorán eredetileg arra emlékeztek, hogy az izraeliták megszabadultak az egyiptomi fogságból. Krisztus egy olyan emlékezéssé változtatta ezt a húsvéti vacsorát, melyben Őrá, az örök húsvéti Bárány életére, halálára és feltámadására emlékezünk. Arra, aki megszabadítja az embert a gonosz, a tudatlanság és a halál szolgaságából, és átviszi Isten Országának örökkétartó életébe.

lastsupper1.jpg
Vacsora közben Krisztus fogta a kenyeret és a bort, és meghagyta tanítványainak, hogy úgy egyék és igyák azt, mint az Ő saját Testét és Vérét. Így ez a cselekedete a keresztény élet középpontjává vált, a Feltámadt Krisztus jelenlétének megtapasztalásává Népe között (Mt 26, Mk 14, Lk 22, Jn 6 és 13, Ap.Csel. 2, 41-47, 1 Kor 1O-11).

Az eucharisztia szó jelentése - hálaadás. Ezt az elnevezést kapta a szent étkezés, nemcsak maga a kenyér és a bor, hanem az egész esemény: az összejövetel, az imádkozás, a Szentírás felolvasása, Isten Igéjének a hirdetése, a Krisztusra való emlékezés és az ő Testének és Vérének elfogyasztása, ővele, az Atyával és a Szent Lélekkel való közösségben. Az Eucharisztia elnevezést azért használjuk, mert ez fejezi ki legteljesebben az Utolsó Vacsorát, amely hálaadás mindenért Istennek, Jézus Krisztusban és a Szent Lélekben, mindenért, amit tett a világ teremtésével, megmentésével és megdicsőítésével.

Dari.jpg
Az Eucharisztia szentségét szent koinoniának, kommuniónak, azaz "közösségnek" is szokás nevezni, mivel ez az embereknek Istennel, egymással és Istenben minden emberrel, sőt minden dologgal való titokzatos közössége Krisztus és a Szent Lélek által. Az Egyház minden vasárnap, az Úr Napján, és minden ünnepnap tart eucharisztikus liturgiát. A kolostorok kivételével azonban ritkán tartanak naponta liturgiát. Örömteli és feltámadási jellege miatt az ortodox keresztényeknek nem szabad Szent Áldozáshoz járulni a Nagyböjt hétköznapjain, kivéve az Előreszentelt Adományok Liturgiáján. Az Egyház minden tagja járulhat Eucharisztiához, így azok a csecsemők is, akiket már megkereszteltek és megbérmáltak. Az áldozás mindig két szín alatt, kenyérrel és borral történik. Az Eucharisztiát úgy éljük át, mint Krisztus valóságos jelenlétét, a kenyér és a bor színében Krisztus valóságos Teste és Vére titokzatos, misztikus módon van jelen, melyet az ő nevében ajánlunk fel az Atyának, és amelyet Isten Szent Lelke szentel meg.

A keresztény gondolkodás történetében különböző módon próbálták megmagyarázni, hogy a liturgia folyamán a kenyér és a bor hogyan alakul át Krisztus Testévé és Vérévé. Sajnos ezek a magyarázatok gyakran túl racionálisak voltak, és túlságosan szorosan kapcsolódtak bizonyos filozófiákhoz.

comunion.jpg
Ennek egyik legsajnálatosabb eredménye az lett, hogy vitatni kezdték Krisztus Testének és Vérének valódiságát az Eucharisztiában. Míg egyesek azt állították, hogy az eucharisztikus adományok, a kenyér és a bor, Krisztus valóságos Teste és Vére, addig mások azon a véleményen voltak, hogy mindez nem valóságos, csupán a Test és a Vér szimbolikus vagy misztikus jelenlétéről van szó. Mindkét megközelítésben az a tragikus, hogy azt, ami valódi, szembeállították azzal, ami szimbolikus vagy misztikus.

Az Ortodox Egyház ellenzi azt a tanítást, hogy az eucharisztikus Test és Vér Krisztus Testének és Vérének csupán intellektuális vagy pszichológiai szimbóluma. Ha ez a tan igaz lenne, akkor a liturgia során, a Szent Áldozás alatt az embernek csupán gondolnia kellene Jézusra, és "szívében" egyesülnie Vele. Ilymódon az Eucharisztia mindössze az Úr Utolsó Vacsorájára emlékeztető étkezéssé válna, és elfogyasztásával az Istennel való egyesülés pusztán a gondolati, pszichológiai emlékezés szintjén maradna.

children eucharist.JPG
Másrészt viszont az ortodox hagyomány a "szimbólum" kifejezést is használja az eucharisztikus adományokra. "Misztériumnak" is nevezi, és magát a liturgikus áldozatot "eszmei és vértelen" áldozatnak. Mind a liturgia mind az Egyházatyák használják ezeket a kifejezéseket.

Az Ortodox Egyház mindezeket a kifejezéseket azért használja, mert az ortodoxiában az, ami valóságos nem áll ellentétben azzal, ami szimbolikus, misztikus vagy eszmei. Ellenkezőleg! Ortodox meggyőződés szerint a valóság minden része - a világ és maga az ember is - annyira valóságos, mint amennyire szimbolikus vagy misztikus, mivel a valóságnak Istent kell felfednie és kinyilatkoztatnia a számunkra. Így az Ortodox Egyházban az Eucharisztia éppen azért Krisztus valóságos Teste és Vére, mert a kenyér és a bor számunkra Isten Krisztusban való igazi jelenlétének és kinyilatkoztatásának a misztériuma és szimbóluma. A Szent Lélek által titokzatos módon konszekrált kenyér és bor elfogyasztása által tehát valódi közösségünk van Istennel Krisztuson keresztül, Aki maga az "élet kenyere" (Jn 6, 35):

Christ Communion of the Apostles 2.JPG
"Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, és az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet én oda fogok adni a világ életéért." (Jn 6, 51)

Az Eucharisztia kenyere tehát Krisztus Teste és Krisztus Teste az eucharisztikus kenyér. A kettő eggyé válik. Az ortodox szóhasználatban a "szimbolikus" szó pontosan ezt jelenti: "összeilleszteni, egyesíteni". Ugyanerről tanúskodnak Pál apostol szavai is:

"Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: «Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.» Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: «E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.» Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen." (l Kor 11, 23-27)

eucharist.jpg
A Szent Eucharisztia titka meghaladja a pusztán racionális, logikus elemzést és magyarázatot. Azért, mert az Eucharisztia - mint maga Krisztus - valóban Isten Országának a titka, amely, Jézus szavaival, "nem e világból való". Mivel az Eucharisztia Isten Országához tartozik, ezért teljes mentes a bukott emberiség "földi" logikájától.

Az Eucharisztiának az Egyházban való szerepéről bővebben lesz majd szó a Szent Liturgiáról szóló fejezetben.
 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr283780795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása