Imádság és szemlélődés (4.)
2012.02.02. 05:52
Az imádság szükséges az üdvösséghez. Cassianus, akinek tanítása a sivatagi atyák visszhangja, a keresztény ima három, emelkedő szintjét különbözteti meg. A könyörgést önmagunkért, a közbenjárást másokért és a hálaadást vagy dicsőítést. Az imának ez a három fajtája önmagában a lelki élet teljes programja. Szinte semmi jelentősége nincs, hogy szóban elmondott vagy belső imáról van-e szó; ha tiszta szeretetből fakad, nincs nála tökéletesebb.Az imádsággal ellentétben a szemlélődés nem feltétele az üdvösségnek. Mégis, általános szabály, hogy a lankadatlan és forró imádság kontemplációba, szemlélődésbe megy át.
Mert mi is a szemlélődés? Semmiképpen sem azonos az elvont, intellektuális okoskodással, vagy a rendkívüli éleselméjűséggel, amely néhány ritka, kiválasztott lélek sajátja. A lelki élet klasszikusai szerint a szemlélődés az “egyszerűség imájával", az “egyszerű figyelem imájával" kezdődik. Az egyszerűség imájában Isten jelenlétébe helyezkedünk, és egy ideig az ő közelségéből táplálkozunk, az elérhető legtökéletesebb belső csendben. Közben az istenire figyelünk, gondolataink és érzéseink sokaságát eggyé rendezzük. Igyekszünk "csendben maradni" - félretesszük szavainkat és az érvelést. Ez az "egyszerűség imája", a szemlélődés határterülete és kezdő szintje. Egyáltalán nem bonyolult. Mindenki, aki ha csak kevesebbet is, de rendszeresen imádkozik, biztosan átélte már, legalább pár perc erejéig. Csodálatosan gyümölcsöző "tevékenység": olyan, mint a szívesen várt eső, mely a lélek kertjét öntözi. Hatalmas segítséget kapunk benne erkölcsi erőfeszítéseinkhez, miközben igyekszünk elkerülni a bűnt és beteljesíteni Isten akaratát.
Jó, ha a kontemplációt cselekedetekre váltjuk. Még jobb szemlélődő életet élni. A kontemplatív életet nem szabad úgy képzelni, mint amelynek során az ember szemlélődésen kívül semmi mást nem tesz. Ha így lenne, akkor ez az imamód csak a pusztába elvonultan és a kolostorokban volna megvalósítható. A szemlélődés azonban - és ezt a gyakorlat igazolja - mindenki számára elérhető. Olyan életforma, amelynek egyszerűen a szemlélődés a célja. Benne gyakran nyílik rá alkalom - ezt tekinti csúcspontjának. Mi jelenti a szemlélődő élet kezdetét? Pl. ha minden nap szentelünk néhány percet az egyszerűség imájának, hogy beléphessünk benső világunkba. Ha valamelyest már tudjuk magunkat függetleníteni a személyektől és a dolgoktól, hogy a külső hatások ne uralkodjanak el rajtunk. Ha gondolataink mélyén, amikor olvasunk, bele tudunk feledkezni Istenbe és figyelmesen várakozunk jelenlétére. Ezek már azt jelzik, hogy elkezdődött a szemlélődés, még ha a világban élünk is.
A szemlélődést két csoportra oszthatjuk. Szerzettnek nevezzük, ha személyes erőfeszítések eredménye. Belénk oltott akkor, ha "gyümölcse" az isteni kegyelem műve. Ilyenkor emberi munkálkodásunk nem, vagy csak alig kap benne szerepet. A szerzett szemlélődés az aszketikus élethez tartozik, míg a belénk oltott a misztikushoz. A szemlélő élet rendesen a misztikus szemlélődésben teljesedik be.
A szemlélődés állomásait hasonlóan állapítja meg Kelet és Nyugat. A latin egyházban a kontemplatív ima állapotairól Avilai Szent Teréz felosztása a legelfogadottabb. Ő a következő négy szakaszt különíti el: (1) A nyugalmi imában a lélek csendes összeszedettségben figyel Istenre, ez azonban nem zárja ki az "elkalandozást". (2) A Teljes egyesülés állapotában már nincs meg többé az említett elszórakozás. A lélek megtapasztalja "összetartó erőit". (3) Az Eksztatikus egyesülésben a lélek "önkívületbe kerül", elragadtatik. (4) Átalakító egyesülés vagy lelki házasság.
Az egyszerű tekintet imája, a nyugalom imája és a teljes egyesülés a hészükhia fokozatai, mely bizonyos formáiban bevezetés a keleti szemlélődésbe. A hészükhiát követi az eksztatikus egyesülés, melynek példáit megtaláljuk az Újszövetségben. A sivatagi atyák és Pszeudo-Dionüsziosz pontosan leírják ezt az állapotot. (Lásd az eksztázisról valamint a körkörös mozgásról, a kükliké kinésziszről, a lélek Istenhez való visszatéréséről szóló elgondolásukat.) Akik a lelki életet átistenülésnek (theiószisz) tartják, és kiemelik az Úr és a lélek menyegzői kapcsolatát (Órigenész, Olümposzi Methodiosz), az átalakító egyesülést vagy lelki házasságot is bemutatják.
Ezek az állapotok alig különülnek el egymástól, olyanok, mint a megszakítatlan színskála árnyalatai, így történhet meg, hogy Jézus nevének - ténylegesen ez a szíve és ereje a "Jézus-imának" - gyakori kimondása nemcsak kezdetben használatos, de később is, a hészükhiából az eksztázisba vezető misztikus állapotokat is szüntelen táplálja.
Amit a misztikus életről mondtunk, a szemlélődő életre is vonatkozik. Egyik sem csupán kivételes lelkek kiváltsága. Bár meg kell hagyni, a szerzetesi élet különösen kedvező körülményeket biztosít a szemlélődéshez. Ettől függetlenül, a meghívás mindenkinek szól. A házasság, a családi élet, a világi foglalkozás semmiképpen nem zárják ki a kontemplációt és a misztikus kegyelmeket. Ellenkezőleg, a szemlélődő vagy a misztikus maga válik környezetében az áldás rendkívüli forrásává. (Noha állapota gyakran nem védi meg a környezet okozta szenvedésektől.) Úgy gondoljuk, hogy az egyszerűség imája és a rákövetkező misztikus fokozatok (nyugalmi ima, egyesülés imája, stb.) természetes gyümölcsei minden rendszeres és szeretetteli imaéletnek, melyben az Üdvözítő rendeléseit hűségesen megtartják. Ez alól csak néhány magasabb misztikus állapot kivétel, mint pl. az eksztázis vagy a lelki házasság. A szemlélődés gyakran a legjobb eszköz, hogy a parancsolatokat állhatatosán megtartsuk. A kontempláció ugyanis növeli a szeretetet, a szeretet pedig képessé tesz a parancsolatok gyakorlására. Ezért a szeretettől eljuthatunk a parancsolatokig, míg visszafelé ez aligha működik.
Újra és újra hangsúlyozzuk: a szemlélődést - nem kevésbé a misztikát - a tökéletességgel kellene azonosítanunk, a felebaráti szeretettel. És ha a kontempláció a megélt szeretetet tetőzi be, culmen caritatis, akkor egyben a tökéletesség csúcspontja is, culmen perfectionis. Az ilyen szemlélődés így olyan végállapot, amelynek valóban érdemes egy egész életet alárendelni.
Lev Gillet: AZ ORTODOX LELKISÉG KÖZPONTI ELEMEI (4.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr903538314
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek