Mi a fizita?
2012.04.17. 18:29
Ez a bizonyos "fizita" lehet miafizita, monofizita és diafizita. Chotki hívta fel rá a figyelmemet, hogy a sokat használt miafizita fogalmat nem ártana tisztázni. Jelenleg két félkész posztom is szunnyad a szerveren, tehát szokásomhoz híven belevágok ebbe az újabba is, aztán majd kiderül, melyikkel végzek előbb.
A csúszások oka az, hogy jó dolog ez az internet, de a könyvtárat még mindig nem tudja pótolni. Még nagyon messze vagyunk attól, hogy alapművek a világhálón olvashatóak legyenek. Így tehát egy-két dolognak könyvtárban kell utánajárnom, végül pedig terjedelmi okok miatt mindig az az infó marad ki az írásomból, ami miatt csúsztam a megírással... Az alábbi képen a híres és titokzatos vatikáni könyvtár egyik terme látható, (én sajna nem ide vagyok beiratkozva) mely teljes állományának digitalizálása már folyamatban van. A Vatikán tehát példát mutat a Guttenberg-galaxis neumannizálásában.
Akkor tehát rátérek a mostani témámra, néhány krisztológiai fogalom tisztázására. Nem tudom, milyen hosszúra sikeredik az írás, de a téma fajsúlya miatt kávét készítsen magának mindenki. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a teológia ezen mélységei már nem tartoznak az erősségeim közé. De ahogy próbáltam utána járni a témának, szomorúan tapasztaltam, hogy másnak sem. A források nagyon ellentmondóan nyilatkoznak ugyanarról a kérdésről. És itt nem csak az enyémhez hasonló, magánlelkesedésből születő blogokra gondolok, hanem sokkal komolyabb, tudományosan hitelesnek tekintett forrásokra is. Mást ne mondjak, még a Katolikus Lexikonban sem szerepel a miafizitizmus fogalma, és a miafizita egyházakat következetesen monofizitának állítja be.
Olybá tűnik, hogy a mindössze 20 év alatt lezajló első két egyház-szakadás (Efezus 431. és Kalkédón 451.) nem is annyira krisztológiai tanok miatt történt - hanem a helyzet sokkal tragikusabb. Nem azért szakítottunk valójában, mert "te rosszul mondtad"; hanem azért, mert "én úgy gondoltam, hogy te rosszul mondtad".
Krisztológiai kurzusunkat kezdjük ezzel az egyszerű ábrával. Nagy előnye, hogy logikus szerkezete miatt könnyen megjegyezhető. Jegyezzük meg, mert szükséges a továbblépéshez, de rögtön felejtsük is el, mert ez így ebben a formában nem igaz!
Középen az ismert kalkédóni dogma: Krisztus kettős (isteni és emberi) természete egy személyben. Az alsó szegmens jelöli a monofizitizmust: egy természet egy személyben. A fölső szegmens ennek ellenkezője, a nesztorianizmus: két természet két személyben, azaz Krisztusnak az emberi természete emberi személyben, isteni természete pedig az attól elkülönülő isteni személyében van. Nos ezeket a kijelentéseket a későbbiekben annyira árnyalni fogjuk, hogy már teljesen mást fognak jelenteni.
A jobb oldalon az az elképzelés helyezkedik el, hogy Krisztus ember, de nem (vagy nem teljesen) Isten, egyik példának az arianizmust egy másiknak pedig az adopcianizmust hozza fel. Ez utóbbi azt a tanítást jelenti, miszerint Krisztus emberként született, és csak a Jordánban való megkeresztelkedésekor fogadta Fiává (adoptálta) a Mennyei Atya. Értelemszerűen a túloldalon foglal helyet az az álláspont, miszerint Krisztus Isten, de nem (teljesen) ember, az ábra példának a doketizmust említi.
A következő ábra kicsit már részletesebb, de egy szintén könnyen áttekinthető logikai struktúrában jelöli a különböző krisztológiai elképzeléseket, - rosszemlékű, ámde tartalmilag helytálló kifejezéssel élve - az eretnek tanításokat. Az ábrának ugyanaz a típushibája, mint az előzőnek: nem teljesen igaz.
Középen az orthodox krisztológiai tanítás, négy irányból a négy fő állításával körülbástyázva. A bal alsó állítás, hogy Krisztus "egy személy". Az ezzel kapcsolatos téves elképzelés a nesztorianizmus, miszerint Krisztusnak két személye van. (De ezt ugye, nemsokára el kell felejteni!)
A jobb alsó állítás az, hogy Krisztusban "két természet" van. Az állítással kapcsolatos tévedés az eutükhianizmus, miszerint Krisztusnak egyetlen, istenemberi természete van, amely eredetileg kettő - az emberi és az isteni - természet összekeveredése. Méghozzá érthetően aszimmetrikus módon: az isteni természet úgy oldja fel az emberi természetet, mint az óceán egy csepp ecetet. Igazából ez a monofizitizmus lényege. Az óceán-ecetcsepp erőviszonyból adódik, hogy Krisztus egylényegű az Istennel, de nem egylényegű az emberrel. (Ez kicsit arra hajaz, mintha nem is az ábra jobb alsó sarkában járnánk, hanem valahol jobb fölül - de mivel olvasmányaimban ezt eddig még senki nem hozta így összefüggésbe, inkább én sem firtatom.)
A jobb fölső állítás az, hogy Krisztus "igazi ember". Ehhez a hittételhez egy kisebb mértékben, és egy nagyobb mértékben téves tanítás kapcsolódik. A kisebb tévedés az apollinarizmus, miszerint Krisztus nem teljesen ember. Ezen tanítás lényege, hogy Krisztus bár egy személy és kettős természetű, de emberként nincsen emberi lelke, hanem az emberi lélek szerepét az isteni Ige (Logosz) tölti be. A súlyosabb tévedés a doketizmus ("dokein"=látszani), mely szerint Krisztus egyáltalán nem ember. Ez a különböző gnosztikus irányzatok jellegzetes tanítása volt: Krisztusnak csak látszólagos teste volt, mert Istenként nem kerülhetett közvetlen kapcsolatba az anyagi testtel.
A bal felső állítás szerint Krisztus "igazi Isten". Ezzel a tétellel kapcsolatban is egy enyhébb és egy súlyosabb tévedéssel állunk szemben. Az enyhébb az arianizmus, miszerint Krisztus nem teljesen Isten. Közvetlenül az Atyától lett Krisztus, de nem az Atya lényegéből, tehát nem egylényegű vele és még csak nem is hasonló. Mivel azonban az idők előtt lett, ezért a teremtmények fölött áll. A másik, súlyosabb tévedés az ebionizmus, a zsidókeresztény ebionita szekta tanítása. Eszerint Krisztus nem öröktől való és nem Fiúisten (szerintük ilyen nincs is), ő csak egy teljesen átlagos ember, és mint ilyen tölti be a Messiás szerepét.
Gondolom föltünt, hogy a miafizitizmus még mindig nem került szóba. A szó gyöke a "physis", azaz "természet", mivel Krisztus "természetével" kapcsolatos teológiai állítás. A monofizitizmusról volt szó: egy, de kevert (istenemberi) természet, ami eredetileg kettő (isteni és emberi) természet keveredése. Ellentettjének tekinthetjük a diafizitizmust (vagy dyofizitizmus) mely szerint Krisztus egy személyében kettő (egy isteni és egy emberi) természet "a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül" van jelen. Ez a hivatalos kalkédóni dogma, csak maga a "diafizitizmus" kevésbé közismert kifejezés.
A miafizitizmus a monofizitizmus és a diafizitizmus meglehetősen érdekes elegye. Egyetlen istenemberi természetről beszél, ennyiben a monofizitizmussal rokon. Ugyanakkor ez az istenemberi természet nem kevert, hanem egy isteni és egy emberi részből ("lényegből") áll össze és ez a két rész a "a maga teljessségében, elkülönülés és keveredés nélkül" van jelen - ez pedig már szó szerinti egyezés a diafizitizmussal. A fenti ábra úgy lenne igazán pontos, ha jobb oldalt a piros és kék téglalapok ugyanúgy egymáshoz lennének passzintva, mint a bal oldalon. Végsősoron azt lehet mondani, hogy a nem-kalkédóni miafizita tanok majdnem azonosak a kalkédóni dogmával, csak a "természet" helyett a "lényeg" terminust használják. A "természet" kifejezést pedig egy olyan kategóriára alkalmazzák, mely elvi síkon eltérő, de gyakorlatilag mégis a "személy" fogalmát lefedő kategória.
Ezt a nagyfokú egyezést mind orthodox, mind miafizita részről komolyan veszik és respektálják. Bár hivatalos megegyezés még nem jött létre, de egyes helyeken a két egyház a gyakorlatban már kommúnióban is áll. Az újraegyesülés felé vezető tárgyalások ha lassan is, de már folyamatban vannak.
Zárójeles megjegyzés: történelmileg úgy alakult, hogy a monofiziták egyik irányzataként jelent meg a miafizitizmus, ezért ragadt rajtuk a monofizita elnevezés is, bár ők ezen kifejezés ellen tiltakoznak.
A nesztorianizmus az első két ábrán úgy szerepelt, hogy Krisztusban két személy van, egy isteni és egy emberi. Na ez az, ami ebben a formában nem igaz. Nesztoriosz pontos krisztológiai tanítását nehéz rekonstruálni, az azonban bizonyos, hogy a Szentháromságból következően - magától értetődően - ő is csak egy személynek tekintette Krisztust. Továbbá azt is tudjuk, hogy határozottan megkülönböztette isteni és emberi természetét. Tehát az a kevés, amit tudunk róla, az nem különbözik a kalkédóni dogmától.
Az efezusi zsinat egyházszakadása igazából nem is a teológiai különbségek miatt történt. Részben félreértések miatt, ami az alexandriai és az antióchiai iskola hagyományos különbségeiből adódott, részben pedig a nyelvi problémákból. A szír és a görög teológiai szaknyelv ugyanis nem volt teljesen kompatibilis abban az időben. Mindezek mellett politikai jellegű intrikák is közrejátszottak a szakadásban. Kürillosz (Cirill) tanait már elfogadta a zsinat és elítélte Nesztorioszt, még mielőtt ő megérkezett a zsinatra. Így gyakorlatilag saját álláspontját meg sem tudta védeni, a félreértéseket nem tudta tisztázni.
A fenti ábra nesztorianizmus lényegét próbálná modellezni. Bal oldalon a "hüposztatikus egység", Alexandriai Szent Kürilllosz (Cirill) tanítása látható, amit az efézusi zsinaton képviselt - Nesztorioszéval szemben - és amely a kalkédóni dogma közvetlen előzménye. A felső két kör az "emberi lényeg" és az "isteni (igei) lényeg". A két lényegből nyíl vezet az alsó kék körhöz, ami a "személyt" jelzi. A "hypostasis" = személy felirat alatt "Krisztus megtestesülése" olvasható. A zöld téglalapban a magyarázat: "egyértelmű különbözőség a 'Logos' (Ige) és a 'sarx' (test) között." Jelölhették volna ezt a körön belül szaggatott vonallal is, mint ahogy a jobb oldalon, de nem ezt tették. A narancsszínű nyíl alatt a felirat: "Jézus Krisztus születése"; alatta pedig "Theotokosz" = Istenszülő.
Jobb oldalon a nesztoriánus tanítás látható. De az ábra rögtön tévedéssel indul. Nesztoriosz személyes tanításáról mindössze azt tudjuk, amit fentebb már írtam. Az itt látható proszopon-elmélet későbbi fejlemény, közel kétszáz évvel kiközösítése után, 612-ben fogadta el az asszír egyház. A két felső kék kör - a másik ábrával egyezően - az emberi és az isteni (igei) "ousia", ami az emberi és az isteni "hiposztázis"-ként "proszopón"-ban egyesül. Az "ousia" jelen esetben "ousia physis", azaz "elvont természet"; a "hypostasis" jelentés pedig nem "személy", mint az ábra bal oldalán, hanem "magában álló természetet". Az alsó kör, a "prosopon", jelentése szó szerint "megjelenési forma" de a Cirill féle "személy" (hypostasis) értelemben használatos. A körön belül szaggatott vonallal elkülönül a isteni és emberi "különbözőség". A zöld téglalapban arra utal, hogy az "isteni" és az "emberi" a fogantatáskor egyesül, ugyanezt jelzi a vízszintes vonal a kör felső részén is.
Ott tarunk tehát, hogy a rajzoló bármennyire is igyekezett eltérőnek feltüntetni a két elméletet, gyakorlatilag ugyanarról a színtiszta diafizita modellről van szó. Minimális különbség az, hogy a Nagy Babaisz (+628) nevéhez fűződő "nesztoriánus" elmélet megkülönbözteti a "természet"-en belül az "elvont természet"-et, és ennek konkrétabb vetületét a "magában álló természet"-et; míg Cirill ezt ebben a formában nem tartja fontosnak külön kiemelni. A másik különbség az eltérő fogalomhasználat.
Az ábra alsó részén a különbség annyi, hogy "Khristotokos" azaz "Krisztusszülő" szerepel. Bár az ábrából egyáltalán nem következik, hogy "Krisztusszülőnek" kell állni ezen az oldalon, de tény, hogy az asszír egyházban valóban ez az elnevezés él. Azonban itt is egy félreértést tisztázni kell. Az asszírok szerint a Krisztusszülő nem negálja az Istenszülő kifejezést, hanem csak pontosítja! A Szűzanya üdvtörténeti szerepe az asszír teológiában egész pontosan úgy fogalmazódik meg, hogy "Krisztusszülőként Istenszülő". Azaz Mária nem "Az" Istent szülte, hanem konkrétan Jézus Krisztust, és csak Ő általa Istent.
A nesztoriánus krisztológia tehát ugyanolyan következetes diafizita teológia, mint a kalkédóni dogma. Az asszír egyház mai álláspontja szerint is nem teológiai, hanem pusztán megfogalmazásbéli különbségek állnak fenn az orthodoxiával.
Nagy vonalakban sikerült végre összefoglalni a keleti keresztény egyházak krisztológiai tanait. Átrágtuk magunkat négy unalmas ábrán, melyek közül tulajdonképpen egyik sem volt pontos. Pedig még ezek voltak a legjobb szemléltető ábrák amiket sikerült az interneten fellelnem. Úgyhogy inkább nézzünk képeket, amíg az a kávé elfogy - én az első betű leütése óta már jónéhányat megittam. Itt egy indiai asszír templom látszik, a felvételek a templom újraszentelésén készültek. (Mar Mathai Templom, Marutichal, Trichur, Kerala, India, 2005., felső képen középen Dr. Mar Aprem indiai asszír metropolita).
Szerző: andronikos
6 komment
Címkék: JÉZUS KRISZTUS ORTHODOX INDIA KELETI KERESZTÉNY ASSZÍR MIAFIZITA KRISZTOLÓGIA
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Chotki (törölt) 2012.04.23. 13:27:28
Ha sejtem is, hogy mi a miafizitizmus azt nem merem állítani, hogy tudom, hogy mi az igazi - a valóságot fedő - tanítás. . Jézus egyetlen személy volt - ez tiszta. Fordíthatjuk ezt úgy, hogy Jézus én-tudata az a második isteni személy (a Fiú) én-tudatával azonos? Az apollinarizmus is elgondolkodtatott kicsit. ha az emberi lelke nem azonos a Logos-sal, van külön lelke a Logosnak is? Lehet, hogy buta a kérdés, de te talán ilyenekre is tudsz válaszolni, miután így beleástad magad.
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.04.24. 15:59:18
Nazo · http://literaty-nazo.blogspot.com/ 2012.04.25. 15:55:55
andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.04.26. 00:23:16
2012.05.15. 08:06:43
felician 2012.12.26. 02:17:32
Na felzárkóztam, elolvastam, amit eddig írtál felekezet-egyház-témában, köszi, nagyon jó! Ha jól értem, még mindig van tervezett poszt (pl. eucharisztia-úrvacsora témában...?) Ne add föl!
Három kérdésem adódott még az apostoli-nemapostoli "egyházak", szentségeik és hasonlók kapcsán:
észbejutás időrendje szerint: :)
1. Athoszon pontosan kik működnek? - már olyan értelemben, hogy ennyire eltérő megítélés alá esik náluk pl. a latin csorgatásos keresztelés mint más ortodoxoknál...
2. Emlegeted a Jézus által alapított, meg hitújító (?) emberek által alapított "egyházakat". Milyen értelemben "hitújító" vagy reformer pl. Luther, míg mondjuk Nesztoriosz nem az? csak az a különbség, hogy N. már püspök volt a szakadáskor, Luther meg nem...? Vagy hogy?
Egyébként meg egy evangelikus valszeg szervezeti szinten is Jézustól eredezteti a saját felekezeti szervezeteit, pontosabban talán nem, vagy nem jelentősként veszi tudomásul azt, amit mi biztosan radikális törésnek fogunk fel. Nem? Vagy ők tudatosan és egyértelműen szakítottak valamivel, ami erről az oldalról lényeginek, arról az oldalról meg kimondottan elvetendőnek számított? Mi alapján mondható ki bizonyosan, hogy náluk nincs apostoli folytonosság, míg emitt van? Ezt ők is tudomásul vennék? Ha nem, simán csak tagadnák vagy másként is értelmezik mindezt?
3. Ki számít ma ténylegesen monofizitának? Vannak ilyenek?
köszi!
:)
f
Utolsó kommentek