Színeváltozás

Krisztus Színeváltozása az Evangéliumok egyik központi eseménye. Közvetlenül azután, hogy az apostolok "Krisztusnak" (Messiásnak), "az élő Isten Fiának" ismerték el az Urat, megmondta nekik, hogy "Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie..., meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia." (Mt 16, 16-21) Krisztus közelgő szenvedésének és halálának a hírét tiltakozással fogadták a tanítványok. Az Úr, miután megfeddte őket, maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és "felvitte őket egy magas hegyre", a hagyomány szerint a Tábor hegyére, "és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.

l-icon340.jpg
 
És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: 'Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.' Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: 'Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!' Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: 'Keljetek fel, és ne féljetek!' Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: 'Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül!'" (Mt 17, 1-9; lásd Mk 9, 1-9; Lk 9, 28-36; 2 Pét 1, 16-18)

Az ószövetségi Lombsátor-ünnepen Isten együtt lakását ünnepelték az emberrel, Krisztus Színeváltozása pedig feltárja, hogy ez az együtt lakás a Messiásban, az emberré lett Isten Fiában és általa valósul meg. Nem sok kétség férhet ahhoz, hogy Krisztus Színeváltozása a Lombsátor-ünnep alkalmával történt, és ennek az eseménynek a megünneplése a Keresztény Egyházban az ószövetségi ünnep újszövetségi beteljesedésévé vált, hasonló módon, mint Húsvét és Pünkösd ünnepe.

Az apostolok a Színeváltozásban Isten Országának a dicsőségét látják, amely a maga fenségében van jelen Krisztus személyében. Úgy látják,  benne valóban "tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék", hogy "benne lakik az istenség egész teljessége testileg". (Kol 1, 19; 2, 9) Mindezt a keresztre feszítés előtt látják, azért, hogy a feltámadásban megérthessék ki is az, aki értük szenvedett és mi az, amit ez a Jézus, az Isten készített azok számára, akik szeretik őt. Ez az, amit az Egyház a Színeváltozás napján ünnepel.

táborhegy.jpg
"Megdicsőültél a hegyen Krisztus Isten, megmutatván tanítványaidnak a Te dicsőségedet, amennyire elbírhatták. Ragyogtasd fel nékünk bűnösöknek is, a Te örök világosságodat, Isten Szülőjének közbenjárására. Világosságot adó, dicsőség Néked." (Tropárion)

"A hegyen megdicsőültél, tanítványaid pedig amennyire felfoghatták, szemlélték a Te dicsőségedet, Krisztus Isten; hogy mikor majd megfeszítve látnak, megértsék az önként vállalt szenvedésedet, a világnak pedig hirdessék, hogy valóban Te vagy az Atyának Szülöttje."(Kondákion)

A Színeváltozás eseményének Krisztus egész földi életében és küldetésében betöltött alapvető jelentősége mellett és az Isten dicsőségének megnyilatkozásán túl, amely a maga teljes isteni ragyogásában mutatkozott meg az Üdvözítő személyén keresztül, a Színeváltozás megértésének és megünneplésének szempontjából Mózes és Illés megjelenésének is különleges fontossága van. Az Ószövetség e két kiemelkedő alakja számos himnuszban jelenik meg, a Vecsernye három olvasmánya is velük kapcsolatos, amelyek elbeszélik Isten dicsőségének a megjelenését a régmúlt idők e két szent embere számára. (Kiv 24, 12-18; 33, 11-34, 8; 1 Kir 19, 3-16)

Mózes és Illés, a liturgikus költészet szerint, nem csupán az Ószövetség legnagyobb alakjai, akik most a dicsőségben megmutatkozó Isten Fiát jönnek imádni, nem csak két szent ember azok közül, akik számára Isten kinyilatkoztatta magát az Izráelnek adott ősi Ígéret előkép gyanánt szolgáló megjelenéseiben. A két személy magát az Ószövetséget testesíti meg: Mózes a Törvényt, Illés a Prófétákat. Krisztus pedig a Törvény és a Próféták beteljesedése. (Mt 5, 17)

athos.jpg
Az élőket és a holtakat is képviselik egyúttal, mert Mózes meghalt és nyugvóhelye ismert, míg Illés még életében a mennybe ragadtatott, hogy újból megjelenjék és bejelentse Isten üdvözítésének az idejét Krisztusban, a Messiásban. A Színeváltozás hegyén tehát, Jézussal együtt megjelenve Mózes és Illés hirdetik, hogy a Messiás-Üdvözítő eljött, Ő az Isten Fia, akiről maga az Atya tesz tanúságot, az egész teremtésnek, az Ó- és Újszövetségnek, élőknek és holtaknak az Ura. Krisztus Színeváltozása valójában Isten összes megjelenéseinek, megnyilatkozásainak a beteljesedése, olyan beteljesedés, amely Krisztus személyében vált tökéletessé és teljessé. Krisztus Színeváltozása előrevetíti számunkra, keresztények számára végső rendeltetésünket, minden embernek és az egész teremtett világnak a végső rendeltetését, hogy átalakuljon és megdicsőüljön magának Istennek a fenséges ragyogásától.

Nem sok kétség férhet ahhoz, hogy Krisztus Színeváltozása eredetileg az Egyház életének Húsvétot megelőző időszakára esett. Talán valamelyik nagyböjti vasárnapon ünnepelték, hiszen, a nyilvánvaló történelmi igazság mellett, és azt a tényt figyelembe véve, hogy ma a Nagyböjt során van Palamasz Szent Gergelynek, Krisztus Színeváltozása nagy tanítójának az emlékezete, maga az esemény határozottan az Üdvözítő közelgő halálához és feltámadásához kapcsolódik: "...hogy mikor majd megfeszítve látnak, megértsék az önként vállalt szenvedésedet..." (Kondákion)

transfiguratio.JPG
Jelenleg az Egyház augusztus hatodikán ünnepli a Színeváltozást, valószínűleg bizonyos történelmi okok miatt. A Színeváltozás nyári megünneplése nagyon jól megfelel az ünnep tartalmának. A szőlő, valamint más gyümölcsök és zöldségfélék megáldása ezen a napon a legszebb, legmegfelelőbb jele minden dolgok végső átalakulásának Krisztusban. Az egész teremtett világ végső virágzását és gyümölcsökben bővelkedő voltát jelenti Isten örökké tartó Élet-országának paradicsomában, ahol minden átalakul majd az Úr dicsősége által.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr63905438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.