Krisztus születése – Karácsony

Az Orthodox Egyházban a Karácsony megünneplése az Úr Feltámadásának az ünnepéről veszi mintáját. Negyvennapos böjt és különleges előkészületi napok előzik meg az ünnepet, amelyek a Megváltó közelgő születését hirdetik. Így, Szent András napján, november 30-án és Szent Miklós napján, december 6-án olyan énekek hangzanak el, amelyek az Úr Születésének közeledő napját hirdetik:

"Készülj fel, óh barlang, mert közeleg a Báránynak Anyja, méhében hordozva Krisztust... pásztorok, tanúskodjatok a félelmetes titokról; perzsiai bölcsek, aranyat, tömjént és mirhát hozzatok a Királynak..." (a Szent Miklós napi Vecsernye Theotokionja)

betlehem2_1.jpg
Karácsony szombatján a Királyi Imaórákat olvassuk és Nagy Szent Vazulnak Vecsernyével egybekötött Liturgiáját végezzük. Az istentiszteletek során felcsendülnek a Krisztus születéséről szóló ószövetségi jövendölések, elsősorban Mikeás próféciájából, amely Betlehemet jelöli meg a Messiás születésének eljövendő helyéül, majd Ézsaiás próféciáiból, amelyek a Messiás megjelenését és jellemző vonásait írják le:

"Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni. Íme a szűz fogan, és fiút fog szülni, és Emánuelnek nevezik el, mely azt jelenti: velünk az Isten." (Ézsaiás 7, 14)  "Velünk az Isten! Tudjátok meg, nemzetek, és hódoljatok meg! Mert velünk az Isten!" (Ézsaiás 8, 8-10) "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége." (Ézsaiás 9, 5-6)

Bethlehem.jpg
Karácsony előestéje, vigíliája a Nagy Lenyugvási istentisztelettel kezdődik, melynek fénypontjaként ismét felhangzik a Velünk az Isten ünnepi ének az Ézsaiás próféciájából származó szavak kíséretében. Az istentisztelet során az ünnepi tropárionon és kondákionon kívül a Megváltó születését dicsőítő, sajátos karácsonyi himnuszokat is hallunk. Majd különleges, hosszú, közbenjáró könyörgéseket, melyeket az öt kenyér, a búza és a bor megáldása követ, az olajjal együtt, melyből a hívők is részesednek, illetve amellyel megkenetnek. Az ünnepi virrasztó istentiszteletnek ezt a részét, amely minden nagyobb ünnepnek részét képezi, litiának, görögül artoklaszíának azaz kenyértörésnek nevezzük.

A Karácsonyi Hajnali istentisztelet, mely a Lenyugvási istentisztelettel együtt alkotja a Karácsonyi Virrasztást, a hajnali Hatzsoltárral kezdődik a szokásos bevezető szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, az emberek között jóakarat. (Lukács 2, 14)

A karácsonyi istentiszteletek alkalmával az angyali éneknek e szavait nem csupán recitálják, mint a hétköznapi istentiszteleteken, hanem különleges ünnepélyességgel énekelik. A hajnali istentisztelet a megszokott rendet követi. Az Evangéliumi olvasmány Máté könyvéből Krisztus születéséről szól (1, 18-25), és minden himnusz, minden egyes vers az Ő földön való megjelenését dicsőíti.

születés.jpg
"Krisztus születik, dicsőítsétek. Krisztus jő a mennyből, fogadjátok. Krisztus a földön van, emelkedjetek. Énekelj az Úrhoz egész földkerekség, és örömmel magasztaljátok Őt népek, mert megdicsőíttetett." (A Karácsonyi Kánon első ódájának irmosza)

A Karácsonyi Liturgia dicsőítő és magasztaló zsoltárokkal kezdődik. Az Evangéliumos Könyvvel történő Kis Bemenetet az ünnepi tropárion majd a kondákion kíséri. A Galatákhoz írt levélnek a keresztségről szóló verssora (3, 27) ezúttal is helyettesíti a "Háromszorszent" éneket. Az Apostoli olvasmány is a Galatákhoz írt levélből származik:

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is." (4, 4-7)

Az Evangéliumi olvasmány a jól ismert karácsonyi történet Máté könyvéből (2, 1-12), a Liturgia a továbbiakban a szokásos rend szerint folytatódik.

panagia bethelehem2.jpg
Karácsonyt különleges kettős ünnep követi: Isten Szülőjének a főünnepe és Szent István első vértanú ünnepe. A karácsonyi öröm egészen Vízkeresztig tart. Ezekben a napokban mindvégig a karácsonyi énekeket halljuk, ráadásul az Egyház feloldja a szokásos böjtöt, sőt a térdelést is imádság közben.

istván.jpg
Az Egyház Karácsony ünnepét hivatalosan A mi Urunk és Istenünk és Megváltónk Jézus Krisztus test szerint való Születésének nevezi. Karácsonykor az Isten Fiának emberként való megszületését ünnepeljük, Aki az Atyával és a Szent Lélekkel együtt igaz Isten örök időktől fogva. Erről szól az ünnepi kondákion: "A Szűz a mai napon, a Lényegfölöttit hozza a világra, a föld pedig barlanggal, fogadja a Megközelíthetetlent. Angyalok pásztorokkal együtt, dicséretet zengenek, bölcsek pedig a csillag útját követik; mert megszületett miérettünk, az ifjú Gyermek, az öröktől fogva való Isten."

A kereszténység történetének első négy évszázada során Karácsony ünnepe nem volt külön egyházi ünnep. Vízkereszttel együtt ünnepelték annak az egy, nagy ünnepnek a keretében, amely Isten földi megjelenéséről emlékezett meg Izráel emberi Messiásának a formájában. A december 25-i Karácsonyt, mint külön ünnepet azért vezették be, hogy ezzel ellensúlyozzák a Győzhetetlen Nap pogány ünnepségét, amely erre a napra esett. Az Egyház tudatosan rendelte el ezt az ünnepet, hogy így próbáljon felülkerekedni a pogányok hamis vallásán. Az ünnepi tropárionban is fölfedezhetjük a nap és a csillagok imádásával szembehelyezkedő polémiát, és a felhívást Krisztus, az Igazság Napja (Malakiás 3, 20) előtti hódolásra, Akit a természet összes elemei is imádnak:

zodiac.jpg
"A Te születésed Krisztus Istenünk, a tudás fényét árasztotta a világra; mert általa a csillagimádók, a csillagtól megtanulták, hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának, és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét. Mi Urunk, dicsőség Néked."

Karácsony tehát a világ megváltásának az ünnepe Isten Fia által, Aki érettünk emberré lett, hogy általa mi magunk istenivé válhassunk, az Atya Isten fiaivá, Szent Lelkének bennünk lakozása révén.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr613899840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.