Lázár szombatja és Virágvasárnap

Szentéletű Egyiptomi Mária vasárnapját követően már a Virágvasárnap hetében vagyunk. E hét keddi istentiszteletein az Egyház azt idézi fel, hogy Lázár, Jézus barátja meghalt, és az Úr elindul, hogy feltámassza őt (Jn 11). Ahogy a napok szombathoz közeledve követik egymást, úgy követi az Egyház énekeivel Betánia felé Krisztust, Lázár sírjához. Pénteken este, Lázár feltámasztása ünnepének előestéjén a Nagyböjt "nagy és üdvöt hozó negyven napja" valójában véget ér: “Eltöltvén a lelket fölemelő negyven napot, kérünk Téged óh Emberszerető, hogy a szenvedésed szent hetét is megérhessük; hogy dicsérjük abban a Te nagyságodat, és a rólunk való mondhatatlan gondviselésedet...” (vecsernyei sztichira).

Lázár szombatja a Húsvét ünnepére emlékeztet. Az egész egyházi év folyamán ez az egyetlen alkalom, amikor a vasárnapi feltámadási istentiszteletet egy másik napon ünnepeljük. Lázár szombatjának liturgiáján az Egyház úgy ünnepli Krisztust, mint a "Feltámadást és az Életet", aki Lázár feltámasztásával az egész emberiség egyetemes feltámadását vetítette előre, még saját szenvedését és halálát is megelőzve.

lázár.jpg
"Az általános feltámadást szenvedéseid előtt igazolván, a halottakból fölkeltetted Lázárt, Krisztus Isten; ezért mis is mint ama gyermekek, kik a győzelem jelképét hozták Néked, a halál Legyőzőjének, így kiáltunk Hozzád: Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő." (ünnepi tropárion)

"A mindenek öröme, a Krisztus, aki az igazság, a világosság, az élet, és a világnak feltámadása, megnyilatkozott a földön lévőknek az Ő jóságában, és mintaképe lett a feltámadásnak, mindeneknek megadva az isteni bűnbocsánatot." (ünnepi kondákion)

Lázár szombatjának Szent Liturgiáján a Galatákhoz szóló levél versei helyettesítik a Háromszorszent éneket, a Triszágiont: Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek (3, 27), ami az ünnep húsvéti jellegét emeli ki, és arra utal, hogy egykor Lázár szombatja az orthodox egyházi év ritka és nagy keresztelési ünnepei közé tartozott.

A tömeg a halott Lázár feltámasztása miatt ünnepelte Krisztust, mint Izráel várva-várt Messiását. Ezért, az ószövetségi próféciák beteljesítéséhez hűen, Krisztus egy szamárcsikó hátán ülve vonult be Jeruzsálembe, a Király Városába (Zak 9, 9; Jn 12, 14). A tömeg ágakkal a kezében üdvözölte Őt és dicsőítő szavakkal köszöntötte: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Dávid Fia, az Izráel Királya! (Jn 12, 13; Mt 21, 9). A nép e dicsőítése adta meg a végső lökést a "főpapoknak és az írástudóknak" ahhoz, "hogy elveszítsék" (Lk 19, 47).

Krisztus diadalmas jeruzsálemi Bevonulásának, Virágvasárnapnak ünnepe az egyházi év tizenkét nagy ünnepe közé tartozik. Ennek a vasárnapnak az ünnepi szolgálatai közvetlenül Lázár szombatjának az istentiszteleteiből következnek. A templom továbbra is a feltámadás ragyogásába van öltözve, és betöltik azok a himnuszok, melyek szüntelenül ismétlik Krisztusnak, a Messiás-királynak szóló Hozsannát, aki Istennek, az Atyának a nevében jön, hogy üdvözítse a világot.

virágvasárnap.jpg
A virágvasárnapi legfontosabb ünnepi ének, a tropárion megegyezik azzal, amit Lázár szombatján énekelünk. Minden istentiszteleten felhangzik, a Szent Liturgián pedig a harmadik antifon szerepét tölti be, azokkal a válogatott zsoltárversekkel együtt, amelyek a szokásos harmadik vasárnapi antifon verseinek a helyére kerülnek. Az ünnep másik tropárionja, valamint a kondákion a többi verssel és himnusszal együtt, mind továbbra is Krisztus diadalmas megjelenését dicsőíti, "hat nappal Húsvét előtt", amikor majd az Utolsó Vacsorán és a Kereszten odaadja magát a világ életéért.

"Ma a Szent Lélek kegyelme egybegy jtött minket, és felvéve mindnyájan a keresztedet, mondjuk: Áldott, aki az Úr nevében jő! Oszanna a magasságban!" (a vecsernye első sztichirája)

"Eltemettettünk Veled a keresztségben, Krisztus Isten, és méltóvá lettünk az örök életre a feltámadásod által, és magasztalva kiáltunk Hozzád: Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!" (második tropárion)

"Aki a mennyben trónuson, a földön pedig szamár vemhén hordoztatól, Krisztus Isten, elfogadtad az angyalok dicséretét, és a gyermekek magasztalását, kik így kiáltottak Hozzád: Áldott vagy Te, aki eljössz, hogy visszahívd Ádámot." (kondákion)

A virágvasárnapi virrasztó istentiszteleten ószövetségi próféciákat hallunk a Messiás-királyról, valamint az evangéliumi elbeszélést Krisztus jeruzsálemi bevonulásáról. Az istentisztelet hajnali részén zöld ágak kerülnek megszentelésre, melyeket a hívők az egész ünnep alatt a kezükben tartanak, jeléül annak, hogy ők is Megváltóként és Királyként dicsőítik Jézust. Ezek rendszerint pálmaágak, de a szláv egyházakban a barka terjedt el, mivel ez könnyen beszerezhető, és már korán tavasszal nyílik.

Miközben a hívők kezükben tartják Virágvasárnap az ágakat és énekelnek Uruknak, együtt ítéltetnek meg a jeruzsálemi tömeggel. Hiszen ugyan azok a hangok, amelyek Hozsannát kiáltottak Krisztusnak, pár nap multán ezt kiáltozták: Feszítsd meg! Így az Egyház liturgiáján keresztül a hívők élete újra és újra ítélet alá esik, azoknak az élete, akik a "győzelem ágaival" Krisztusnak integetnek, és Vele együtt lépnek be "önként vállalt szenvedésének" napjaiba.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr273860985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.