A Nagyböjt

A nagyböjti időszak Krisztus Feltámadásának a megünneplését készíti elő. Élő szimbóluma az egész emberi életnek, melynek Krisztussal együtt a saját halottaiból való feltámadásában kell beteljesednie. A megújult odaadás, az imádság, böjt és jótékonyság ideje ez. A bűnbánat ideje, értelmünk, szívünk és tetteink valódi megújulásának az ideje Krisztussal és tanításával összhangban. Elsősorban az az idő, amikor visszatérünk Isten és a felebarátunk iránti szeretet nagy parancsolatához.

Az Orthodox Egyházban a Nagyböjt nem egy betegséghez hasonló, komor időszak. Ellenkezőleg, az öröm és a megtisztulás ideje. Krisztus arra hív bennünket, hogy "kenjük meg fejünket, mossuk meg arcunkat" (Mt 6, 17), tisztítsuk meg mind a testünket, mind a lelkünket. A legelső nagyböjti, esti istentisztelet első sztichirái megadják az egész időszak alaphangját:

fény.jpg
"A böjtnek idejét kezdjük meg derűsen..., és miként az ételektől, tartóztassuk meg magunkat a szenvedélyektől is, gyönyörködve a lélek erényeiben, melyekben is szeretettel megmaradva, méltók legyünk mindannyian, látni Krisztus Istenünknek tisztaságos szenvedését, és lélekben örvendezve, a szentséges Húsvétot is. Felragyogott a Te kegyelmed, óh Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágosítása, íme itt az alkalmas idő, íme itt a bűnbánat ideje!"

Isten bűnbánatot kér tőlünk, nem lelkiismeret-furdalást. Bánkódunk bűneink miatt, de eközben Isten irgalmában örvendezünk. Megalázzuk a testünket, de ezt az örökkévaló életre való feltámadás örömében tesszük. A Nagyböjt alatt a feltámadásra készülődünk, mind Krisztus Feltámadására, mind a sajátunkra.

Hogyan böjtöljünk?

Mindenekelőtt arról kell szólnunk, hogyan böjtöljünk a Nagyböjt folyamán? Először is hangsúlyozni kell, hogy a böjt a keresztény életnek alapvető része. Krisztus is böjtölt és tanította az embereket arra, hogyan böjtöljenek. Az igazi böjtöt titokban végezzük, kérkedés és mások elítélése nélkül (Mt 6, 16 és Róm 14). Célja életünk megtisztítása, lelkünk és testünk megszabadulása a bűntől, Isten és felebarátunk iránti szeretetünk emberi erőforrásainak növelése, egész lényünk megvilágosodása, hogy közösségbe kerüljünk a Szentséges Háromsággal.

A Nagyböjtre vonatkozó orthodox előírások megegyeznek a kolostori előírásokkal. Húshagyó Vasárnap után már nem eszünk húst, és Vajhagyó Vasárnap után már tartózkodunk a tojástól és a tejtermékektől is. Ezek az előírások nem farizeusi előírásokat jelentenek, melyek "elhordozhatatlan terheket" raknak az emberek vállára (Lk 11, 46), hanem egy olyan ideált, eszményt, mely után törekednünk kell, de nem úgy, mintha valamilyen önmagában való cél volna, hanem úgy kell felfognunk, mint eszközt a lelki tökéletesség eléréséhez, melynek megkoronázása a szeretet. Maguk a nagyböjti istentiszteletek is szüntelenül emlékeztetnek bennünket erre:

böjt.jpg
"Böjtöljünk szívesen fogadott, az Úrnak tetsző böjtöléssel. Az igazi böjtölés minden gonosz cselekedet elvetése, a nyelv megfékezése, a haragtól való tartózkodás, a testi vágyaktól, a rágalmazástól, a hazugságoktól, a hamis eskütől való szabadulás. Mindezek elvetése az igazi, az Istennek tetsző böjt." (Nagyböjt első hete hétfő esti vecsernyéjének idiómelonja)

A nagyböjti istentiszteletek azt is szüntelenül hangsúlyozzák, hogy sohase büszkélkedjünk a testi böjttel, mert a sátán sem eszik soha!

Az aszketikus böjt Húshagyó Vasárnaptól Húsvét Vasárnapjáig tart és csak a Húsvéti Szent Liturgia után törjük meg. Tudva, hogy ez milyen erőfeszítést jelent, a keresztényeknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a hagyományos böjti eszmény szerint, erejükhöz képest jól böjtöljenek, titokban, azért, hogy Isten lássa őket és majd szemmel látható módon megáldja őket szent élettel.

A nagyböjti időszak aszketikus böjtjén túl a keresztények között egyedül az orthodoxok gyakorolják azt a fajta böjtöt, amit eucharisztikus vagy liturgikus böjtnek nevezünk. Ez a böjt nem a szokásos ételtől és italtól való tartózkodásra vonatkozik, amikor a Szent Áldozásra készülődünk, hanem magától az Áldozástól való tartózkodásra.

Nagyböjt hétköznapjain nem tartják meg az Orthodox Egyházban a szokásos eucharisztikus Szent Liturgiát, mivel a Szent Liturgiának mindig húsvéti jellege van, és ez a Feltámadott Úrral való közösség megünneplése. Minthogy a böjti időszak az Úr Feltámadására való előkészület ideje, bűneink és Istentől való eltávolodásunk felidézése által, az Egyház liturgikus előírásai kizárják az eucharisztikus szolgálatot a nagyböjti hétköznapokon. Ehelyett a nem-eucharisztikus istentiszteletek válnak bővebbekké böjti jellegű szentírási olvasmányokkal és himnuszokkal kiegészítve. De azért, hogy a hivők hétköznapokon se legyenek teljesen megfosztva a Szent Áldozástól, az Előreszentelt Adományok Liturgiája biztosítja számukra ezt a lehetőséget a szerdai és pénteki estéken.

De még a Nagyböjt folyamán is a szombat (a megpihenés napja) és a vasárnap (az Úr napja) eucharisztikus napok maradnak, és e napokon Egyházunkban Szent Liturgiát tartanak. Szombati napokon rendszerint Aranyszájú Szent János Liturgiáját az elhunytakért való könyörgéssel egybekötve, vasárnap pedig a kissé hosszabb Nagy Szent Vazul Liturgiáját.
 
A jól ismert tanítás, hogy szombat és vasárnap az Orthodox Egyházban sohasem böjti nap – mely évszázadokkal ezelőtt sok vitára adott alkalmat a Latin Egyházzal – csak erre az eucharisztikus-liturgikus böjtre vonatkozik. A nagyböjt folyamán, szombaton és vasárnap még az eucharisztikus böjtöt is megtörjük, de az aszketikus böjt a hétvégeken is folytatódik, mivel ez a böjtölés egy megszakítatlan erőfeszítést jelent Húshagyó Vasárnaptól egészen Húsvétig.
 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

Szerző: andronikos

1 komment

Címkék: ORTHODOX HOPKO BÖJT

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr643856655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chotki (törölt) 2012.07.13. 12:44:18

Kedves m-athos
Mostanában egyre több szó esik az egyházi gyakorlatokról, hagyományokról (ami végül is nem baj, sőt hiánpótló), de szerintem a blog általad deklarált szándékától kicsit eltérve, egyre kevesebb a egyéni szemlélődésről, Jézus-imáról, a nagyvárosi remeteségről. Ezt nem kritikának csak észrevételnek szántam.