Az egyházi év

Jóllehet az orthodox egyházi naptár szerint szeptember elsejét tekintjük az egyházi év kezdetének, az orthodox istentisztelet éves körforgásának valódi liturgikus középpontja Krisztus Feltámadásának az ünnepe. A liturgikus életben kifejeződő vallásosság minden eleme Húsvétra, az Új Keresztény Pászkára irányul és egyúttal abból indul is ki. Még az olyan meghatározott dátumhoz kötött állandó ünnep is, mint a Karácsony vagy a Vízkereszt, a Húsvét ünnepéből meríti liturgikus rendjét és ihletét.

Az istentiszteletek Húsvéti köre a Nagyböjt időszakával kezdődik, melyet különleges, a Nagyböjtöt előkészítő vasárnapok vezetnek be. Az istentiszteletek böjti rendje a Nagy Héttel és Krisztus Feltámadásának nagy ünnepével ér végső céljához. Húsvét után ötvennapos ünnepi időszak veszi kezdetét egészen Pünkösd ünnepéig. Ettől kezdve pedig az év minden újabb hetét "Pünkösd utáni vasárnap" vezeti be az Egyház istentiszteleti életében. Tehát I., II., III.... és további vasárnapokat számolunk Pünkösd után, amíg újra nem kezdődik a Nagyböjtöt előkészítő időszak, amikor minden hétnek sajátos elnevezése és liturgikus tartalma van az újra és újra visszatérő Húsvétra való várakozásban.

ménea.jpeg
Az istentiszteletek Húsvéti körének van szentelve két különleges liturgikus könyv: a Böjti Triódion és a Húsvéti (szó szerint a "Virágos") Triódion, melyet Pendikosztárionnak is nevezünk. E könyveket azért hívjuk Triódionnak, mert ebben az időszakban az istentiszteletek során gyakran "három ódát" énekelünk.

A Pünkösdöt követő vasárnapok és hetek szolgálatait tartalmazó könyv az Oktoichosz, mely szó szerint "nyolc hangot" jelent. Az Oktoichosz tartalmazza a hét minden egyes napjának a szolgálatát. A vasárnap mindig Krisztus Feltámadásának van szentelve. Szerdán és pénteken Krisztus szenvedésére és keresztre feszítésére emlékezünk. A hétfői szolgálatok középpontjában a "Testnélküli Hatalmak", az angyalok állnak. A keddi nap Keresztelő Szent János emlékének van szentelve. Csütörtök az Apostoloknak és Szent Miklósnak, szombat pedig Isten Szülőjének és az elhunytakról való megemlékezésnek.

A hét minden napján, az Úr Napja, vasárnap előestéjétől kezdve, az istentiszteleteknek ugyanaz a zenei dallama, a "hangja". A szolgálatoknak is nyolc változata van, nyolc különböz  "hangon" (ez magyarázza az Oktoichosz elnevezést), melyek újból és újból visszatérnek az egész év folyamán. Ily módon például a Pünkösd utáni II. vasárnap az első hangot énekeljük, a III. vasárnap a másodikat, a Pünkösd utáni IV. vasárnap a harmadikat, egészen a X. vasárnapig, mely újból az első hangé. A "hangoknak" ez a visszatérő köre az év minden egyes hetére érvényes, jóllehet a böjti időszak közeledtével a hangsúly ismét a Húsvét ünnepének az előkészítésére esik.

Az istentiszteletek Húsvéti és a "Pünkösd utáni hetek" körét kísérik azok az istentiszteletek, amelyeket az Egyház az év egy meghatározott napján egy szentéletű embernek, vagy egy szent eseménynek áldoz. Minden egyes hónapnak megvan a maga liturgikus könyve, a Minea, mely az adott hónap minden napjának a megfelelő szolgálatait tartalmazza. Az egyes napok ünnepélyessége az azon a napon ünnepelt szent vagy esemény fontosságától és népszerűségétől függ.

Tizenkét nagy ünnep van, melyet az egész Egyházban mindenütt megtartanak: Karácsony, Vízkereszt, Az Úr Templomi Bemutatása (melyet az Úr templomi "Fogadásának" is neveznek), Krisztus Színeváltozása, Szűz Mária Születése, Örömhírvétele, Templomi Bevezetése és Elhunyta; a Szent Kereszt Felmagasztalása; a Húsvéti ünnepkörből pedig Virágvasárnap, az Úr Mennybemenetele és Pünkösd ünnepe. A Húsvétot azért nem említjük a tizenkét nagy ünnep között, mert az Egyház kivételes ünnepnek, az "ünnepek ünnepének" tekinti.

Az egyes helyi Orthodox Egyházak az év bizonyos napjait, fontosságuk és jelentőségük szempontjából, külön is kiemelik. Oroszországban például nagy ünnepélyességgel emlékeznek meg Szent Szergiusz napjáról, Görögországban Szent Szpiridonéról, Amerikában pedig Szent Germán ünnepéről. Más ünnepeknek a népszerűsége viszont egyetemes az Egyházban. Ilyen például Szent Péter és Pál napja, Szent Miklós, vagy Szent Mihály Arkangyal ünnepe.

A karácsonyi ünnepi liturgikus kör a Húsvét mintájára épül fel. Negyvennapos böjt előzi meg és utóünnep követi. Szűz Mária Elhunytának és Szent Péter és Pálnak az ünnepét szintén egy hagyományos, rövidebb böjti időszak készíti elő. A legtöbb nagy ünnepet liturgikus előkészület, előünnep előz meg és utóünnepi dicséret követ. Ennek az a jelentősége, hogy az egyházi szertartások már eljövetele előtt felhívják figyelmünket a nemsokára beköszöntő ünnepre, és elmúltával is énekekkel és imádságokkal dicsérik.

A nagy egyházi ünnepek a következők:
  
ünnep.jpg
Szeptember 8.: Szűz Mária Születése (Kisboldogasszony)
Szeptember 14.: A Szent Kereszt Felmagasztalása
November 21.: Szűz Mária Bevezetése a Templomba
December 25.: Krisztus Születése
Január 6.: Vízkereszt: az Úr Megkeresztelése
Február 2.: Az Úr Bemutatása a Templomban
Március 25.: Szűz Mária Örömhírvétele
Augusztus 6.: Az Úr Színeváltozása
Augusztus 15.: Szűz Mária Elhunyta (Nagyboldogasszony)

A tavaszi napéjegyenlőség és a zsidó húsvét figyelembevételével ünnepeljük:
a Virágvasárnapot: Krisztus Bevonulását Jeruzsálembe,
HÚSVÉT ÜNNEPÉT: KRISZTUS FELTÁMADÁSÁT,
Krisztus Mennybemenetelét és
Pünkösdöt: A Szent Lélek Eljövetelének napját.
 

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor 

ménea2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr233846054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.