Aszkézis és misztika (3.)

2012.01.26. 05:39

Az emberi akaratot és az isteni kegyelmet célszerű egymástól különválasztva szemügyre venni, így könnyebben megérthetjük, hogy a lelki életben az aszketikus és a misztikus elemek miben térnek el egymástól, ill. hogyan fonódhatnak össze.

JohnBaptist2.jpgAszkézisen általában az akarat olyan "begyakorlását" értik, melynek során az egyre tökéletesebbé válik. A misztika kifejezést azonban sajnálatos módon tévesen használják a mai nyelvben. A "misztikust" gyakran összekeverik a "homályossal", a "költőivel", az "irracionálissal". Nemcsak a nem hívő pszichológusok, mint Delacroix vagy Janet, de keresztény írók is pontatlanok (pl. von Hügel és Evelyn Underhill). Ha a misztikát úgy definiáljuk, mint az isteni dolgokról szerzett tapasztalati ismeretet, bár közelebb visz az igazsághoz, mégsem egészen pontos. A lelki élet mesterei és a nyomukon haladó kortárs katolikus szerzők (Garrigou-Lagrange, de Guibert, Maritain) érdeme a kifejezés szabatos meghatározása. Az "aszketikus" és a "misztikus" szavaknak nagyon is gyakorlati értelmet adnak. Az "aszketikus élet" olyan életmód, amelyben az un. erkölcsi erények dominálnak. Ezek személyes erőfeszítéseinkből fakadnak, és kiegészülnek Isten általános, minden jó szándékhoz megadott kegyelmével. A "misztikus életben" pedig a Szentlélek ajándékai felülmúlják emberi erőfeszítéseinket. Az un. "belénk oltott" (un. természetfeletti) erények megelőzik az erkölcsi (természetes) erényeket. A lélek itt inkább passzív, mint aktív.

Álljon itt egy klasszikus hasonlat az aszketikus és a misztikus élet különbségéről. Az egyikben az emberi, a másikban az isteni cselekvés dominál. A különbség akkora, mintha egy hajóval eveznénk vagy vitorláit használnánk. Az evezőlapát az aszketikus erőfeszítés - a vitorla a misztikus passzivitás, melyet az isteni fuvallat felfogására bontottunk ki.

Az aszkézisnek és misztikának ez a megközelítése kitűnő, tökéletesen egyezik a görög atyák teológiájával. Ők nem adnak ugyan szakszerű meghatározást, mégis élesen megkülönböztetik egymástól a két állapotot. Amikor az ember "cselekszik" és amikor a cselekvést kívülről "elszenvedi". Pszeudo-Dionüsziosz megjegyzi, hogy az isteni szeretet az eksztázisra törekszik (eksztatikosz ho theiosz erósz). Olyan állapotot mozdít elő, melynek során az ember "önmagán kívül kerül", kiragadtatik a megszokottból.

Óvakodnunk kell azonban, nehogy válaszfalat emeljünk az aszkézis és a misztika közé. A rendkívüli ajándékok nem zárják ki a "szerzett" erkölcsi erények gyakorlását, és viszont. Természetesen a kettő közül valamelyik mindig túlsúlyban van a másikhoz képest. A lelki életben azonban rendszerint aszkézis és misztika szintézise valósul meg.

A misztikus életnek gyakori kísérői a karizmák és a rendkívüli jelenségek, melyek az imádság bizonyos állapotaiban jelennek meg. Ilyenek pl. a belső hallomások, látomások és az egészen nyugati sajátosságnak tűnő stigmatizáció. De sem a jelenségek, sem a rendkívüli adományok nem tartoznak a misztika lényegéhez. Bármekkorára értékeljék is őket, csak járulékok maradnak. A misztikus életet a Szentlélektől a léleknek juttatott ajándékok uralma jelenti.

Az említett misztikus kegyelmek nem feltételei az üdvösségnek. A misztikus élet nem azonos a keresztény tökéletességgel. A tökéletesség a felebarát szolgálatában és szeretetében áll. Azok a lelkek is elérhetik, akik soha nem ismernek meg más utat, minthogy a tízparancsolatot egyszerűen és szeretettel megtartják. A görög atyák többsége szent optimizmussal osztja az állítást, miszerint a misztikus kegyelmek korántsem csupán néhány kiválasztott személy kiváltsága. (A domonkos teológia és Maritain vitatta korábban.) Vallják, hogy minden jóakaratú lélek meghívást kap befogadására. A "kis számot" megállapítók gyakorlati tapasztalata mögött az áll, hogy csak kevesen válaszolnak e hívásra. Életük, őszinte keresztény hitük nyomán, mégis természetes "virágzás" -, mely nem feltétele az üdvösségnek. Királyunk azt kívánja, hogy mindenki a messiást lakoma asztalához telepedjék. Urunk tüzet gyújtani jött a földre; mi mást szomjazna leginkább, ha nem azt, hogy ezt az eleven lángot lássa lobogni mindegyikünkben?

Lev Gillet: AZ ORTODOX LELKISÉG KÖZPONTI ELEMEI (3.)

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr233538269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.