A háború bennünk van (1.)

2012.01.13. 05:41

merton.jpgThomas Merton O.C.S.O a 20. század egyik legnagyobb misztikusa. Először a ferences rendbe jelentkezett, de végül a legszigorúbb szabályzatú trappistáknál tette le az örökfogadalmat. A katolikus mellett behatóan tanulmányozott más vallásokat is - különösen azok misztikáját - úgy mint a hinduizmus, dzsainizmus, buddhizmus, szufi és a tao.

Most a "Háború bennünk van" című írását idézem.

1.
Élet és halál harcban állnak az emberben. Amint meg­születünk, egyszerre veszi kezdetét bennünk az élet és a halál.

Még ha nem is lennénk ennek teljesen tudatában, az élethalál­harc kérlelhetetlenül, könyörtelenül folytatódik bennünk. Ha eset­leg mégis teljesen tudatára ébrednénk - nemcsak testi valónkban és érzelmeinkben, hanem mindenekelőtt lelkünkben -, akkor ször­nyű küzdelemben találnánk magunkat, nem kérdések és válaszok, hanem a lét és a semmi, a lélek és az üresség közt feszülő agóniá­ban. A végtelen reményvesztés határán vívott és minden másnál kegyetlenebb háborúban fokozatosan felismerjük: az élet több an­nál a jutalomnál, amit az kap, aki derűsen elkötelezettje marad a helyesen feltárt titkoknak és spirituális válaszoknak. Az élet több, mint “megtalálni a lelki békét" vagy “rendezni vallásos kérdéseket".

Való igaz, ha valaki az agónia sötét mélységeibe lép, annak a vallásos kérdések elképzelhetetlen luxuscikknek számítanak. Nincs ideje az ilyen élvezetekre, mert az életéért küzd. Puszta lé­te egy süllyedő hajó, amely minden lélegzetvétellel a megsemmi­sülésbe sodródhat, ugyanakkor megmagyarázhatatlanul úszik to­vább az ürességben. A megválaszolható kérdések ilyenkor a te­hetetlen tudat kegyetlen megcsúfolásának tűnnek. A lét maga is abszurd kérdéssé válik, mint egy zen koan; és a remény, hogy egy ilyen kérdésre választ találjunk, visszavonhatatlanul elvész. Abszurd kérdésre csak abszurd válasz adható. A vallások valójában nem pusztán válaszokat kínálnak bizo­nyos kérdésekre. Legalábbis nem erre korlátozódnak, feltéve, hogy nem korcsosultak el. A megváltás több egy kérdésre adott feleletnél. Hogy elevenen kikerüljek egy szerencsétlenségből, nem elég megválaszolni a kérdést: “Vajon megmenekülök?"

Az élet és a halál küzdelmében minden a végső választól függ. Semmi sem biztos előre. A végső válasz pedig saját választásunk­ra van bízva. De pontosan ez az, ami az agónia sötét rettegésé­nek lényege: nem lehetünk biztosak saját választásunk felől. Elég erősek vagyunk-e, hogy továbbra is az életet válasszuk, amikor az élet azt jelenti, hogy a lét és a nemlét abszurd küzdelmét tovább vívjuk saját legbenső énünkben.

Az élet gyökerei halhatatlanok és sérthetetlenek maradnak bennünk, ha a remény által továbbra is erkölcsileg elevenek ma­radunk. Mégis a remény a maga természetfölötti dimenziójában meghaladja önnön erőnket. Amikor pedig reménykedni próbá­lunk úgy, hogy puszta erőszakos szívóssággal élni akarunk, az eredmény nemcsak kétségbeesés, de ami még rosszabb - csaló­dás lesz. (Mert a valóságban az illúzió az a kétségbeesés, amely nem hajlandó tudomást venni önmagáról. Ez az önáltató forma, amelyben a gyávák megadják magukat a reményvesztettségnek.)

A remény tehát ajándék. Mint az élet, ez is Isten ajándéka; tel­jes, váratlan, felfoghatatlan és meg nem érdemelt. A semmiből fakad és teljesen ingyenes. De hogy megleljük, a semmibe kell alászállnunk. És ott - saját magabiztosságunktól, saját erőnktől megfosztva - sokkal tökéletesebben találjuk meg a reményt, ami­kor már szinte nem is létezünk. “Az a reménység, amelyet már látunk - Szent Pál szavaival -, nem is reménység." Nem remény - tehát kétségbeesés. Hogy megtaláld a reményt, fel kell hagy­nod a reménykedéssel.

A keresztény reménység tehát “nem látható", ez Krisztus szenvedéseivel való közösségvállalás, saját agóniánk és Isten agóniájának azonosítása, Aki kiüresítette Önmagát és engedel­mes volt a halálig. Ez az élet elfogadását jelenti a halál közepet­te, nem bátorságunknak, megvilágosodottságunknak vagy bölcsességünknek köszönhetően, hanem mert valamely csoda foly­tán az Élet Istene Maga is elfogadja, hogy éljen - bennünk, ami­kor alászállunk a halálba.

Minden igazán vallásos gondolat azt hirdeti, hogy felfegyverzi az embert a halállal szembeni harcában - olyan fegyverekkel, amelyek biztosítják az élet halál feletti győzelmét.

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr403529595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.