Felajánlás és a Nagy Bemenet

Elérkezett az idő az Istennek szóló áldozat felajánlására. Csak egyetlen igaz, elfogadható Istennek tetsző áldozat létezik: Jézus Krisztusnak, Isten Bárányának az áldozata, aki örökre felajánlja magát az Atyának a világ bűneiért.

Krisztusban fölajánlhatjuk önmagunkat, egymást, minden embert, sőt az egész világot Istennek. Krisztus egyesített önmagában mindent és magára vett mindent. Benne és általa az ember fölajánlhatja teljes valóját és mindenét, amije van Istennek az Atyának. Azért teheti meg, mert Krisztusban van, és megkapta tőle a Szent Lelket.

nagybemenet2.jpg
A Szent Liturgia e részében a pap imádkozik önmagáért, megvallja saját méltatlanságát, és azt, hogy az Egyház egyetlen Papja maga a Jézus: "Mert Te vagy a Felajánló és a Felajánlott, az Elfogadó és a Kiosztandó, Krisztus Istenünk..." Ismét megtömjénezi az oltárasztalt, az ikonokat, majd az egész népet, mialatt felhangzik a Kerub ének: "Kik a Kerubokat rejtelmesen ábrázoljuk, és az életet adó Háromságnak a Háromszorszent éneket zengjük, tegyünk most félre minden földi gondot."

Az Adományok, a kenyér és a bor, amelyek Krisztust jelenítik meg és Benne minden embert, Isten egész teremtett világát - magát az Életet, most felajánlásra kerülnek Istennek. Ünnepélyes körmenetben viszik át az előkészületi asztalról a templomhajón át az ikonosztázion Királyi Ajtóján keresztül az oltárasztalra. Ezt a körmenetet hívják Nagy Bemenetnek, eltéően az Evangéliumos Könyvvel már korábban végzett Kis Bemenettől. Egyes helyi orthodox egyházakban a Nagy Bemenet az egész templomhajót megkerüli, így ténylegesen is hosszabb és ünnepélyesebb, mint az Evangéliumos Könyvvel történt előző bevonulás.

szentség.jpg
A Nagy Bement felajánlást jelképez  bevonulása során a pap ismét, mindenki nevében a Jobb Lator imájával fordul Istenhez: "Mindnyájatokról... emlékezzék meg az Úr Isten az Országában..." A kenyeret és a bort az oltárasztalon helyezik el, mialatt a nép énekli a Kerub ének második részét: "Hogy a mindenek Királyát fogadhassuk, akit láthatatlanul körülvesznek az angyali rendek. Alliluia. Alliluia. Alliluia."

A pap csöndesen olvassa azokat a liturgikus verssorokat, melyek Krisztus és keresztáldozata abszolút tökéletességére, maradéktalan teljességére emlékeztetnek. Az Úr, aki "mindeneket betölt"még sírját is “a mi feltámadásunk forrásává" teszi. A Kerub ének és a pap e szemlélődő verssorai késői kiegészítésként jelennek meg a Szent Liturgiában. Bizánc császári korszakában kerültek be a liturgiába, azzal a céllal, hogy még jobban kihangsúlyozzák a felajánlás alapvető liturgikus cselekedetét, mely nem más, mint az önmagát az Atya Istennek felajánló Egyház bevonulása Feje, Főpapja és Királya, Jézus Krisztus által, aki egyszerre a Szenvedő Szolga, Istennek Báránya és az Új Húsvét, az egyetlen elégséges áldozat, mely tökéletes, teljes és az Atya számára maradéktalanul elfogadható.

nagybemenet3.jpg
A liturgikus felajánlás során a hívők Krisztussal együtt felajánlják önmagukat áldozatul Istennek. Ez azoknak a felajánlása, akik a Szent Lélek által a keresztségben meghaltak és feltámadtak Krisztussal együtt. Ahhoz, hogy felajánlás liturgikus cselekedete hiteles és igaz legyen az Egyház szüntelen és teljes, Istennek szóló önfelajánlása élő megnyilvánulásának kell lennie. Ha az Egyház minden egyes tagja nem válik részessé egy örök áldozatnak Krisztussal egységben az Atya számára, és nem "veszi föl keresztjét", a Szent Liturgia felajánló bevonulása valóságtól megfosztott, meddő szimbólummá válik. Ebben az esetben a menet nem Isten felé tart, hanem az elítélés és végül az ítélet felé.

Ezért ismét felhangzik a könyörgés és egy imádság, hogy Isten legyen irgalmas Krisztus áldozatáért, és bűnei ellenére fogadja el népét és népének felajánlását, adja meg nekik, hogy méltóképpen ajánlhassák fel az Adományokat, és részesülhessenek a Szent Áldozásban az Istennel való közösségben:

"Mindenható Úr Isten, aki egyedül vagy szent, aki elfogadod a dicséret áldozatát azoktól, akik teljes szívükből hívnak Téged segítségül, fogadd el nékünk bűnösöknek könyörgését is, és vezesd azt a Te szent Oltárodhoz, és tégy alkalmassá minket, hogy ajándékokat és lelki áldozatokat hozzunk Néked a mi bűneinkért és a nép tudatlanságáért. És méltass minket arra, hogy kegyelmet találjunk Nálad, hogy áldozatunk kedves legyen Előtted, és hogy a Te kegyelmed jóságos Lelke szálljon le reánk és ezekre az Előtted fekvő Adományokra és egész népedre."

A Szent Liturgia e részénél gyűjtik össze és ajánlják fel Istennek a pénzadományokat az Egyház munkájáért, az evangélium hirdetéséért, a szegények és a szükségben lévők megsegítéséért.
 
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

http://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr343963334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.