Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa

A proszkomidia után a pap vagy a diakónus megtömjénezi az oltárt, az ikonokat és az egész templomot. Az oltár tömjénezése közben imát mond, melyek Krisztus jelenlétének teljességéről tesznek tanúságot a sírban, a pokolban, a paradicsomban, és amely ezekkel a szavakkal fejez dik be: "a trónuson az Atyával és a Lélekkel együtt, mindeneket betöltve, felfoghatatlan Krisztus". Majd az (50) 51. zsoltárt mondja: Irgalmazz nékem Isten a Te nagy irgalmasságod szerint…

A tömjénezés után a papság a Mennyei Királyt imádkozza, mellyel a Szent Lélek jelenlétéért könyörög, majd az angyali üdvözletet: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, az emberek között jóakarat.

tömjén.jpg
Az ikonosztáz ajtói kinyílnak, és a liturgia elkezdődik. A Szent Liturgia első fennhangja felfedi előttünk az egész istentisztelet célját: Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Ezekkel a szavakkal a pap bejelenti Isten Népe számára a Szent Liturgia forrását és célját, az egész liturgikus cselekmény értelmét és tartalmát. Isten Országa jön el a világba Jézus Krisztus, Istennek Fia által, amely már titokzatos módon uralkodik Krisztus hívő tanítványaiban a Szent Lélek jelenléte és ereje által. Isten Országa az Istennel való örök élet, melyben szeretettel alávetjük magunkat az Ő isteni akaratának. Élet az Áldott Háromsággal való egységben, élet, amely az Atyához törekszik, a Fiú által, a Szent Lélekben. Az az élet, melyet Krisztus adott az embereknek megtestesülése, keresztre feszítése, feltámadása és megdicsőülése által. Az az élet, melyet Isten Népének már itt, ebben a világban kell élnie. Isten Országát áldani azt jelenti, hogy úgy szeretjük azt, mint legdrágább tulajdonunkat.

A pap által meghirdetett áldásra a nép az Ámin szóval válaszol, ami azt jelenti: úgy legyen. Ünnepélyes megerősítése annak, hogy Isten Országát áldani valóban illő és igaz dolog. Annak a hiteles megerősítése, hogy ez az Ország valóban az a "nagy értékű gyöngy" a hívők számára, melyre miután rátaláltak, szeretni és szolgálni fogják és vágyakozni fognak utána mindörökre. (Mt 13,46)

Isten Országának ünnepélyes áldásával csak a Szent Liturgia kezdődik és az Egyháznak azok a szentségi szolgálatai, melyek egykor az eucharisztikus istentisztelet keretében történtek: a keresztség, a bérmálás és a házasság.

A Békességes ekténia

A liturgia kezd  áldása után felhangzik az ún. Békességes ekténia. Ez a könyörgés vezet be az Orthodox Egyházban minden liturgikus istentiszteletet és gyakorlatilag minden szentség kiszolgáltatását, valamint különleges szertartást. Ez voltaképpen az Egyház mindent magába foglaló imája mindenkiért és mindenért.

ekténia.jpg
Olyan kérésekből áll, melyekre a nép minden alkalommal így válaszol: Uram irgalmazz. A Békességes ekténia "békességben" és "békességért" mondott könyörgésekkel kezdődik. Ezután következnek a "lelkünk üdvösségéért", "Isten Egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért", a saját közösségért és annak hívő, istenfél  tagjaiért, "az egész egyházi rendért és népért", a nemzetért, annak vezetőiért és intézményeiért, az adott városért, helységért, "minden városért és vidékért", "a levegő kedvező változásáért", a "föld gyümölcseinek bőségéért", az úton levőkért, betegekért és fogságban lévőkért szóló könyörgések.

Befejezésként, miután elhangzik a kérés Istenhez, hogy mentsen meg minket minden "veszedelemtől és szükségtől" és részesítsen bennünket "oltalmában, üdvözítésében és irgalmában", "Örökszűz Máriától minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk".

A Békességes ekténia a Szent Háromság dicsőítésével fejeződik be, akit egyedül illet "minden dicsőség, tisztelet és hódolat" mindörökké.

Az antifonok

A Békességes ekténia után az adott naphoz kötődő zsoltárversek éneklése következik. Ezek az antifonok, melyeket egykor - és olykor még ma is - két egymásnak válaszoló kórus énekelt.

Minden Szent Liturgia során három antifon-ének hangzik fel. Történelmi kialakulásukat tekintve elmondhatjuk, hogy a templom felé tartó hivő nép, a napi Szent Liturgiára készülődve, ünnepélyes körmenetben vonulva énekelte ezeket az antifonokat. Mind a mai napig – jóllehet már az istentisztelet szerves részét képezik — azt az örömteli készülődést jelzik, mellyel belépünk Krisztus imádásába az Evangélium Igéje és a Szent Adományok felajánlása és az abban való részesedés által.

A leggyakrabban énekelt antifonok a vasárnapi liturgia antifonjai, a 102. (103.) és a 145. (146.) zsoltár. Ünnepnapokon, az ünnep tartalmához igazodva, más zsoltárénekeket hallunk. Ezeket a zsoltárverseket az ünnepi alkalomnak megfelel  refrének kísérik.

A második antifont minden Szent Liturgián a Justinianus császár nevéhez fűződő Istennek Egyszülött Fia és Igéje kezdetű himnusz követi.

Majd a harmadik antifon hangzik fel, mely vasárnap a legtöbb ortodox egyházban azokból a Boldogságmondásokból áll, melyeket Máté evangéliuma szerint Krisztus mondott el a Hegyi Beszédben (Mt. 5,3-12). A Boldogságmondásokat refrén kíséri, melynek szavai a Krisztussal együtt megfeszített jobb latorból származnak "Emlékezzél rólunk Urunk, mid n eljössz a Te Országodba."(Lk. 23,42) Nagy ünnepeken a zsoltárversekkel váltakozó ünnepi tropárion alkotja a Szent Liturgia harmadik antifonját.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

http://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr303962523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.