A Szent Liturgia

A liturgia szó közös cselekedetet vagy közös tevékenységet jelent. A Szent Liturgia az Orthodox Egyház "közös cselekedete". Az Egyháznak arra a "hivatalos tevékenységére" utal, amikor úgy gyűlik egybe, mint Isten Népe. Ha visszaemlékezünk, maga az egyház szó is olyan gyülekezetet, olyan összejövetelt jelent, amelyen külön kiválasztott emberek egy különleges feladat elvégzésére kapnak meghívást.

lit2.jpg
A Szent Liturgia az orthodox keresztények közös tevékenysége, akik azzal a céllal gyűlnek egybe, hogy az Orthodox Egyházat alkossák. Az Isten által egybegyűjtött Egyház tevékenysége, akik azért vannak együtt, hogy egy közösségben, egy istentiszteleten imádkozzanak, énekeljenek, hallgassák Isten igéjét, magukévá tegyék Isten parancsolatait, hálaadással felajánlják magukat Krisztusban Istennek az Atyának, megtapasztalják Isten örök országának élő valóságát azzal az egy Krisztussal való lelki közösségben, Aki a Szent Lélek által jelen van népe között.

Az orthodox keresztények mindig az Úr Napján, azaz vasárnap tartják a Szent Liturgiát, a "szombat utáni napon", mely jelképszerűen utal a teremtés első napjára és — ahogy a Szent Hagyományban szerepel — az Isten Országának nyolcadik napjára. Ez Krisztus halottaiból való feltámadásának a napja, Isten ítéletének és győzelmének a napja, melyet a próféták már előre megjövendöltek, az Úrnak a Napja, mely már itt a földi életben az "eljövendő ország" jelenlétét és hatalmát nyitja meg előttünk.

Az Egyház különleges ünnepnapokon is megünnepli a Szent Liturgiát. Kolostorokban és nagyobb székesegyházakban vagy parochiális (plébánia) templomokban naponta végeznek Szent Liturgiát, csak a nagyböjti hétköznapok jelentenek ez alól kivételt a liturgia húsvéti jellege miatt (lásd: Hogyan böjtöljünk?).

lit3.jpg
A Szent Liturgiát, mint Isten Népének a közös cselekedetét egy orthodox keresztény közösségben egy nap csak egy alkalommal lehet bemutatni. Az Egyház minden tagjának, pásztorával közösségben, egy helyen és egy időben kell egybegyűlnie. Ez még a kisgyermekeket és csecsemőket is magába foglalja, akik az Egyházba való belépésük napjától kezdve, a keresztség és bérmálás által teljes jogú résztvevői a liturgia lelki közösségének. Mindig mindenki és mindig együtt. Az Orthodox Egyháznak ez a hagyományos felfogása a Szent Liturgiáról.

A Szent Liturgiát, éppen közös jellege miatt, nem végezheti egyedül csak a papság. Nem is szabad megünnepelni kizárólag bizonyos személyekért, és másokért nem, hanem csak mindenkiért. Nem szabad megünnepelni csupán valamilyen magán célból, vagy valamilyen sajátos, kizárólagos szándék érdekében.

Természetesen lehetnek és rendszerint vannak is a Szent Liturgia keretében külön könyörgések a betegekért, az elhunytakért, vagy valamilyen egészen különleges cél, terv érdekében, de soha sincs olyan Szent Liturgia, amelyet kizárólag magán személyek vagy egy sajátosan körülhatárolt cél, szándék érdekében tartanak. A Szent Liturgia mindig "mindenestől és mindenekért" van.

lit5.jpg
A Szent Liturgia jelentőségét éppen az adja meg, hogy a teljes mennyei és földi Egyház mindent magában foglaló "hivatalos" imádsága, istentisztelete, tanítása és lelki közössége, ezért nem tekinthető pusztán egynek a sokféle vallásos gyakorlat közül, még a legmagasabb rendűnek vagy legnagyobbnak sem. A Szent Liturgia nem az egyéni vallásosság kifejezése. Nem egy imádságos istentisztelet. Nem is csupán egy a szentségek közül. A Szent Liturgia magának az Egyháznak és az Egyház valódi létének az egy, közös szentsége. Az Egyház lényegének, mint Isten mennyben és a földön lévő Közösségének az egy, szentségi megnyilatkozása. Az Egyház egyetlen és egyedülálló szentségi kinyilatkoztatása, mint Krisztus Jegyese és titokzatos Teste.

A Szent Liturgiát, mint az egész Egyház középponti szentségi cselekedetét, mindig feltámadási lelkületet hatja át. Minden alkalommal a Feltámadott Krisztus megnyilatkozása az ő népének. Minden alkalommal az életet adó Léleknek a kiáradása. Minden alkalommal Istennel az Atyával való lelki közösség. A Szent Liturgia ezért soha sem lehet komor vagy bűnbánati jellegű. Soha sem lehet e világ sötétségének és e világgal járó halálnak a kifejezése. Hanem minden alkalommal az áldott Szent Háromság Országa örök életének a kifejezése és megtapasztalása.

Az Orthodox Egyház Szent Liturgiája Aranyszájú Szent János nevét viseli. Rövidebb, mint az ún. Nagy Szent Vazul Liturgiája, melyet csak tíz alkalommal végzünk az egyházi év során. Ez a két liturgia valószínűleg a IX. század után nyerte el mai formáját. Nem arról van tehát szó, hogy pontosan abban a formában, ahogyan ma azokat ismerjük, azok az egyházatyák írták volna, akikről el vannak nevezve. Mégis, teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy mindkét liturgia eucharisztikus imái a IV. és V. században keletkeztek, abban a korban, amikor e szentek éltek és működtek az Egyházban.

lit1.jpg
A Szent Liturgiának két fő része van. Az első rész az összejövetel, a synaxis. Eredete az ószövetségi összejövetelekben van, a zsinagógákban, középpontjában Isten igéjének a "kihirdetése" és a fölötte való elmélkedés áll. A Szent Liturgia második része az eucharisztikus áldozat. Eredete az ószövetségi templomi istentiszteletben, Isten Népének papi áldozataiban keresendő, és az Ószövetség középponti üdvözítő eseményében, a Húsvétban, a "Pászkában".

Az újszövetségi Egyházban Jézus Krisztus az Istennek Élő Igéje, ezért a Szent Liturgia első részét a keresztény evangéliumok és az apostoli levelek "kihirdetése" és a fölöttük való elmélkedés képezi. Az újszövetségi Egyházban pedig a középponti üdvözítő esemény Jézus Krisztusnak, az egyetlen nagy Főpapnak és a világ üdvözítéséért leölt Isten Bárányának az egy, tökéletes, örök, "mindenre elegendő" áldozata, az Új Húsvét. A keresztény hívők a Szent Liturgiában részt vesznek Krisztus önkéntes önfeláldozásában az Atyának, melyet a Szent Lélek erejéből egyszer és mindenkiért vitt véghez a Kereszten. Krisztus egyetlen áldozata által a keresztény hívők Szentségi Közösségre jutnak az Atyával.

Évszázadokon át az volt az Egyház gyakorlata, hogy mindenkit beengedett a Szent Liturgia első részére, de a második részt kizárólag azok számára tartotta fenn, akik már formálisan is Krisztushoz csatlakoztak a keresztség és a bérmálás szentsége révén. Meg nem keresztelt személyeknek még az sem volt megengedve, hogy szemtanúi legyenek a Szent Áldozat felajánlásának és az abban való részesedésnek a keresztény hívők által. Így a Szent Liturgia első része a Hitjelöltek (Katekumenek) Liturgiája elnevezést kapta, tehát azoknak a liturgiája, akik a keresztény hittel kapcsolatos tanításban részesültek azért, hogy az Egyház tagjaivá válhassanak a keresztség és a bérmálás szentsége által. Később, nyilvánvaló okból, az Ige Liturgiája elnevezést kapta. A Szent Liturgia második része pedig a Hívők Liturgiája lett.

lit6.jpg
Jóllehet az Orthodox Egyházban ma már általános az a gyakorlat, hogy nem orthodoxok, sőt nem keresztények is szemtanúi lehetnek a Hívők Liturgiájának, a Szent Áldozásban való tényleges részesedés csak az Orthodox Egyház tagjai részére van fenntartva, azoknak, akik teljesen elkötelezték magukat az orthodox hitből fakadó élettel és tanítással, úgy, ahogyan azt az Egyház a történelme folyamán megőrizte, hirdette és gyakorolta.

A Szent Liturgiáról szóló következő magyarázatban arra fogjuk összpontosítani a figyelmünket, hogy mi történik az Egyházzal "közös cselekedete" alkalmával. Megpróbálunk abba is behatolni, mi a liturgiának az alapvető, lényegi jelentősége az ember, az ember élete és az ember világa számára.

Ennek során határozottan szakítunk a Szent Liturgiának azzal a magyarázatával, mely úgy tekint rá, mint a papság által megelevenített és a jelenlévő hívők által követett "drámára", amelyben minden egyes rész Krisztus életének és művének valamely oldalát mutatja be. (Az Előkészület, a Proszkomidia Krisztus Születését, a Kis Bemenet nyilvános szolgálatának a kezdetét, az evangélium felolvasása az prédikációját, a Nagy Bemenet a Virágvasárnapot, stb.) A Szent Liturgiának ez utóbbi magyarázata egy elképzelés eredménye, mely lehet hogy érdekes és sokakban ösztönöző érzéseket ébreszt, mégis, a Szent Liturgia eredeti jelentését és célját tekintve, teljességgel idegen az Orthodox Egyháztól.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

http://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr793954490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.