A Szent Kereszt Felmagasztalásának a napja mintegy nemzeti ünneppé vált a keleti keresztény birodalomban. A Keresztet, a Birodalom hivatalos szimbólumát minden középületen, minden egyenruhán feltüntették, és a püspökök, papok hivatalosan is "fölemelték" ezen a napon. A világ négy égtája felé áldást adtak a Kereszttel, miközben a nép a "Kiriét" énekelte.

A templomokban ma is megtartják ezt, a Virrasztó istentisztelet végén, a Kereszt ünnepélyes kivitele és "fölemelése" után, a Hajnali istentisztelet Nagy Dicsőítését (doxológiáját) követően. Az ünnep tropárionja, mely azt lehet mondani a bizánci és az orosz keresztény Birodalom minden nyilvános alkalommal elénekelt "nemzeti himnusza" volt, eredeti tartalmát tekintve arra kérte Istent, hogy üdvözítse népét, adjon győzelmet a háborúban, és a "Kereszt által"  őrizze meg a birodalmat. Mára a tropárion, az ünnep minden himnuszával egyetemben "spiritualizálódott", mivel a lelkileg gonosz és bűnös lett az "ellenfél", beleértve a Sátánt és hadseregét, a Birodalom uralkodóinak említését pedig az "orthodox keresztények" váltották fel:

"Üdvözítsd Uram a Te népedet, és áldd meg a Te örökségedet; aki győzelmet ajándékoztál a keresztényeknek a barbárok fölött, és Kereszted által védelmezed a Te népességedet." (Tropárion)

"Aki a keresztre önként emelkedtél, ajándékozd könyörületedet a Te nevedet viselő új népednek, Krisztus Isten. Örvendeztesd meg hatalmaddal hűséges vezetőinket, győzelmeket adva nekik az ellenségek fölött. A Te szövetséged legyen nekik a béke fegyvere, verhetetlen győzedelmi zászló."(Kondákion)

A Szent Kereszt Felmagasztalásának napja, jóllehet nyilvánvaló "politikai" előzménye van, ma is nagy jelentőséggel bír az Egyházban. Továbbra is böjt és imádság napja a számunkra, melyen azt idézzük föl, hogy a Kereszt az egyetlen jel, amelynek érdemes teljes hűséget fogadnunk, arra emlékeztet, hogy üdvösségünk nem valamiféle "földi győzelmekből" fakad, hanem Krisztus keresztre feszítésének egyetlen és el nem múló győzelméből, és önmagunk Vele együtt történő keresztre feszítéséből.

Amikor "fölemeljük", felmagasztaljuk a Keresztet, és Istennek hódolva, Istent imádva leborulunk előtte, azt valljuk meg, hogy ahhoz az Országához tartozunk, amely "nem ebből a világból való", hogy a szentekkel együtt egyedül "Isten Városának" igaz és maradandó közösségéhez tartozunk (Ef 2,19; Zsid 11,10; Jel 21-22).

Az ünnepi Vecsernye első ószövetségi olvasmánya a Kereszt Fájának előképéről szól, arról a "fáról", mely egykor a keserű vizet megédesítette (Kiv 15,22-16,1). A második olvasmány arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr megfeddi és megfenyíti azokat, akiket szeret, és hogy az Isteni Bölcsesség "élet Fája mindazoknak, akik megragadják, és akik reá támaszkodnak olyan biztos támaszuk nekik, mint az Úr" (Péld 3,11-18). Ez is a Keresztre utal, akárcsak az ünnepi Apostoli olvasmány, mely azt hirdeti, hogy a Kereszt "az elhívottaknak… Isten ereje és az Isten bölcsessége" (1Kor 18-25). A harmadik ószövetségi olvasmány Ézsaiás próféciájából való, az "Úr Városáról" szól, melyben zsidók és pogányok együtt élnek majd, leborulnak Isten lába elé, és megtudják, hogy "Én, az Úr vagyok a te Szabadítód és Megváltód, Én, Izráel Istene" (60,11-16). Közvetlen utalás ez Isten Városára, ahol az emberek leborulnak Isten "lábának nyomába"; mely az állandóan ismétlődő zsoltárverssel együtt, "boruljatok le az Ő lábainak zsámolya elé", ismét csak a Szent Keresztre mutat (Zsolt 99,5; 110,1). "A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te szent feltámadásodat dicsőítjük." (Hódolási ének a Kereszt előtt)

A Szent Kereszt Felmagasztalásának fő himnusza sokszor hangzik fel az ünnep nyolc napja során. A Szent Liturgián ez helyettesíti a Háromszorszent éneket. A szokott antifonokat is olyan válogatott zsoltárversek váltják fel, melyek közvetlenül utalnak Krisztus megfeszítésére a Kereszten (Zsolt 22; 74; 99). A Hajnali istentiszteleten, az Evangéliumi olvasmányban Krisztustól azt halljuk, hogy amikor felemeltetik a földről, minden embert magához vonz (Jn 12,28-36). A Szent Liturgián a hosszú Evangéliumi olvasmány ugyanebből az evangéliumból a szenvedéstörténetet idézi fel (Jn 19).

A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén tehát a keresztények újra, ünnepélyesen a megfeszített Úrnak ajánlják fel magukat, osztatlan hűségüket nyilvánítják ki Előtte az Életetadó Kereszthez szegzett szent lábainak imádásával. E böjti és bűnbánati szent napnak ez a jelentése az Egyházban.

Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.