Vízkereszt

Január hatodika a Vízkereszt ünnepe. Eredetileg ez volt Isten világ felé való "felragyogásának" egyetlen keresztény ünnepe a Názáreti Jézus emberi alakjában. Magában foglalta Krisztus születésének, a napkeleti bölcsek hódolásának, Krisztus összes gyermekkori életével kapcsolatos eseményének, körülmetélésének és templomban való bemutatásának megünneplését, valamint a Jordánban János által történt megkeresztelésére való emlékezést. Nem sok kétségünk lehet afelől, hogy erre az ünnepre, akárcsak Húsvétra és Pünkösdre, úgy tekintettek, mint a korábbi zsidó ünnep, a Fények Ünnepének beteljesedésére.

A Vízkereszt, görögül Epifánia, felragyogást vagy megnyilatkozást jelent. Az ünnepet gyakran nevezik, az orthodox liturgikus könyvekhez hasonlóan, Theofániának, amely Isten felragyogására, megnyilatkozására utal.

vízkereszt.jpg
Az ünnep fő mondanivalója Jézusnak, mint Izráel emberi Messiásának és az Atya isteni Fiának megjelenése, Aki az Atyával és a Szent Lélekkel együtt egyike a Szent Háromságnak. Jézus a Jordánban János által történt megkeresztelésekor szolidaritást vállalt a bűnösökkel, mint "Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1, 29), mint az Atya "szeretett" Fia, akinek az a messiási küldetése, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől. És úgy is megnyilatkozott, mint a Szent Háromság egyik Személye, akiről az Atya hangja és a Lélek galamb formában tett tanúságot. Ez a Vízkereszt, az Epifánia lényege, melyet az ünnepi énekek így dicsőítenek:

"Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megillető hódolat; mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged, és a Lélek galamb képében, igazolta a szózat eredetét. Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked." (Tropárion)

etiopia.jpg
"Megjelentél ma a földkerekségnek Urunk, és a Te világosságod megjelöltetett mirajtunk, kik teljes tudattal magasztalunk Téged, Eljöttél, megjelentél, megközelíthetetlen Világosság." (Kondákion)

A vízkereszti ünnepi istentiszteletek pontosan követik a karácsonyiakat, jóllehet történeti szempontból minden bizonnyal a Karácsony követte a vízkereszti mintát, mivel később kezdték ünnepelni. Az ünnep előestéjén a Királyi Imaórákat olvassuk és Nagy Szent Vazulnak esti istentisztelettel egybekötött Liturgiáját végezzük, a virrasztás pedig a nagy lenyugvási és a hajnali istentiszteletből áll.

A vízkereszti próféciák tartalma egybecseng Ézsaiás "Velünk az Isten" énekével és a Messiás
megjelenésének megjövendölését, valamint előhírnöke, Keresztel  János eljövetelét hirdetik: "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt." (Ézs 40, 3-5; Lk 3, 4-6)

ikon.jpg
Ezúttal is külön ünnepi zsoltárok éneke vezeti be a Szent Liturgiát és a Galatákhoz írt levélnek a keresztségről szóló verssora (3, 27) helyettesíti a "Háromszorszent" éneket. Az összes vízkereszti istentisztelet Evangéliumi olvasmánya az Úrnak a Jordán folyóban János által történt megkereszteléséről szól. A Szent Liturgia Apostoli olvasmánya az Úr megjelenésének, az isteni Epifániának a következményeit tárja elénk:

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik." (Tit 2, 11-14)

A Vízkereszt ünnepének kiemelkedő mozzanata a Nagy Vízszentelés. Az előírások szerint mind Vízkereszt előünnepén mind magának az ünnepnek a napján a Szent Liturgia után kell tartani. Parochiák templomaiban azonban rendszerint csak egy alkalommal végzik, méghozzá akkor, amikor a legtöbb hívő tud jelen lenni.

orosz.jpg
Ünnepi himnuszok eléneklésével és a víz megtömjénezésével kezdődik, mely a templom közepére van kitéve. A víz, gyertyáktól és virágoktól körülvéve, az Isten által kezdetben teremtett gyönyörű világot jeleníti meg, amely Isten Országában részesül majd végső megdicsőülésben Krisztus által. Az is előfordul, hogy a vízszentelést a szabadban, élő víznél tartják meg.

"Az Úr hangja a vizek felett kiáltja, mondván: Jertek, vegyétek mindnyájan a megjelent Krisztus bölcsességének lelkét, értelmének lelkét, istenfélelmének lelkét. Ma megszenteltetik a vizeknek természete, meghasad a Jordán, és visszatartja hullámainak áramlását, látván, amint merítkezik azokban az Uralkodó. Mint ember jöttél el a folyóhoz, Krisztus Király, és az Előhírnök kezéből, óh Jóságos, sietsz felvenni a szolgai keresztséget a mi bűneinkért, Emberszerető." (A Nagy Vízszentelésből)

Ezt követi három olvasmány Ézsaiás próféciájából, amely a messiási korra utal: "Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik..." (Ézs 35, 1-10) "Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!..." (Ézs 55, 1-13) "Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!" (12, 3-6)

orosz3.jpg
Az Apostoli és az Evangéliumi olvasmány után (1 Kor 10, 1-4; Mk 1, 9-11) a nagy, "Békességes" ekténiát halljuk, melyben a pap a Szent Lélek kegyelmének leszállásáért könyörög a vízre és azokra, akik majd részesednek belőle. Ezt követi Isten kozmikus dicsőítésének ünnepélyes imája, melyben a pap Krisztushoz könyörög, hogy szentelje meg a vizet, minden embert és az egész teremtést üdvözít  és megszentelő isteni jelenlétének megnyilatkozása és a Szent, Jóságos és Életetadó Lélek vízben lakozása által.

Az ünnepi tropárion éneklése közben a pap háromszor belemeríti a keresztet a vízbe, majd szentelt vizet hint a világ négy égtája felé. Ezután meghinti a hivőket, és általuk otthonaikat is szentelt vízzel, mely minden ember és az egész teremtés üdvösségének jeléül adatott, annak az üdvösségnek jeléül, amelyet Krisztus vitt véghez testben való "epifániája" által a világ életéért.

Vannak, akik azt gondolják, hogy a víz megszentelése, a szentelt víz ivása, a hivőknek és mindennek a meghintése valamiféle "pogányság", amely téves szokásként terjedt el a keresztény egyházban. Jól tudjuk azonban, hogy Isten népe már az Ószövetségben is gyakorolta ezt a szertartást, a keresztény egyházban pedig egészen sajátos és fontos jelentőségre tett szert.

orosz2.JPG
A keresztények azt vallják, hogy miután Isten Fia emberi testet öltött és alámerült a Jordán vizében, minden anyag megszentelődött és megtisztult Benne, megszabadult halált okozó tulajdonságaitól, amelyet a Sátán és az emberi gonoszság hagyott rá örökül. Az Úr "epifániája"által az egész teremtés ismét jóvá válik, sőt "igen jóvá", amilyennek Isten maga alkotta és nyilvánította kezdetben, amikor "Isten Lelke lebegett a vizek fölött" (Ter 1, 2) és Isten az "élet leheletét lehelte" az emberbe, és életet adott mindennek, amit alkotott (Ter 2, 7; 1, 30).

A világ és benne minden valóban "igen jó" (Ter 1, 31), és miután szennyezetté, romlottá, halottá válik Isten újra megmenti, "új teremtést" alkotva Krisztusban, az   Isteni Fiában és a mi Urunkban a Szent Lélek kegyelme által. (Gal 6, 15) Ezt ünnepeljük Vízkeresztkor és különösen a Nagy Vízszentelés alkalmával. A víznek mint "elsődleges elemnek" a megszentelése az egész világot Isten Országának Krisztusban és a Lélekben az egész világegyetemet átfogó teremtésének, megszentelésének és megdicsőülésének perspektívájába helyezi. Azt jeleníti meg számunkra, hogy az ember és a világ valóban azért lett teremtve és azért nyert üdvösséget, hogy "Isten mindent átfogó teljességére" tegyen szert (Ef 3, 19), és "annak teljességére, aki teljessé tesz mindent mindenekben" (Ef 1, 22). Azt jeleníti meg, hogy Krisztus, akiben "az istenség egész teljessége lakik testileg" most is és az elkövetkezendőkben is valóban "minden mindenekben" (Kol 2, 9; 3, 11). Azt is megjeleníti, hogy az "új ég és az új föld", amelyet Isten megígért prófétái és apostolai által (Ézs 66, 22; 2 Pét 3, 13; Jel 21, 1) már most valóban “velünk van” Krisztus és az Egyház misztériumában.

A vízkereszti víz megszentelése és széthintése tehát nem pogány rítus. Hanem az emberről, életéről és világáról vallott keresztény meggyőződés lényegének a kifejeződése. Liturgikus tanúságtétel arról, hogy az a teremtett világ hivatása és rendeltetése, hogy eljusson "Isten mindent átfogó teljességére" (Ef 3, 19).
 
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr723905457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása