Az orthodox istentisztelet (6.)
2012.03.05. 06:28
A Keresztség
A keresztség gyakorlata, mint vallásos szimbólum, nem Jézussal kezdődött. A keresztséget, ami szószerint vízbe való bemerülést jelent, az Ószövetség népe éppúgy gyakorolta, mint a pogány vallásokhoz tartozó népek.
A keresztség általános jelentése az "újból kezdés", azaz meghalás egy régi életnek és újjászületés egy új életre. Ezért a keresztség mindig összekapcsolódott a bűnbánattal, ami egy morális átalakulást, az "értelem átalakulását" jelenti, át-menetet egy régi és rossz életből az új és jó életbe.
A keresztség gyakorlata, mint vallásos szimbólum, nem Jézussal kezdődött. A keresztséget, ami szószerint vízbe való bemerülést jelent, az Ószövetség népe éppúgy gyakorolta, mint a pogány vallásokhoz tartozó népek.
A keresztség általános jelentése az "újból kezdés", azaz meghalás egy régi életnek és újjászületés egy új életre. Ezért a keresztség mindig összekapcsolódott a bűnbánattal, ami egy morális átalakulást, az "értelem átalakulását" jelenti, át-menetet egy régi és rossz életből az új és jó életbe.
Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Keresztelő Szent János a bűnbánat jeleként keresztelte meg az embereket, azért, hogy felkészüljenek Isten Országára, amely Krisztussal, a Messiással fog elérkezni az emberekhez. Magát Krisztust is János keresztelte meg, nem azért mert bűnös volt és bűnbánatra lett volna szüksége, hanem mert azáltal, hogy elfogadta a keresztséget megmutatta, hogy valóban Ő "Isten Szeretett Fia", a Megváltó, a Messiás, az "Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűnét" (Mt 3, Mk 1, Lk 3, Jn 1-3).
A keresztény Egyházban a keresztség gyakorlata új és különleges jelentőséget kap. Nem csupán a morális változás és a lelki újjászületés jele, hanem egy személy halálának és Jézusban és Jézussal való feltámadásának valóságos ténye. A keresztény keresztség az ember részvétele a húsvéti eseményben. Újjászületés "víztől és Lélektől" Isten Országába (Jn 3,5).
Az Egyházban a keresztség a Sátán elutasításával és Krisztus elfogadásával kezdődik. Mielőtt valakit megkeresztelnek, a személy - vagy nevében támogatói, keresztszülői - nyilvánosan elmondja a keresztény hitvallást, a Hiszekegyet. Mivel a keresztszülő a gyermek nevében beszél, támogatja belépését az Egyházba és a keresztvízből "befogadja" a gyermeket az Egyházba, a keresztszülőnek magának is az Egyház tagjának kell lennie.
A hit megvallása után a pap imádkozik a keresztvíz fölött és megáldja azt, mint Isten teremtésének és jóságának jelét. A megkeresztelendő személy fölött is imát mond és megáldja szent olajjal annak jeléül, hogy ő, mint Isten alkotása szent és jó. Majd az Alliluja ("dicsérjétek az Urat") ünnepélyes eléneklése után háromszor vízbe meríti az Atya és Fiú és Szent Lélek nevében.
A keresztény Egyházban a keresztség gyakorlata új és különleges jelentőséget kap. Nem csupán a morális változás és a lelki újjászületés jele, hanem egy személy halálának és Jézusban és Jézussal való feltámadásának valóságos ténye. A keresztény keresztség az ember részvétele a húsvéti eseményben. Újjászületés "víztől és Lélektől" Isten Országába (Jn 3,5).
Az Egyházban a keresztség a Sátán elutasításával és Krisztus elfogadásával kezdődik. Mielőtt valakit megkeresztelnek, a személy - vagy nevében támogatói, keresztszülői - nyilvánosan elmondja a keresztény hitvallást, a Hiszekegyet. Mivel a keresztszülő a gyermek nevében beszél, támogatja belépését az Egyházba és a keresztvízből "befogadja" a gyermeket az Egyházba, a keresztszülőnek magának is az Egyház tagjának kell lennie.
A hit megvallása után a pap imádkozik a keresztvíz fölött és megáldja azt, mint Isten teremtésének és jóságának jelét. A megkeresztelendő személy fölött is imát mond és megáldja szent olajjal annak jeléül, hogy ő, mint Isten alkotása szent és jó. Majd az Alliluja ("dicsérjétek az Urat") ünnepélyes eléneklése után háromszor vízbe meríti az Atya és Fiú és Szent Lélek nevében.
Az alámerítés által a megkeresztelt személy meghal a világnak és újjászületik Krisztus feltámadásában az örök életre. Felöltözik a "igazság köntösébe", amelyet a fehér keresztelési ruha szimbolizál, és amely nem más, mint magának Jézusnak, az új és mennyei Ádámnak az "új embersége" (Jn 3, Róm 5, 1Kor 15). Pál Apostol szavai hangzanak fel az énekben, amikor az újonnan megkereszteltet körmenetben háromszor vezetik körbe a keresztel medence körül Isten Országába való bemenetelének és az örök életbe lépésének szimbólumaként:
"Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alliluja" (Gal 3,27). Ősi időkben ez a körmenet a keresztelő kápolnától a templomig vezetett, ahol az újonnan megkeresztelt részesült a Szent Eucharisztiában a Liturgia folyamán. A keresztelőt általában a Húsvéti Liturgiával kötötték össze. Ma a Húsvét éjjeli körmenet a templom körül nem más, mint emlékezés arra, hogy meg vagyunk keresztelve, elhagytuk az evilági életet azért, hogy beléphessünk a Feltámadt Krisztus örök életébe, Isten Országában. Ez az új élet az Egyház életében, különösen a Szent Liturgiában adatik meg számunkra.
Mielőtt azonban a keresztelési körmenet, az Apostoli levél és az Evangélium felolvasása befejeződne a Szent Eucharisztia kiszolgáltatásával, az újonnan megkeresztelt megkapja a Szent Lélek ajándékát a Bérmálás szentségében.
Mielőtt azonban a keresztelési körmenet, az Apostoli levél és az Evangélium felolvasása befejeződne a Szent Eucharisztia kiszolgáltatásával, az újonnan megkeresztelt megkapja a Szent Lélek ajándékát a Bérmálás szentségében.
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr203777910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek