Szeráfim atya egyre tapintatosabbnak mutatkozott. Érezte a fejlődést, amit a fiatalember az elmélkedésben, imában tett. Többször rajtakapta őt, amint könnyekben úszó arccal úgy elmélkedett, mint Ábrahám, közbenjárt az emberekért. "Istenem, irgalmasságom, mi lesz a bűnösökkel?''
Jézus2.jpg
Egyik nap a fiatalember jött oda hozzá és azt kérdezte tőle:

- Atya, miért nem beszél nekem sohasem Jézusról? Milyen volt az ő imája, az ő elmélkedése? A liturgiában, a szentbeszédekben csak róla beszélnek. A Filokáliában azt írják, hogy a szív imájában az ő nevét kell hívni. Ön miért nem mond róla semmit?

Szeráfim atya megindultnak látszott. Mintha a fiatalember valami illetlen dolgot kérdezett volna, mintha saját titkát kellett volna feltárnia. Minél nagyobb a kinyilatkoztatás, amit kap az ember, annál alázatosabbnak kell lennie, hogy átadja. Bizonyára nem érezte magát elég alázatosnak:

- Erre csak a Szentlélek tud téged megtanítani. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni (Lk 10,22). Fiúvá kell lenned, hogy úgy imádkozz, mint egy fiú és hogy ugyanolyan bensőséges kapcsolatod legyen azzal, akit Jézus Atyjának és a mi Atyánknak hív, mint neki. Ez pedig a Szentlélek műve. Ő emlékeztet majd téged mindarra, amit Jézus mondott. Az evangélium élő lesz benned és megtanít úgy imádkozni, ahogy kell.

A fiatalember erősködött:
- Mondjon nekem még valamit!
Az öreg rámosolygott.
- Most jobban tenném, ha kiabálnék. De te még ezt is a szentség jelének tartanád. Jobb, ha elmondom neked a dolgokat egyszerűen. 

A jézusi elmélkedés összefoglalja az összes elmélkedési formát, amelyet eddig átadtam neked. Jézus a kozmikus ember. Tudott úgy elmélkedni, mint a hegy, a pipacs, az óceán, a galamb. Tudott úgy is elmélkedni, mint Ábrahám. Szíve határtalan volt, még ellenségeit, hóhérait is szerette: Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34).

Gyakorolta a vendégszeretetet azok iránt, akiket betegnek, bűnösöknek, bénáknak, prostituáltaknak, kollaboránsoknak hívnak...

Mikor leszállt az éjszaka, visszahúzódott, hogy titokban imádkozzék, és mint egy gyermek, mormolta: "Abba'', ami "papát'' jelent. Számodra persze nevetségesnek tűnhet, hogy a transzcendens, végtelen, megnevezhetetlen, mindenek fölött álló Istent "papának'' hívd! Majdnem komikus, mégis ez volt Jézus imája, és ebben az egyszerű szóban mindent kimondott. Az ég és a föld rettenetesen közel került egymáshoz. Isten és ember eggyé lett... Talán ahhoz, hogy az ember ezt megértse, az kell, hogy az éjszakában "papának'' hívják egyszer. De az is lehet, hogy az apa és az anya bensőséges kapcsolata a gyerekükkel ma már semmit sem jelent. Talán rossz ez a kép?...

Ezért nem akartam neked semmit sem mondani, sem képet adni. Meg akarom várni, hogy a Szentlélek ültesse beléd azokat az érzelmeket és ismereteket, amelyek Jézus Krisztusban voltak és hogy ez az "Abba'' ne az ajkaidról, hanem a szívedből jöjjön. Azon a napon kezded majd megérteni, mi is a hészükhaszták imája és elmélkedése.
 
Most menj!
 
...innen már Neked kell folytatnod!

Jean-Yves Leloup nyomán

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr133530108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása