A szertartási ruhák

Az Ortodox Egyházban a papság különleges ruhákba öltözik a liturgikus szolgálatra. Két alapvető öltözet van, amelyeknek egyike a "keresztelési köntös". Ez a köntös, melyet püspökök és papok hordanak a Szent Áldozat bemutatásakor, és amelynek mindig fehér színűnek kell lennie, az "üdvösség köntöse": az a fehér ruha, amelybe a keresztény öltözik megkeresztelésének napján, és amely az új jézusi embert és az Isten Országában való életet jelképezi (Jel 7:9). A másik alapvető ruhadarab a keresztény papság számára az epitrachilion (stóla), mely a nyak körül a vállon helyezkedik el. Ez a pásztori hivatal jelképe, és eredetileg gyapjúból készült, a bárányokat, azaz Krisztus nyájának tagjait jelképezve, akikért a pásztor felelős. Mind a püspök, mind a pap viseli ezt hivatásának gyakorlása közben, tanúságot téve arról, hogy az Egyház szolgái egyedül Krisztus nyájának tagjaiért élnek és cselekednek.

litu.jpg
Az Egyház történelmi fejlődése során a papság ruházata is bővült. Különleges kézelők járultak a diakónus, a pap és a püspök ruháihoz, hogy a szent szolgálatot végzőt ne zavarja ruházatának ujja. A pap zsoltárverseket olvas, miközben felveszi a kézelőket, emlékeztetőül, hogy kezei Istenhez tartoznak. Egy külön öv is járul a ruházathoz, azzal a céllal, hogy összefogja az egyes ruhadarabokat. Amikor a pap felveszi az övet zsoltárt mond, arra emlékezve, hogy Isten az, Aki "erővel övezi fel", hogy teljesíthesse szolgálatát. Csak püspök és pap viseli ezt a liturgikus övet.

doorsdk_hierxelia.jpgA papság minden rendje, a diakónus, a hypodiakónus, sőt a felolvasó is viselheti azt a különleges köntöst, melynek neve sztichárion. Ez is minden bizonnyal a keresztelési köntöst jelképezi, csak díszesebb, jobban kidolgozott formában. A diakónus és a hypodiakónus egy orárion nevű "stólát" is magára ölt, amely eredetileg bizonyára azt a célt szolgálta, hogy erre jegyezzék fel a liturgikus könyörgéseket. A diakónus imádkozó mozdulattal tartja fel az oráriont, amikor a Szent Liturgia ráeső részét kezdi énekelni. A hypodiakónus hátán kereszt alakban köti meg orárionját.

A pap tehát keresztelési köntöse felett epitrachilionját, kézelőjét és övét viseli. Ezenkívül egy felónion nevű bő ruhát is magára ölt, mely hátul egész testét befedi, elöl pedig dereka alatt ér véget. Ez a ruhadarab valószínűleg a korai keresztény idők hivatalos viseletéből fejlődött ki, és biblikus hatásra a papi hivatással azonosították. Amikor a pap magára ölti a 131. (132.) zsoltár sorait mondja:

"Papjaid, Uram, igazságba öltözködjenek, kegyeltjeid pedig örvendve örvendezzenek; mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin."

A hagyomány szerint valószínű, hogy a püspök is viselte a felóniont, amely fölé az omofórion került, a helyi Egyház vezető pásztora, a püspöki hivatal jeleként. Amikor a törökök a XV. században elfoglalták a keresztény birodalmat, a keleti keresztény püspökök a török uralom alatt élő összes keresztény fölött civil hatalmat gyakorolhattak. Mivel a keresztény birodalom többé már nem létezett a püspökök átvették az egykori császári jeleket, és úgy kezdtek öltözködni, ahogy egykor a keresztény polgári uralkodók öltöztek.
 
püspök.jpgÍgy kezdték el viselni a szakkoszt, a császári köntöst és a mitrát, a császári koronát. A Szent Liturgián a sasra ("orlec") álltak, kezükben a pásztorbottal, mely inkább világi, mint pásztori funkciójukat jelezte. Ugyancsak használatba jött a deszpota (vladika) megszólítás, mely szintén inkább a püspök földi hatalmára utalt. A papság hosszú hajat növesztett, amely korábban ugyancsak földi hatalom jelképe volt. A XVII. században, Nyikon patriarcha reformjai idején, az Orosz Egyház is átvette mindezt püspökei számára.

Az Egyházban e jelek közül néhány új, "spirituális", biblikus jelentést is kapott. Így a mitra a keresztény győzelem jelképévé vált, melyet a szentek nyernek el, és Krisztussal együtt uralkodnak (Jel 4:4). A "sas" a Mennyei Jeruzsálembe való repülés jelképe lett, mivel ez a klasszikus bibliai szimbóluma Szt. Jánosnak és a negyedik evangéliumnak (Jel 4:7; Ez 1:1O). A pásztorbot pedig Mózes botját jelképezte (Kiv 4:2).

Az Egyház történelmi útja során tehát csak egy későbbi fázist jelent a püspöki hivatal e járulékos jeleinek a kialakulása.

Bishop2.jpgAz Ortodox Egyházban, a püspöki szolgálattal összefüggésben, két különleges gyertyatartó használata is kialakult, amelyekkel a püspök a hívőket áldja meg. Az egyikben három (trikirion), a másikban két gyertya (dikirion) van elhelyezve. Az ortodox hit két alapvető misztériumát jelképezik: a Háromságban Egy Istent, és Jézus Krisztusnak, a Megváltónak két, tökéletes isteni és tökéletes emberi természetét.

Az Ortodox Egyházban a püspökök és a papok más speciális ruhadarabokat is viselnek. Kettőt kell ezek közül megemlíteni: az egyik a négyszöglet  "nabedrennyik", a másik a rombusz alakú epigonátion (palica). Az elsőt csak papok viselik, mint kitüntetést, a másikat pedig püspökök, de néhány pap is megkaphatja szolgálatáért járó jutalom gyanánt. Valószínű, hogy mindkettő eredetileg "liturgikus törülköző" volt. Szimbolikusan a lelki erőt jelképezik: a hit kardját és Isten igéjét. A Szent Liturgia idején viselőjük oldalán találhatók.

Vannak ezenkívül papi fejfedők is, amelyeknek néhány Ortodox Egyházban különleges jelentőségük van.

Ezek a csúcsos "kalap" (skufja) és a henger alakú kamilavka. A kamilavkát általában minden görög pap viseli, de más Egyházban csak néhányan, külön kitüntetésként. A kamilavka lehet fekete vagy lila; a szerzetesek és püspökök fekete fátyollal hordják. A "skufját" szerzetesek, és az orosz hagyomány szerint néhány nős pap viseli - kitüntetés formájában - de ez utóbbi esetben a skufja általában lila színű. Szintén az orosz hagyományhoz tartozik, hogy egyes családos lelkészek megkapják azt a megtiszteltetést is, hogy a Liturgia során mitrát viseljenek. Más Ortodox Egyházban ezt csak püspökök és kolostorok főapátjai (archimandriták) vehetik fel.

Általában elmondható, hogy a papi fejfedők használata, különösen a nyugati Ortodox Egyházakban, egyre inkább kiszorul a gyakorlatból.

Végül meg kell említenünk a püspökök és a papok által viselt mellkeresztet. A püspökök Mária és a Gyermek Jézus képmását is magukon hordják, amit panagiának neveznek. Ugyancsak az orosz hagyomány szerint minden pap viseli mellkeresztet. Más helyi Egyházakban csak azok, akik különleges jogot kapnak erre, egyházi kitüntetés formájában.

Ahogy a történelem folyamán a különböző egyházi öltözékek kialakultak, egyre bonyolultabbá, és talán kicsit túlzóvá is váltak. Ma az általános tendencia az egyszerűsítés felé mutat.

liturg.jpg
Immár majdnem bizonyosra vehetünk egy olyan folyamatos fejlődést az egyházi ruházatokban, amely az Egyházat az eredeti keresztény, biblikus és szentségi ihletésű gyakorlat felé vezeti.

Az Ortodox Egyház azonban határozottan kitart amellett, hogy a liturgikus ruházat nélkülözhetetlen a valódi istentisztelethez, amely nem más, mint a dicsőséges Isten Országával való közösség megvalósulása, azzal az Országgal, amely még csak ezután jön el, de amely ugyanakkor már velünk is van Krisztus Egyházának misztériumában.
 
Thomas Hopko: Az orthodox istentisztelet, fordította: prof. Imrényi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr663759894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása