Az egykori Pentarchia egyik oszlopa a Jeruzsálemi Patriarchátus volt. Most megpróbálom vázlatosan bemutatni a város történetét, elsősorban a város spirituális örökségére és a Jeruzsálemi Pátriárkákra fókuszálva; de megemlítek néhány közéleti aktualitást is; a végén pedig, mintegy ráadásként, szót ejtek egy érdekességről, a Jeruzsálemi Királyság magyar vonatkozásairól.

salem.jpgMint ahogy a grafikonon látszik, Jeruzsálem a közepesen hánytatott sorsú városok közé tartozik. Nem volt olyan szerencsés, mint például Sátoraljaújhely, Salgótarján és az ezeréves Magyarország törökök és trianon által megkímélt morzsalékai, de például a 20. században kevesebbszer cserélt gazdát, mint mondjuk Koszovó vagy Kárpátalja.

melchizedek-blesses-Abraham.jpg

Keresztény szemszögből Jeruzsálem már korán, Ábrám elhívása után, de még a Szövetség megkötése előtt fontossá válik. Melkizedek, a "magasságbeli Isten papja" és "Sálem (azaz Jeruzsálem) királya" kenyérrel és borral áldozatot mutat be, majd megáldja Ábrámot, aki később az Úrral kötött Szövetségben kapja az Ábrahám nevet. Melkizedek nemcsak hogy nem a kiválasztott nép ivadéka, de éppenséggel ő áldja meg a kiválasztott nép ősatyját.

melk.jpg

A bizánci hagyomány a latinnál gyakrabban él azzal az eszközzel, hogy az újszövetségi történések ószövetségi előképét is - okát, párhuzamát vagy éppen ellentettjét - megjeleníti a liturgiában, a liturgikus térben vagy a liturgikus időben. Melkizedek gyakran szerepel mint Jézus Krisztus előképe; kenyér és bor áldozata pedig Jézus Krisztus áldozata, az Euchariszia előképeként. A fenti képen az ikonosztáz Északi Ajtaján látható Melkizedek papkirályi öltözetében, koronával a fején, áldozati edénnyel és füstölővel a kezében.

Jeruzsálem későbbi története dióhéjban: Dávid elfoglalja a várost, majd fia és utóda Salamon király megépíti a templomot. A templomot a babiloni fogságba esés idején (Kr.e. 586) a hódítók elpusztítják, és majd csak a visszatérés után, perzsa uralom alatt építi ujjá a zsidó nép. Dáriusz idejében szentelik fel Kr. e. 518-517 körül, ennek emlékünnepe a Hanuka. Az ókori zsidó állam Jeruzsálemmel együtt ekkor már többé nem független, hanem különböző birodalmak némi autonómiával rendelkező tartománya. A templomot már római fennhatóság alatt Heródes Kr.e. 19. körül renoválja, ezért gyakran Heródes templomának is hívják, megkülönböztetve ezzel Salamon templomától, azaz az első templomtól.

templom.jpg

A Templomban szolgál Zakariás, Keresztelő Szent János édesapja. Itt nevelkedik leányként három éves korától eljegyzéséig az Istenszülő Szűz Mária. Ő leánytársaival együtt nem csak itt lakott, de bizonyos feladatokat is ellátott a Templom életében és természetesen részt vett a szertartásokon. Itt mutatják be a negyvennapos csecsemő Jézust, és itt ismeri fel benne megváltóját az agg Simeon. Ide jár fel Názáretből a Szent Család az előírt ünnepekre, és itt kési le egyszer a hazafelé induló karavánt a kamaszodó Jézus, mert éppen Atyja dolgaival volt elfoglalva.

jerusalem_lge.jpg

De nem csak a Templom, hanem maga Jeruzsálem városa kiemelkedően fontos helyszíne a megváltásunknak. Krisztus ebbe a városba vonul be dicsőséggel szamárháton, itt alapítja meg az Eucharisztiát és itt szerez nekünk a halálával örök életet. Itt temetik el, itt támad fel, és innen emelkedik fel a mennyei Atya jobbjára. Itt kapják meg Tőle az apostolok a Szentlelket.

Jeruzsálemben születik meg Jézus Krisztus Egyháza. Itt tartják meg a legelső, úgynevezett apostoli zsinatot is Kr. u. 49-ben. Ennek döntése elősegítette, hogy az Egyház megtartva, de ugyanakkor meg is haladva a mózesi törvényeket, az Új Szövetség értelmében valódi Világegyházzá válhasson. Majd itt kezdődik el a keresztényüldözés is, mely térben és időben változó intenzitással, de összességében napjainkban is tart.

istván_1.jpg

Az első vértanú Szent István, aki diakónusként szolgált a jeruzsálemi egyházban. Görög neve alapján feltehetően prozelita származású volt. Mint ahogy az Apostolok Cselekedeteiből kiderül, vallási kérdésekben széleskörűen tájékozott volt, hite mellet pedig határozott tanúbizonyságot tett és nyílt őszinteséggel bírálta meg a saját ítélő bíráit. Kr. u. 34 körül halt mártírhalált; bár a szokásjog szerint már nagykorúnak számított, de nagyon fiatal volt, mindössze 15 vagy 16 éves. István megkövezésével kezdődően "nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen." (ApCsel 8,1)

james1.jpg

Jeruzsálem első püspöke Szent Jakab apostol, az ifjabbik; Alfeus fia, Júdás-Tádé apostol testvére. Az "Úr testvérének" is nevezik, mert édesanyja Mária és az Istenszülő Szűz Mária unokatestvérek voltak. Egyes források "Jakab, az Igaz"-nak is nevezik, ami utalás arra, hogy zsidó környezete is elismerte és tisztelte jellembéli nagyságát. Talán ennek a tiszteletnek is köszönhetően túlélte az első, farizeusok általi keresztényüldözést, melynek Szent István diakónus volt a legelső áldozata, és amelyben Szent Pál még Saulként az üldözők oldalán állt. Azután túlélte a második keresztényüldözést is, amit Heródes Agrippa, a zsidók akkori királya hirdetett meg, és amelyben az idősebb Szent Jakab is - elsőként az apostolok közül - mártírhalált halt.

De Kr. u. 62-ben Ananosz ben Ananosz zsidó főpap kezdeményezésére a szanhedrin az ifjabb Jakabot is halálra ítélte. Megkövezték majd a Templom faláról levetették, de ekkor még életben lehetett mert legvégül agyon is ütötték. A Kidron völgyében temették el, nem messze az idősebb Jakab apostol halálának helyétől. Ma itt áll az örmény Szent Jakab székesegyház, a hagyomány szerint az ifjabb Jakab sírja fölött van a szentély, az idősebb Jakab lefejezésének a helyét pedig az egyik kápolna jelöli. (Az ő ereklyéi, mint az közismert, Santiago de Compostellában vannak.)

stjames_sumit.jpg

Ifjabb Jakab a Szentírás Jakab-levelének szerzője, amelyben a "hit vagy jócselekedet"-vita végére tesz pontot oly módon, hogy azt tanítja: a kettő egyformán fontos és csak együtt működik. A levél másik jelentősége pedig abban rejlik, hogy itt említik először a Betegek Kenetét.

jakabliturgia.jpg

Jeruzsálem első püspökéhez kötődik a Jakab-liturgia is. A szertartás az idők folyamán ugyan némileg változott, de a liturgia lényegi elemei az apostolhoz köthetők. Ez a legősibb az összes keresztény liturgia között. A Jeruzsálemi Patriarchátusban egészen a 8. századig ez volt az általánosan szokásos eucharisztikus szertartás, csak utána tértek át a bizánci liturgiákra, melyek azonban belőle alakultak ki, akárcsak a szír vagy az örmény liturgiák. Évente kétszer, Szent Jakab ünnepein (október 23. illetve a Karácsonyt követő vasárnap) a bizánci rítusú egyház(ak)ban mai napig elvégzik a Jakab-liturgiát.

A Jeruzsálemi Patriarchátus - mármint az eredeti, mert ma már több is van belőle - hivatalosan Jeruzsálemi Görög Orthodox Egyház, koiné-internetül: Greek Orthodox Church of Jerusalem, görögül: Πατριαρχεῖον Ἱεροσολύμων (Patriarcheîon Hierosolýmōn), arabul: كنيسة الروم الأرثوذكس في القدس(Kanisa Ar-rum Urtudoks fi al-Quds). A görög jelző elsősorban a bizánci rítusra utal, bár a vezető papság valóban görög. A hívek túlnyomó többsége azonban arab: palesztin vagy jordán, de vannak köztük oroszok, grúzok és románok is; létszámuk összesen 500 ezer fő körüli. Az egyház értelemszerűen a többi orthodox egyházzal van kommunióban, a liturgia nyelve a görög és a Julián-naptárt használja. A görög dominancia (az egyházvezetésben, a papságban és a liturgia nyelvében) időnként feszültséget szül az arab hívek körében.

theophilos.jpg

A jeruzsálemi pátriárka, III. Theophilos a "Jeruzsálem Szent Városa és egész Palesztina, Szíria, a Jordán folyón túli területek, a galileai Kána és Szent Sion pátriárkája" címet viseli. Joghatósága a Szentföldre: Palesztinára, Jordániára és Izraelre terjed ki. A Sinai hegyi Szent Katalin Kolostor, mint nagyfokú autonómiával rendelkező részegyház, szintén a jeruzsálemi görög pátriárka fennhatósága alá tartozik. A pátirárka temploma a Szent Sír Templom, de több felekezettel osztozik rajta.

Egyfajta szokásjog alapján a görög pátriárka egyházi megválasztását és kinevezését a három érintett világi hatóságnak, azaz Palesztina, Izrael és Jordánia kormányának is formálisan el kell ismernie. III. Theophilost 2005-ben válaszotta pátriárkának Jeruzsálem Szent Szinódusa, amit közvetlenül utána a Konstantinápolyi Pán-Orthodox Konferencia is megerősített. Ennek ellenére Izrael kormánya nem volt hajlandó formálisan elismerni Theophilost, hanem egészen 2007. végéig látványosan a leváltott elődjét támogatta, nem kis feszültséget keltve ezzel a keresztények körében. A képen III. Theophilos Mahmud Abbas palesztin miniszterelnökkel a betlehemi Születés Temploma felújítási munkálatait tekinti meg 2010-ben.

szentsír_1.jpg

Bár az Egyház Jeruzsálemben született meg, ennek ellenére - főképp a térségben zajló háborúskodások miatt - eleinte csak püspökség volt, mely a patriarchátusok megszervezése után Antióchiához tartozott. A későbbiekben a püspökség egyre jelentősebbé válik, az I. Egyetemes Zsinat (Nikaia, 325.) már elismeri a püspökség bizonyos tiszteletbeli jogait, majd a IV. Egyetemes Zsinaton (Khalkédón, 451.) patriarchátusi rangra is emelkedik. Ahogy a legelső ábrán látható, Jeruzsálem többször gazdát cserélt a történelem folyamán. De mind a több évszázados iszlám, mind pedig a jelenlegi zsidó fennhatóság alatt a Jeruzsálemi Pátriárka végig a helyén maradt. Egyedül abban a néhány évtizedben kényszerült konstantinápolyi száműzetésbe, amikor a keresztes hadjáratok időszakában katolikusok birtokolták - illetve ezek fényében: inkább bitorolták - a várost.

A Jeruzsálemi Latin Pátriárka (koiné-internetül: Latin Patriarch of Jerusalem, latinul: Patriarcha Hierosolymitanus Latinorum) tulajdonképpen a Katolikus Egyház latin rítusú érseke, akinek tiszteletből jár meg a pátriárka cím. Jeruzsálemben őhozzá tartozik a legnagyobb keresztény felekezet, a városban élő hozzávetőlegesen 11 ezer keresztényből kb. 4 500 katolikus. Emellet még a latin pátriárka nyájához tartoznak Palesztina, Izrael, Jordánia és Ciprus katolikus hívei.

Az első Latin Pátriárka 1099-ben foglalta el székét, amikor a keresztesek elfoglalták a várost. 1187-ben Jeruzsálem városa ismét iszlám fennhatóság alá kerül, a pátriárka, valamint Jeruzsálem királyának a székhelye Akkón városa lett (görögül Ἄκη, héberül ‏עכו‎ ‘Akkô, arabul ‏عكّا‎ ʿAkkā). 1291-ben Akkón is elesik és végleg megszűnik a Jeruzsálemi Királyság. A Jeruzsálemi Latin Pátriárka ettől kezdve Cipruson, majd 1374-től Rómában székel. 1847-ben tér vissza a Szentföldre.

twal.jpg

Ma a palesztin származású Fouad Twal a Jeruzsálemi Latin Pátriárka. Kevesen tudják, de a palesztinok nem elhanyagolható hányada keresztény (Palesztinában kb. 5%, Izraelben kb. 10%), közel felük orthodox, de nem kevesen vannak a katolikusok is, egyébiránt számos más keresztény egyház és felekezet is megtalálható közöttük. Mivel egy Latin Pátriárkát mégsem lehet iszlám fanatizmussal megvádolni, ezért Fouad Twal fontos szereplője a zsidó-palesztin békefolyamatnak, és emiatt a muszlim palesztinok körében is nagy tekintélynek örvend. A fenti kép 2011. Karácsonyán készült Betlehemben az éjféli misén: Fouad Twal mond homílát, a képen balra az ősz hajú úr pedig ismét az iszlám hitű Mahmud Abbas, Palesztina miniszterelnöke.

Az orthodox és katolikus pátriárkák mellett Jeruzsálemben még az Örmény Apostoli Egyháznak is van pátriárkája. A Jeruzsálemi Örmény Patriarchátus hivatalos neve "Szent Jakab Apostoli Széke Jeruzsálemben" (örményül: Առաքելական Աթոռ Սրբոց Յակովբեանց Յերուսաղեմ). Bár a térségben közel kétezer éve élnek örmények, az örmény püspökség csak későn (majdnem kétszáz évvel az Örmény Apostoli Egyház kiválása után), Kr. u. 638-ban jött léte. A keresztes időszak után a jeruzsálemi örmény egyház vezetői igyekeztek jó kapcsolatot fenntartani az iszlám világi hatalommal. Az Oszmán Birodalom bizonyos jogokat garantált és lehetőségetek biztosított az örmény közösségnek is, melynek ékes bizonyítéka az Örmény Negyed a mai óvárosban.

7029462-armenian-cross-st-james-cathedral-jerusalem.jpg

Az első világháború idején az akkori Törökországból az örmény genocidum elől 25 ezer örmény menekült el és települt le Jeruzsálemben illetve a mai Izrael és Palesztina területén. A történelem egyik furcsa fintora, hogy az Oszmán Birodalom agressziója elől az ugyanazon Oszmán Birodalom által egykor megteremtett békés(en) boldog(uló) vidéken találnak maguknak menedéket az üldözöttek. A történelem másik furcsa fintora pedig az, hogy törökök által elkövetett örmény népirtást nem csak Törökország, de Izrael is tagadja hivatalosan mind a mai napig. Holott az egykori törökországi menekültek leszármazottainak izraeli jelenléte mindennapos valóság, és még nagyobb fintor az, hogy miközben a zsidó genocidum tagadását törvény által büntetik Izraelben, az örmény genocidum tényét pedig maga az izraeli állam tagadja.

Az örmények létszáma néhány évtized múltán drasztikusan ismét lecsökkent, nagyon sokan kényszerültek elhagyni házukat és hazájukat az 1967-es hatnapos háborúban, illetve az utána következő időszakban. Egyes becslések szerint ez az arány eléri az egykori örmény lakosság 70-80%-át is. Ma kb. 5000 örmény él Izraelben és Palesztinában, ebből kb. 500 az óvárosi Örmény Negyedben és kb. 1000 fő a város többi részén, elsősorban Kelet-Jeruzsálemben.

torkom-manoogian.jpg

A Jeruzsálemi Örmény Pátriárka az Örmény Apostoli Egyház Szentföldön élő híveit pasztorálja, és tulajdonképpen érseki pozíciót tölt be az "örmények pápája", a katolikosz legfőbb kormányzása alatt. A hivatalt 1990-től Torkom Manoogian tölti be. A fenti kép az előzőekhez hasonlóan Betlehemben készült 2007. Karácsonyán, középen látható Manoogian, mellette pedig II. Mesrob a Konstantinápolyi Örmény Pátriárka, és nicsak, Manoogian jobbján egy régi ismerős, Abbas miniszterelnök. (Mindhárom pátriárka nevére rákeresve magától jöttek elő az Abbaszos képek. Gondoltam az esélyegyenlőség jegyében teszek fel Netanyahus közös képeket is, de ilyet még célirányos kereséssel sem talált a gugli képkeresője.)

Említeni kell még az Antióchiai Melkita Görög Katolikus Pátriárkát is, aki hivatalosan az "Antióchia és az Egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem Melkita Görög Katolikus Pátriárkája" címet viseli. Jeruzsálem elviekben önálló melkita patriarchátus, bár a címet mindig az antióchiai pátriárka tölti be, aki Damaszkuszban székel, Jeruzsálemben pedig vikárius képviseli a pátriárkát. A jelenlegi pátriárka III. Gergely Laham (Arab neve غريغوريوس الثالث لحام). (A melkitákról és Antióchiáról is lesz még szó későbbi bejegyzésekben.)

laham.jpg

III. Gergely Laham többször is hallatta a hangját a meglehetősen bonyolult közel-keleti helyzettel kapcsolatosan. A keresztény lakosság elvándorlásának okát egyértelműen a zsidó-arab konfliktusban látja; továbbá iszlám-keresztény párbeszédet szorgalmaz a különböző problémás kérdések rendezése érdekében. Ugyanakkor egyes keresztényellenes akciók mögött "cionizmust" és "néhány cionizmus-orientált keresztényt" sejt.

Az eddigiekben olyan Jeruzsálemben jelen lévő egyházakról volt szó, melyekben fennáll az apostoli folytonosság. Most egy olyan felekezeten a sor, amelyről ez már nem mondható el, helyi jelentősége miatt mégis meg kell említeni. Az egyház neve Jeruzsálem és a Közel-Kelet Episzkopális Egyháza (Episcopal Church in Jerusalem and the Middle East), mely az anglikán egyházakkal van kommunióban. Az egyház alapítása az 1820-as évekre nyúlik vissza a régióban. Jeruzsálemben 1833-ban missziós állomás létesül, majd 1841-ben létre jön a püspökség. Az első püspök a poroszországi származású Michael Solomon Alexander rabbi, aki huszonhat éves korában felvette a kereszténységet. A jeruzsálemi püspökség 1957-ben emelkedik érsekségi rangra, és más anglikán érsekségekhez hasonlóan a Canterbury Érsekség alá van rendelve. Joghatósága Izrael, Palesztina, Libanon, Jordánia és Szíria területére terjed ki. A jeruzsálemi anglikán püspök (tulajdonképpen érsek), jelenleg a palesztin származású Suheil Salman Ibrahim Dawani. Az egyháznak az említett államokban kb. 7000 tagja van. 35 különböző szolgáltató és szociális intézményt működtet, 200 kórházi ágyuk, 6000 diákjuk és 1500 alkalmazottjuk van.

csontváry.jpg

És most jöhet a bónusz, a magyar vonatkozások. Legutolsó szent királyunk, Boldog IV. Károly, teljes nevén Habsburg-Lotaringiai Károly Ferenc József Lajos Hubert György Mária hivatalosan a "I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Szilézia, Modena, Párma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Trieszt, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura" címet viselte, tehát Jeruzsálem királya is volt.

karoly.jpg

Igaz, Jeruzsálemi Királyság ekkor már nem létezett. A királyság 1099-ben jön létre, amikor az I. keresztes hadjárat elfoglalja Jeruzsálem városát. Az újdonsült állam egyes forrásokban Latin Királyság néven is szerepel. A királysággal együtt két pozíció születik meg: az egyik értelemszerűen a királyé, másik pedig a latin pátriárkáé, akiről az előbb szó volt. Jeruzsálem ismételt elveszítésével a király és a pátriárka Akkón városába teszi át székhelyét. 1291-ben az iszlám hódítás felszámolja a királyságot, de ahogyan a Jeruzsálemi Latin Pátriárka hivatala, ugyanúgy a Jeruzsálem Királya cím is mind a mai napig létezik, és ez utóbbi öröklődik.

Több helyen kering az a történetet, hogy II. András visszafoglalta Jeruzsálemet, amiért cserében királlyá választották, és ettől kezdve öröklik a magyar királyok a "Jeruzsálem Királya" címet is. Hátkéremszépen, ebből egy szó sem igaz. II. András tényleg vezetett keresztes háborút a Szentföldre, ennyi igaz, de a többi csak kitaláció.

A Magyar Királyság már megalakulásától kezdve figyelmet fordított a Szentföldre, és az oda tartó zarándokokra. Szent István zarándokházat nyitott Jeruzsálemben, példáját követte később egy Peronilla nevű hölgy, majd pedig III. Géza király is. Az egykori Szent István zarándokház jelenleg mint kórház Hospitium Sanctae Familia néven osztrák kezelésben van.

város.jpg

Az átvonuló keresztes hadjáratok eleinte kellemetlenül érintették az országot, a későbbiekben pedig szerencsére már elkerültek minket. Az első keresztes hadjárat végigfosztogatta Magyarországot, Könyves Kálmánnak haddal kellett ellenük vonulnia, hogy visszaállítsa a rendet. A második már kifinomultabb maffia-módszerekkel dolgozott. Nem volt gyilkolászás és fosztogatás, csak fenyegetés, amivel hatalmas védelmi pénzeket szipolyoztak ki a magyar püspökségektől és egyházközségektől, kolostoroktól.

Még III. Béla magyar király tett fogadalmat egy keresztes hadjáratra, de mivel ezt nem váltotta valóra, fia és későbbi utóda II. András volt kénytelen az V. - nemzetközi összetételű - keresztes hadjárat élére állni 1217-ben. A magyar csapatok azonban nem nagyon jeleskedtek. Végigfosztogatták a Tibériás-tó vidékét, és csak egy-két jelentéktelenebb csetepatéban vettek részt, de azért ezek során is sikerült jelentős veszteséget és vereséget elszenvedniük.

The_fifth_crusade.jpg

Az iszlám kézen lévő Jeruzsálem visszafoglalása szóba sem került, pedig lakói a falakat lerombolták és elmenekültek, gyakorlatilag átadva az üres várost. András király és a magyar sereg zöme egy év múlva otthagyja a hadjáratot, és elindul hazafelé. Ezért nem hogy Jeruzsálem Királyának nem tették meg Andrást, de a pátriárka még az egyházból is kiátkozta. A nemzetközi keresztes sereg még maradt, és 1221-ig folytatta a hadviselést, köztük Giovanni di Bernardone, akit édesanyja csak "Franciácskának" azaz Francesconak becéz, és aki később Assisi Szent Ferenc néven lesz ismert az Egyházban. Tehát a lényeg, hogy II. András nem volt Jeruzsálem Királya, és ez a cím nem a Szent Koronával hagyományozódott egyes magyar királyokra, hanem családi alapon.

A 13. század végén megszűnt  a Jeruzsálemi királyság, az akkori király Ciprusra menekül, és attól kezdve a Jeruzsálem Királya cím Cipruson öröklődik a Lusignan-házon belül. Aztán a szokásos rokoni trónviszályok kapcsán a Lusignan-dinasztia mellett a Savoyai-házban is öröklődik a cím, van, hogy egyszerre két ágán is. Végül mindkét dinasztia összes ága kihal, legkésőbb a Savoyaiak 1983-ban.

címer-kicsi.png

De a történet nem ilyen egyszerű. Antióchiai Mária szintén igényt tartott a címre, és miután a cím jogos használatára a pápa áldást adott, a címet eladta a Nápolyban uralkodó Anjouknak 1277-ben. Ettől kezdve a Jeruzsálem Királya cím automatikusan Nápoly Királyát illette meg, de azért itt is gyakorlat lett, hogy az Anjou-ház több ágán is öröklődött a jeruzsálemi királyi cím, miközben Nápolynak csak egy királya volt. Két Anjou királyunk közül Nagy Lajos volt az, aki a magyar királyok sorában először - és még hosszú ideig egyedül - viselte a Jeruzsálem királya címet. Eleinte a Szicíliai Anjou-házban és a Valois-Anjou-házban öröklődött a nemlétező Jeruzsálemi Királyság, míg a Szicíliai ág kihalt.

A helyzet ettől nem lett egyszerűbb, hanem tovább bonyolódott. A Valois-ág is ketté válik, és ahogy szokás a két ágon párhozamosan öröklődik a Jeruzsálemi Királyság. Az egyik ág kihal a 16. század elején, a másik pedig beolvad a Lotharingiai-házba, amely később egyesül a Habsburg házzal, és így lesznek Habsburg-Lotharingiai ház. Az első Habsburg-Lotharingiai uralkodó, aki Jeruzsálem Királya volt, az II. József osztrák császár, aki viszont nem volt magyar király, mert nem koronáztatta meg magát. Így négyszáz évvel Nagy Lajos után II. Lipót az, aki magyar királyként viselte a Jeruzsálem Királya címet. Ettől kezdve a sor ismert: jön I. Ferenc, követi őt V. Ferdinánd, aki a magyar trónt 1848-ban, de a jeruzsálemit csak halálával, 1875-ben adja át Ferenc Józsefnek, akit a boldoggá avatott IV. Károly követ a sorban. A Habsburgok trónfosztásával a Jeruzsálem Királya cím nem kerül állami tulajdonba, hanem a Habsburg-Lotharingiai családban öröklődik tovább. Itt azonban már figyelnek, hogy ne az összes leszármazott örökölje Jeruzsálem trónját, hanem mindig csak egy.

De még mindig nem vagyunk a történet végén. A Valois-háznak van egy Aragóniai ága is, mely ketté válik: egy spanyolországi Bourbon és egy nápolyi-szicíliai Bourbon ágra, mely utóbbi szintén ketté válik: egy "senior" és egy "junior" ágra. A jeruzsálemi királyi cím, ahogy már megszoktuk, mindhárom ágon öröklődik.  Így tehát a mai napon, bár Jeruzsálemi Királyság egy sincs, de van négy Jeruzsálem Királya:

Habsburg-Lotharingiai Károly (Karl Thomas Robert Maria Franziskus Georg Bahnam von Habsburg-Lothringen), a boldoggá avatott IV. Károly király unokája, Habsburg Ottó fia.

I. János Károly (Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias) Spanyolország Királya, a spanyol Bourbon-ágból.

Károly (Carlos Maria Alfonso Marcel de Borbón-Dos Sicilias y de Borbón-Parma), Calabria hercege a "senior" ágról.

Bourbon Károly, Castro hercege, a "junior" ágról.

Hát ennyit a Jeruzsálemi Királyság magyar vonatkozásairól.

A bejegyzés trackback címe:

https://hesykhia.blog.hu/api/trackback/id/tr33971597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chotki (törölt) 2012.02.07. 08:49:44

Giovanni di Bernardone elindult lovagként a Szentföld felé, de útközben megtért és csak később, már mint Francesco, a Kisebb Testvérek Rendjének vezetője jutott el a Szentföldre a keresztesekkel, nem mint katona, hanem mint mártírhalálra vágyakozó hittérítő. Ott szerezte szembetegségét, amelytől haláláig szenvedett. A legenda szerint találkozott a szultánnal is, aki azt mondta neki, hogy ha a keresztesek tényleg azon hit szerint élnének, mint, amit Ferenc hirdet neki, akkor kereszténnyé lenne, de a valóság nem ezt mutatja. Érdekesség, hogy a török megszállás alatt csak a ferencesek működhettek Magyarországon, valószínűleg a kolduló dervisekkel való hasonlóságuk miatt.
süti beállítások módosítása