Korábban már megpróbáltam néhány témával kapcsolatos alapfogalmat tisztázni, mert ezek használata kapcsán sokszor találkozunk egymásnak ellentmondó értelmezéssel, használattal. A mantráról akkor nem írtam, csak érintőlegesen említettem egy másik írásomban, most tehát érdemes erről is egy kicsit részletesebben szólni. 

Sokan a keresztények közül is - elsősorban John Main O.S.B. és követői - a mantra kifejezést használják a szemlélődés imájára. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény "mantrát" azonosítanák a hindu és buddhista mantrákkal, hanem a közérthetőség kedvéért teszik ezt. A nyugati nyelvek ugyanis átvették a keleti kifejezéseket, hiszen a saját, keresztény hagyomány - kifejezéseivel együtt - nem vált közkincsé, sőt, időnként ezt még akadályozták is egyházi körökben.

Mások viszont hangsúlyozván, hogy itt keresztény dologról van szó, tiltakoznak nemcsak a mantra kifejezés használata, hanem a szemlélődő ima és a mantra közti bármiféle összevetés ellen is. Állítván, hogy a két dolog teljesen más. Ezen állításokkal általában az baj, hogy bár állítói részletes ismeretekkel rendelkeznek a Jézus-imáról és más keresztény szemlélődő imákról, viszont a legtöbb esetben semmit sem tudnak a keleti mantrákról.

Keresztény körökben általánosan elterjedt az a tévhit, hogy a mantra nem több mint bizonyos szótagok monoton recitálása, ami fiziológiás alapon meghatározott pszichés állapotot idéz elő. Részben ez igaz a keleti mantrákra, de igaz a keresztény szemlélődő imákra is. Ugyanakkor a mantrát sem kell feltétlenül félhangosan vagy hangosan recitálni, lehet magunkban is mondani, akárcsak például a Jézus-imát. Továbbá a keleti mantráknak ugyanúgy megvan a mélyebb jelentéstartalmuk, mint bármely keresztény szemlélődő imának.

Mindenek előtt a mantra gyűjtőfogalom. Lehet egy mágikus formula, varázsige, de fohász, vallásos tartalmú bölcsesség vagy rövidebb misztikus vers is. A kontemplációt segítő mantrák természetesen ez utóbbiak közül kerülnek ki. Anthony de Mello S.J. a Jézus-imáról írt művében Gandhit idézi a mantrákkal kapcsolatban:  "Ha valóban szívből jön ismételgetésünk, akkor elűz minden gonosz gondolatot, s ha az ilyen gondolatok elillannak, akkor a belőlük származó cselekedetek is ellehetetlenülnek. Félelem nélkül állíthatom, hogy az általam megfogalmazott Ramanamának semmi köze nincs a jantar mantarhoz (a babonás és mágikus szövegek ismételgetéséhez)." (A teljes szöveg elolvasható a www.chotki.eoldal.hu oldalon.)

A kontemplációban használt keleti mantráknak is ugyanaz a célja - mármint a kontempláció elősegítése - mint a Jézus-imának. Funkcióban tehát nincs különbség a nem keresztény mantra és a keresztény szemlélődő ima között.

A keresztény imának mély teológiai háttere van. A közhiedelemmel ellentétben ugyanez elmondható a keleti mantrákról is. Tehát itt is egyezést, nem pedig különbséget látunk. Különbség van viszont a teológiai tartalomban - bár a mélyebb szintű tartalmi egyezések is megérnének egy külön doktori disszertációt.

Újabb különbség, hogy ez a teológiai tartalom nyelvi aspektusból tekintve a mantrák esetében nagyobb mélységig hatol, mint a keresztény imában. A keresztény szemlélődő ima szövegében az ima egészének, részeinek és egyes szavainak van teológiai tartalma. A keleti mantra sok esetben tovább megy. Túlmegy a lexikán is, és lehatol a fonetika szintjére: nem csak az egyes szavak, de az egyes hangok is önálló teológiai jelentéskörrel bírnak. (Ez persze nem minden mantrára igaz.)

Emiatt van az, hogy a Jézus-ima lefordítható bármilyen nyelvre (a képeken például angolul és románul olvasható), a mantrák többségét viszont eredeti nyelven kell mondani.

Különbségként szokás felhozni, hogy a szemlélődő ima az ima, azaz invokáció, az Isten megszólítása; a mantra pedig nem az. Ez sok mantrára valóban igaz. A szanszkrit ओं मणिपद्मे हूं mantra (om-mani-padme-hum, a képen ugyanez látható) például valóban nem invokatív jellegű.

De vannak határozottan invokatív ima-mantrák is, mint a japán なむ あみだ ぶつ mantra (namu-amida-bucu), melynek jelentése "Üdvöz légy, Amitábha Buddha". Amitábha nem Isten, mégcsak nem is isten, és a történelmi Buddhához sincs semmi köze. Talán úgy mondhatnánk, hogy egy szellemi "létező". Közelebbről az "ősirgalom szimbóluma", ahogy Nemeshegyi Péter S.J. fogalmaz.

Bizonyos mantrákat szokás dallamra énekelni. A Jézus-ima esetében ugyan nem ez az általánosan elterjedt gyakorlat, de azért erre is van jónéhány példa. Tehát ebből a szempontból ismét hasonlóságot látunk, nem pedig különbözőséget.

Mint látható, mivel a mantra gyűjtőfogalom, a Jézus-ima - és más keresztény szemlélődő fohászok - formailag és funkcionálisan közel azonosak bizonyos keleti mantrákkal, más mantráktól viszont jelentősen különböznek.

Ugyanakkor egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy a Jézus-ima a szemlélődés eszközeként amolyan mantra, de mindezek mellett ima is, és több - a szemlélődéstől független - dimenzióval is bír, mint ahogy egy korábbi bejegyzésben erről már volt szó. ...És az se zavarjon minket, hogy ugyanez igaz egyes keleti mantrákra is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.